Képzeljen el az Olvasó egy olyan versenyt, amelyen a résztvevőknek egy postai levelet 12 kilométerre kell elvinniük. Lehetnek személyek, állatok, járművek, eszközök. Íme, a rajthoz állók: futár (kurír, nyargoncz), kengyelfutó, postakocsi, postagalamb, palackposta, csőposta, postavonat, légiposta. Lélekszakadva csatlakozott hozzájuk az ókori marathóni győzelem hírével Athénba futó harcos, Philippidész is. A rajtvonalhoz állt még a zöld MP-mezes herold. Lendültek a lábak, pörögtek a kerekek, suhantak, szálltak… Néhány minuta és négy fertály között ért célba a mezőny. Ezen időmérésen kívülre került az MP. A teljes(?)ítménye: 2018. október 26-án, dél körül vette föl Ceglédbercelen a kopertát, amelyet november 5-én déltájban kézbesített, illetve postaládázott Cegléden, nálam. Számoljunk! Ez: 9 egész + 2 fél nap = 240 óra = 12 kilométer (12 ezer méter). (Igaz, közben volt a hosszú hétvége, de hat munkanap is.)
Szóval: virtuálisan egy óra alatt 50 métert haladt (haladt? csoszogott, cammogott, slattyogott, vánszorgott, csoszrogott, krasnyogott, vonszolódott, váncogott) a levél.
Én már későn kaptam meg. Korábbra szólított a számomra nagyon fontos meghívó. Szerettem / illett volna megjelennem. S még kimenteni sem tudtam magam! Fájóan kínos.
Kár, hogy a holló (!) elrepült már a(z) MP háza tájáról. Szép emlék: „S ahol jön, / Ahol jön / Egy fekete holló; (…) Nála meg / A levél / Vagy ahhoz hasonló.” (Arany János: Mátyás anyja)
Koltói