🙁
Ugye felismerik? A bús képet. Erről van szó. Illetve szó sincs a „címben”. Ez témamegjelölő smile, emotikon magyarul: hangulatjel. Szomorúságomnak az az oka, hogy ezek az ábrák az írott szövegekben egyre sűrűbben ütik fel a fejüket, akár a gombák az erdőben eső után. Alkalmanként helyénvalók. Képesek (!) gyorsabban kifejezővé tenni az üzenetet. De! A készen kapott jelek nem igényelnek egyéni szóválogatást; szegényíthetik a szókincset és a stílust; az általános ismétlés személytelenné teszi a kommunikációt. Egyenüzenet születik – tasakleves az orjával-zöldséggel dús, gyöngyöző húsleves helyett. Voltak, vannak képi jelzések – piktogramok – a köztereken: Dohányozni tilos! Kijárat. Kerekesszékeseknek. A tévés időjárás-jelentésekben is látjuk a rajzokat: napos idő, felhők, eső.
Újabban a gyártók már tárgyjeleket is beépítenek a billentyűzetbe. (Embertípusok, virágok, állatok, járművek…) Így majd elavulttá válnak a betűk, a szavak? Visszatérünk a képíráshoz, a barlangrajzokhoz?
Egye (meg) a fene! Én is hozzájárulok ehhez az újabb kori üzenetcsináláshoz. Mivel a képi ábrázolásom még szabadalmazásra vár, ezért leírom (röstellem, régiesen: szavakkal) a képzelt jeleket. Villamos: evőeszköz zoknit gyömöszöl a lavórban. Ingázik: szárítókötélen kint felejtett fehérnemű esőben. Szerelem: szaki Trabit bütyköl a műhelyben, s szólásra nyílik a szája. Babázik: főzelékhez áztat paszulyt a szakácsnő. Halkan: hím uszonyos. Sarkad (város): kecses lábadnak alsó-hátsó kidudora.
Koltói