Ahogy járom a várost sok helyen – sajnálatos módon – az úton és a fűben is szórólapok vannak szétszórva. Valamikor egy-két hétig is ott vannak.
A 60-as években ezeket röplapnak nevezték. Akkortájt dupla szárnyú repülőről dobálták a lakott települések felett a hirdetményeket. Mi gyerekek lestük az égboltot, ahogy repkedtek és landoltak. Sportot űztünk belőle ki tud többet összeszedni, és az volt a győztes, aki többet tudott összeszedni e lapokból. Volt, amikor némelyik röplap a fán landolt, mi meg felmásztunk értük, vagy hosszú gallyal lelöktük, így növeltük az összegyűjtött darabszámot. Az igazi tartalmát nem nagyon olvasgattuk, a darabszám volt a lényeg. A mai reklámanyagokat is szerintem kevesen olvassák. Rendesebb helyeken a postaládába, onnan a kukába landolnak, nem így, mint a képen látható példányok. Ne szemeteljünk emberek!
Józsi bá’