Tornyánszki Éva 2001-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban, a rendszerváltozás után újraindított első nyolcosztályos képzésű osztályban.
– Miért választottad a gimit negyedik után? Nem volt ez sötétbe ugrás, hiszen csak akkor indult újra nyolcosztályos képzés?
Egy izgalmas kísérlet volt ez akkor, sok kérdéssel és bizonytalansággal, de ez még inkább érdekessé tette a dolgot. A giminek eleve jó híre volt, ezért az általános iskolás tanárok és a szülők bíztatására a legjobb barátnőmmel elhatároztunk, hogy felvételizünk. Sikerült is mindkettőnknek bejutni az első osztályba, hihetetlenül örültünk.
– Milyen volt az osztályod, hogy teltek a gimis évek?
Nagyon sok mindent éltünk át együtt: a nyolc évnek megvoltak a jó és rossz hozadékai is. Kicsit olyan ez mint egy hosszú párkapcsolat, amiben ennyi idő alatt biztos megismered, megszereted és néha meg is utálod a másikat. Ráadásul 10-18 éves kora között rengeteget változik az ember, ezért mindig más volt, ahogy az osztályomat láttam és ahogy működtem benne: voltam a „kemény mag” része is, de volt, hogy kicsit kívülállóként figyeltem az alakulását. Az biztos, hogy az osztály nagyon eleven volt, és néha mi adtuk fel a leckét a tanárainknak.
– Mikor döntöttél és hogyan döntöttél a pályaválasztást illetően? Megkaptad a kellő felkészítést a továbbtanulásra, hiszen tulajdonképpen ti voltatok a „kísérleti nyulak”?
Szinte minden tantárgyból intenzívebb képzést kaptunk, talán ezért is volt nehezebb a pályaválasztás, és ezért léptem (először) apukám nyomdokaiba, aki térképész. A nyolc év alatt sok vizsgánk volt, ami a stressztűrő képességet is fejlesztette, de akkor még kevésbé volt elterjedt az utóbbi években egyre fontosabbá váló pályáorinentációs támogatás, vagy lehet csak én maradtam ki belőle. Néhány tanárom inkább abban mutatott példát nekem, hogy mennyire lehet szeretni azt, amit az ember csinál, legyen szó matematikáról, kémiáról vagy akár töriről. Ezt az elhivatottságot kerestem magamban is, de csak évekkel később találtam meg. A felvételi jelentkezésnél az állatorvositól a tájépítészen át a geográfusig megjelöltem szakokat. Ezek hasonló gondolkodásmódot igénylő, de témájukban eléggé más területek. Annyit tudtam, hogy valamilyen komplexebb (interdiszciplináris), lehetőségekkel teli, inkább reál irányt szeretnék.
– Hol tanultál tovább, jól döntöttél-e?
Először a Szegedi Tudományegyetemen tanultam, ahol geoinformatikus és környezetkutató szakiránnyal a világ megismeréséről és megmentéséről álmodoztam. Aztán ezen a területen sikerült is gyorsan elhelyezkednem Budapesten egy területrendezési és várostervezési irodánál, de négy év után egy nagy fordulattal a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem designmenedzser szakára felvételiztem. Ez már egy érettebb döntés volt, és a legjobb, amit tehettem. Mindig szeretni fogom a földrajzot, de a számítógép mögött kuksolás nem az én műfajom, sokkal jobban szeretek emberekkel és különösképp tervezőkkel együtt dolgozni, valami olyasmit alkotni, ami hatással lehet mások gondolkodására vagy akár életmódjára.
– Pillanatnyilag mivel foglalkozol?
A MOME elvégzése után dolgoztam design ügynökségnél is, de a szabadúszás az igazi. Jelenleg designmenedzserként dolgozom, ami azt jelenti, hogy egyszerre több, rövidebb-hosszabb időtartamú munkákat csinálok a Kultúrgorilla nevű csapatommal vagy egyénileg. Ez a gyakorlatban többnyire azt jelenti, hogy kiállítások koncepcióját és menedzsmentjét végzem, szemléletformáló projekteket vezetek, amiben a design (építészet, grafika, formatervezés, stb.) eszközként segíti a téma vagy üzenet átadását. Illetve ezek kommunikációjával is foglalkozom.
– Amennyire követni tudom, szép sikereket értél el a szakmában.
Tavaly a Velencei Építészeti Biennále magyar kiállítását terveztük meg, de volt már kiállításunk a budapesti Iparművészeti Múzeumban is. A Budapest100 nevű építészeti-közösségi fesztivál alapítója vagyok, amiben több száz önkéntessel évről-évre azon dolgozunk, hogy az emberek jobban megismerjék az épített környezetüket és összefogóbb lakóközösséget alakítsanak ki. A Kultúrgorilla csapatban két másik designmenedzserrel együtt a fenntartható városi létet próbáljuk népszerűsíteni a design segítségével. Workshopokat tartunk, eseményeket szervezünk társadalmi és környezetvédelmi témákban: foglalkoztunk már többek között a hajléktalanság, műanyag hulladék csökkentése, fenntartható élelmiszerfogyasztás problematikájával is.
– Ezek szerint sikerült megtalálni azt, amit szívesen csinálsz?
Imádom a munkámat, mert nagyon változatos és minden nap tanulok valami újat.
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
