Kósa Emília 2002-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Szegeden szerzett egyetemi könyvtárosi végzettséget. A SZTE Informatikai Intézete után jelenleg az Óbudai Egyetem könyvtárában dolgozik.
– Miért választottad a gimnáziumot az általános iskolát követően?
Korábban jelentkeztem a gimnázium nyolcosztályos képzésére is, de akkor nem vettek fel. Viszont nekem nyolcadikban is egyértelmű volt, hogy az első helyen a gimnáziumot fogom megjelölni, mert egyszerűen gimnazista akarok lenni. Amikor megtudtam, hogy felvettek, annyira boldog voltam, hogy oda járhatok majd. Szóval 1998 őszén hivatalosan is beléptem a gimnázium kapuján.
– Milyen volt az osztályod?
Treszkainé Vincze Beatrix osztályába jártam, „c”-sek voltunk. Először nagyon meglepő volt számomra, hogy milyen kevés lány van, összesen csak 11-en voltunk a 29 fős osztályban. Szerencsére gyorsan összebarátkoztunk és mindig úgy éreztem, hogy az a klikkesedés, mint máshol, az nálunk nem volt, talán azért mert kevesen voltunk lányok.
– Milyen gimis programokra emlékszel?
Délutánonként, esténként hébe-hóba jártam táncházba, Tompa Tibor tanár úr által tartott röplabda edzésekre és legtöbbet a gimi könyvtárába.
Az osztályunk mindig nagyon lelkesen készült az évente megrendezendő éneklő osztályok versenyére. Takách Judit tanárnőnek nem kevés munkája volt abban, hogy fiúk is várják ezt az eseményt és gyakoroljanak, készüljenek ezekre. Persze ilyenkor minden tanárunk nagyon rendes volt és megengedte, hogy az óráján is gyakoroljunk.
Szívesen emlékszem vissza a versenyekre is. Koltói Lilla tanárnővel szavalóversenyekre készültünk, eljutottunk Veresegyházára is az „Anyám fekete rózsa” magyar nyelvű nemzetközi vers- és prózamondó találkozóra, ill. segített felkészülni az egyik történelmi versenyre is és eljött
velünk budapesti történelmi helyszíneket megnézni.
Legjobban az osztálykirándulásokat szerettünk. Állandó kísérőnk Járy Levente tanár úr volt. Természetesen mindig mindenki rendben visszatért, még a borospincék látogatásából is!
– Mi befolyásolta pályaválasztásodat?
Számomra a legfontosabb hely a könyvtár volt, bár már általános iskolában is szívesen jártam könyvtárba, így ez számomra érthető is volt, hogy gyorsan megbarátkozzak vele. Ráadásul mindig is tetszett a gimi könyvtárának galériás elrendezése. Kilencedikesként Mezeiné Kónya Terézia könyvtáros-tanárnő tartott egy bemutató könyvtári órát, hogy mit hol találunk, és hogyan használhatjuk a könyvtárat, a végén pedig jelezte, hogy bátran kérdezzünk bármit, bármikor.
Azt hiszem, hogy bátran kérdeztem. 🙂 Ugyanis valahol itt indult el az én szakmai pályám, hivatásom kialakulása is. Az első kérésem Terike nénihez az volt, hogy mutassa meg nekem hogyan működik a könyvtári cédulakatalógus, mert azt a gyermekkönyvtárban sem értettem. Terike néni pedig szívesen elmagyarázta és segített a keresésben. Egyszer megkérdezte, hogy indulnék-e a Bod Péter könyvtárhasználati versenyen. Elindultam. Sokat készültünk, rengeteget foglalkozott velem, amiért szívből hálás vagyok neki. Területi versenyekre jártunk, országos elődöntőig jutottunk, így gyakorlatilag a délutánok nagy részét a könyvtárban töltöttem. Ha nem is készültünk versenyre, akkor is ott éreztem igazán jól magam. Mindig valami újdonságra bukkantam valamelyik könyvben vagy folyóiratban.
– Akkor a felvételi lap kitöltésekor se kellett sokat gondolkodnod, hogy hová jelentkezz?
Nem volt teljesen egyértelmű, mert nagyon érdekelt a pszichológia is a könyvtár mellett. Végül a könyvtár mellé tettem le a voksom, csak akkor szakpáros jelentkezési lehetőség volt, így informatikus könyvtáros-német szakra jelentkeztem az ELTE-re és az SZTE-re is.
Nekünk még az érettségi után külön felvételi vizsga volt. A felvételire nagyon sokat kellett készülnöm, mert olyan szakirodalom volt megadva, amit az egyetem első szemeszterében tanítottak. Persze így nekem az első szemeszterben nem kellett sokat készülnöm a vizsgáimra. A felvételi eljárás során kirajzolódott bennem, hogy inkább Szegedre mennék szívesebben, habár az ELTE-t jelöltem meg első helyen, mégsem bántam, hogy az SZTE-re vettek fel, így itt kezdtem meg tanulmányaimat 2002 szeptemberében. Terike néni ismerőse, dr. Keveházi Katalin már ott dolgozott és ő vezetett körbe az Egyetemi Könyvtárban, ő mutatta meg, hogyan tudok keresni az elektronikus katalógusban.
– Hogy teltek az egyetemi évek?
Egyetemi éveimet nagyon szerettem, leginkább azt a szabadságot, hogy saját magamnak állíthatom össze az órarendet.
Könyvtár szakon nagyon családiasan voltunk: 15 fő. Bár voltak a főiskolásokkal közös óráink is, ekkor negyvennél többen voltunk. Német szakon ezzel szemben száz fővel indultunk, aztán szépen lemorzsolódtunk, többek között én is. A német szakot nem fejeztem be. Negyedévesként jött egy hallgatói állásfelhívás az Egyetem Informatikai Intézetének könyvtárába napi hat órában. Egyéni tanrendet kértem, mert akkortájt már egyedül tartottam fenn magam, valamint a kollégiumban is vállaltam esti irodai ügyeletet. Szakmai gyakorlatot a Babes Bolyai Egyetemen Kolozsvárott és a Párizsi Magyar Kulturális Intézetnél töltöttem.
– Az Egyetem Informatikai Intézete lett az első munkahelyed. Itt mivel foglalkoztál?
Az egyetem befejezése előtt egy félévvel az Informatikai Intézet akkori könyvtárosa nyugdíjba ment, és így az akkori vezetés megkérdezte, vállalnám-e tovább a munkát főállású könyvtárosként, amire természetesen igen volt a válasz és közben meglett a diplomám is. Szorgalmaztam és végigvittem az elektronikus könyvtári katalógus bevezetését az intézeti könyvtárban, ennek hozománya, hogy az ott lévő dokumentumok is visszakereshetővé váltak bárhonnan internet segítségével. Az Egyetemi Könyvtárban elindult a Contenta nevű diplomamunka repozitórium [olyan digitális gyűjtemény, mely digitálisan létrejött vagy digitalizált anyagokat gyűjt, rendszerez, archivál és szolgáltat. – a Szerk.], az Informatikai Intézet dolgozataival kezdtük a feltöltést és ennek megfelelően találtuk ki a megfelelő jogosultságokat.
– Diploma, munkahely birtokában mégis egészen más irányba fordult az életed …
Az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg a férjemmel, pontosabban azóta már a volt férjemmel és 2012-ben úgy döntöttünk, hogy Angliába költözünk, így felmondtam az Egyetemen.
Azon szerencsések közé tartoztunk, akik úgy indultak, hogy már itthonról meg volt az állásunk és párként egy helyen el tudtunk helyezkedni a szállodaiparban. Szobalányként dolgoztam ott több mint két évet, helyileg nagyon szép helyen. Az a tipikus vidéki Anglia volt, ami megjelenik Agatha Christie regényeiben.
Mire is volt jó az a két év?
Úgy mondanám, hogy anyagilag hasznos, valamint nekem sokat segített az angol nyelvtudásom fejlesztésében. Kevés – Angliában külföldiként – dolgozó mondhatja el azt, hogy ő az egyedüli külföldi a csapatban, mindenki más rajta kívül angol. Ennek fényében gyorsan és sokat fejlődött az angolom, nagyon szépen, ízléses devoni akcentussal beszéltek a munkatársaim, nagyon hálás vagyok nekik a türelmükért és azért, hogy elmagyarázták, ha valamit nem értettem meg.
Abban az időben és persze mai napig sokat eszembe jut gimis angoltanárnőm, Baranyai Krisztina, akiben azt szerettem, hogy nem nagyon beszélt magyarul az órákon (persze teljesen kezdőként haladó csoportba kerültem, ill. választottam). Nekem az elején nehezek voltak az órák, mert nem értettem semmit, de a tanárnő velem és még néhány osztálytársammal, akik vállaltuk a haladó angolt, külön foglalkozott, hogy felzárkóztasson. Ott, Angliában minden héten hálás voltam érte.
– Miért jöttetek mégis haza?
Két év után már nem éreztem jól magam, hiányzott a szellemi kihívás, ezért visszajöttünk Magyarországra, Szegedre, ott volt lakásunk. Fél évig nem dolgoztam, keresgéltem, aztán visszahívtak az Informatikai Intézethez könyvtárosnak, ill. az akkori oktatási intézetvezető-helyettes munkáját segíteni. A duális képzés ekkortájt kezdett elterjedni a felsőoktatásban és részt vettem annak intézeti kidolgozásában.
– Az életed itt újabb fordulatot vett. Mesélnél erről?
Közben a férjemmel elváltunk és ahhoz, hogy visszataláljak önmagamhoz, táncolni kezdtem. Hawaii lomilomi masszázst akartam tanulni, – ha már egyszer nem pszichológiára mentem – hogy máshogy jöjjön elő a segítő énem. A hawaii masszázs alapja a tánc, így a hawaii hula táncot kezdtem el tanulni és viszonylag gyorsan sokat fejlődtem, mert folyamatos fellépéseink voltak, amire sokat, akár éjszakába nyúlóan is készülni kellett. A tánc kapcsán megismertem a hawaii ősi kultúrát, világszemléletüket, életfilozófiájukat. Azt hiszem ez derűs szemlélet jókor, jó időben jött, hogy a válás után tovább lépjek. Elvégeztem végül a lomilomi masszázst és Szegeden az egyetemi munka mellett, elkezdtem masszírozni.
– Masszás-vállalkozás vagy könyvtárosság? Melyik éned „győzött”?
Valószínűleg nem vagyok elég türelmes, hogy kivárjam a vállalkozás fázisait, valamint további masszázs gyakorlat megszerzése céljából újra Angliában kötöttem ki egy neves egészség szállodalánc Spa részlegén. Másfél hónapos gyakorlati időt adtam magamnak. Elég is volt ennyi belőle!
Viszont még Angliában voltam, amikor már az Óbudai Egyetemről visszajeleztek, hogy mehetek állásinterjúra. Visszaérkezésem után két nappal Budapesten voltam állásinterjún és felvettek az Egyetemi Könyvtárba könyvtárosnak 2017 szeptemberében.
– Szeged után tehát a fővárost választottad?
Kb. egy hónapig éltem Cegléden, majd Budapestre költöztem és azóta itt élek és az Óbudai Egyetemen dolgozom. Könyvtárosként változatos munkám van, mert nem egy konkrét részlegen dolgozom, hanem az összesben, így nem unalmas. 🙂
Könyvtárhasználati, adatbázis-kezelés használati órákat tartunk a kollégákkal magyar és külföldi hallgatóknak (az angolnak itt is nagyon nagy szerepe van). Videotutorialokat [különböző programok, adatbázisok használatát bemutató videósegédanyag – a Szerk.] készítünk és angol nyelvű oktatási tananyagokat. A könyvtári munkám mellett tanítok a Soter-Line Oktatási Központban OKJ-s segédkönyvtárosi képzésen.
– A könyvtári munka mellett mivel foglalkozol még?
Az Óbudai Diákhotel kollégiumi nevelőtanára voltam, 2018 szeptembere óta pedig tagkollégium-vezetője vagyok. A Kollégiumunkban összesen 342 hallgató van ebből 192 fő külföldi hallgató a világ minden pontjáról. Nagyon érdekes és sok esetben izgalmas ennyi hallgatóért dolgozni és a kulturális sokszínűséget megérteni, elfogadni és megtanulni együtt élni.
Szerencsémre az elmúlt időszakban több Erasmus-os szakmai úton vettem részt, ahol vagy a könyvtári tudásomat, tapasztalatomat tudtam bővíteni, vagy a kollégiumi fejlesztések kaptak nagyobb teret.
– Ezek után marad még szabadidőd?
Természetesen a tánc maradt, csak átalakult tangóvá és most amennyire időm engedi, próbálok órákra járni, valamint a tánc mellett még jóga került előtérbe. Ez nekem sokat segít a napom indításában. Minden reggel van jóga gyakorlás, anélkül már nem is nap, a nap. 🙂
Szerencsére közel vannak a Budai-hegyek, így ha tehetem, minél több időt kint töltök az erdőben, természetben, kell a megújulás, a felfrissülés. Ráadásul, ha velem van a tacskó kutyám Budapesten, akkor természetesen ő is elkísér. 🙂
Már Szegeden is és itt Budapesten is önkéntese vagyok az Erdőmentő Alapítványnak, akikkel együtt azon dolgozunk, hogy tisztább környezetünk és erdeink legyenek, ahol az Élet a legfontosabb.
– Színes, változatos életed van! Röviden meg tudnád fogalmazni, hogy a gimis évek mennyiben járultak ehhez hozzá?
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, egy kamasz számára, hogy milyen alapokat kap és szerez meg, amiben természetesen a szülőknek, de a pedagógusainak, nevelőinek, mentorainak nagyon fontos szerepe van. Örülök, és egyben hálás vagyok a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium tanárainak, különösképpen könyvtáros-tanárának, hogy gyakorlatiassá tettek. Természetesen az elméletet is számon kérték, de akármilyen tantárgyra is gondolok vissza, mindenhol az volt a lényeg, hogy értsem, mit miért csinálok, mondok, azért hogy átlássam az Egészet.
Köszönöm.
Én is köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
