A napokban olvastam egy cikket arról, miért nem olyan jó ma pedagógusnak lenni? Sok mindenben egyetértek a cikk írójával, s talán 38 éves pedagógusi tapasztalataim alapján még tudnék hozzáírni néhány gondolatot, mégis, én inkább arról írnék, miért jó, s miért csodás az óvó néni hivatás?
- Csodás, mert minden nap tartogat valami kedves izgalmasat. Valami olyat, amire előre nem tudok felkészülni, s amikor megtörténik, hát az olyan jó!
- Csodás, mert minden nap kapok apró szeretetteli öleléseket, melyek érdek nélküliek. Ha fáj a fejem, elmúlik, ha szomorkás vagyok, felvidulok.
- Csodás, mert ugyan ki az az ember, akit úgy fogadnak a munkahelyén, hogy futnak feléje kitárt karokkal, széles mosollyal, s azt mondják:”- úgy hiányoztál! -„
- Csodás, mert látom cseperedni azokat a „kis mókusokat”, akik 3 évesen megszeppenve bújtak lábaimhoz, mint a kiscsibék jöttek utánam, (még a mosdóig is!!!)…6-7 évesen pedig hihetetlen ügyességgel építenek, verset, mesét mondanak, táncolnak, alkotnak stb. Hű, ilyenkor el sem tudom mondani milyen boldog vagyok!
- Csodás, mert remek szülőket ismerhetek meg! Beengednek családi történeteikbe, eseményeikbe, örömeikbe, bánataikba. Elfogadják, megkérdezik véleményemet, bizalmat éreznek. Hát ez is olyan jó!
- Csodás, mert beiratkozásnál megismernek régi óvodásaim! Emlékeznek rám, az óvó nénijükre! Olyankor elcsodálkozunk, hogy elrepültek az évek, s örülünk a találkozásnak!
- Csodás, mert bár reggel gyakran itt fáj, ott fáj, a gyerekek közt elmúlik! Egyszerűen nem érzem, mert a mosolyuk, a nevetésük, s az, hogy én felelek értük, erre időt sem hagy.
- Csodás, mert még annyi mindent tudnék írni, de hát ahhoz most nagyon fáradt vagyok!
Üdvözlettel, a fiatalokat bátorítva:
Rimóczi Sándorné óvó néni