Jakab Kristóf 2016-ban végzett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium nyolcosztályos tagozatán. Jelenleg közlekedésmérnöknek tanul a Nyíregyházi Egyetemen, emellett pilóta végzettséget is szerez.
– Miért választottad a gimit negyedik osztály után?
A szüleimtől hallottam először erről a nyolcosztályos lehetőségről. Furcsa volt a gondolat, hogy ötödik osztálytól ne a volt osztályommal menjek tovább felső tagozatra, hanem új osztállyal kezdjek el egy nyolc éven át tartó képzést, ráadásul másik városban. Mivel nem volt korábbi ismerős, aki hasonló cipőben előttem ide járt volna, így nehezebb volt mérlegelni a helyzetet. Azonban szüleim és akkori osztályfőnököm támogatásával elhatároztam, hogy beadom a jelentkezést a gimibe és megpróbálok felvételt nyerni. Akkor még nem tudtam, hogy ennek a döntésnek mekkora jelentősége lesz az életemben.
– Megérte-e a váltás, milyen volt az osztályod?
Biztosan valamilyen szinten minden diák a saját osztályát különlegesebbnek tartja, mint bármely másik osztályt, de nekem meggyőződésem, hogy a mi csapatunk egyedien szuper volt. Nagyszerű osztályfőnökünk, Királyné Túri Andrea tanárnő remekül vezette és fogta össze az osztályt már az elejétől fogva, így erős osztályközösség alakult ki, amelyet a nyolc év csak mélyített. Olyan barátságok alakulhattak ki, melyek a mai napig erősen tartanak.
A gimis évek sokrétű programlistája nyilván szerves részét képezte a közösség építésének. Sőt, rejtett tehetségek is előbukkantak az évek során, ugyanis a különböző események mind más és más készségeket igényeltek, gondolok itt az Éneklő osztályok versenyére, az idegennyelvi vetélkedőkre, a fordított napi diákdiri választásra, különböző tanulmányi versenyekre, vagy az egyik nagy kedvencemre az ODN-re [Kulturális bemutató – Szerk.]. A legszuperebb ezekben, hogy minden évben megrendezésre kerültek. Az osztállyal felejthetetlen élményeket kötünk szinte minden egyes naphoz, amelyet a gimiben töltöttünk.
– Mikor kezdtél el a továbbtanuláson gondolkodni? Megkaptad-e a kellő felkészítést ehhez a gimiben?
Korábban is megvolt már nagyvonalakban az elképzelésem a jelentkezésről, mert tudtam, hogy a matek és fizika tanulmányaimat szeretném folytatni, de végzős koromban döntöttem el véglegesen, majdnem utolsó pillanatban januárban, hogy hova is fogok felvételizni.
A Nyíregyházi Egyetem Közlekedésmérnök (Légiközlekedési hajózó) szakirányára jelentkeztem. Ennek a szaknak a segítségével közlekedésmérnöki diplomát kaphatok a kezembe és mellette pilóta is leszek. Az iskola mondhatni távol van Ceglédtől, nyilván országon belüli intézményekre gondolva, ez nehezítette a döntést, viszont csak itt volt az országban ilyen képzés. Másik tényező, amely miatt nem volt egyszerű a döntést meghozni, hogy erre a szakra csak sikeres pályaalkalmassági és orvosi vizsgálat során lehet felvételt nyerni. És végül, de nem utolsó sorban nem volt államilag támogatott szak meghirdetve, csak önköltséges volt. Ez szintén egy komoly szempont volt, de végül mégis ide jelentkeztem. Utólag azt tudom mondani, hogy megérte a nagy hezitálás, mert jól átgondoltam mindent és nem bántam meg a döntésem. A gimnáziumban abszolút kellő felkészítést kaptam, amelynek segítségével könnyebben tudom venni az egyetemi akadályokat. Külön szeretném kiemelni Nagy Irén tanárnő támogatását az évek során, akinek nagyon sokat köszönhetek! A repülés nyelve angol, de ettől sem kellett megijednem, mivel a gimiben remek angol felkészítést kaptam, illetve a gimnáziumi cserediák kapcsolatot kihasználva le tudtam küzdeni az idegen nyelven való kommunikáció okozta gátlásaimat.
– Miért éppen a repülés?
Sokan felteszik ezt a kérdést. Azt tudom mondani, hogy ez az egész még gyerekkoromban kezdődött, mikor láttam nap mint nap a házunk fölött elsuhanó hatalmas repülőgépeket, melyek fővárosunk repterén készültek landolni. Majd mikor először lehetőségem adatott repülővel külföldre utazni, akkor végképp szerelmes lettem. Mindig is inkább műszaki beállítottságúnak gondoltam magam és ez szerencsémre passzolt a repüléshez.
Az elején kicsit tartottam ettől a képzéstől, mert sok embertől hallottam, hogy érdemes előbb tapasztalatot szerezni vitorlázó repülésben, viszont én nem rendelkeztem ilyen korábbi élményekkel. Azóta azt tudom mondani, hogy fölösleges volt az aggodalmam, mert így sem éreztem azt, hogy hátrányosabb helyzetből futottam volna neki a gyakorlati képzésemnek.
– Biztosan emlékszel az első repülésre, amikor te voltál a pilóta. Milyen érzés volt?
Fantasztikus! Azt hiszem, hogy nem fogom tudni szavakba önteni, valójában milyen érzés volt. Nyilván az elején, még úgy repültünk, hogy az oktatónk segített, de viszonylag rövid időn belül eljutottunk arra a szintre, hogy teljesen egyedül vezessük a gépet. Hihetetlen a tudat, hogy egyik pillanatban még a földön sétálgatok, majd nem sokkal később ott lehetek fent a felhők között.
– Hányan vagytok egy évfolyamon? Milyen a közösség?
A mi évfolyamunkon 15-en vagyunk és most az utánunk felvételt nyert évfolyamokon is hasonló létszámmal találhatók hallgatók. Erről sokan azt gondolhatják, hogy kevés, vagy pont hogy sok is. Az igazat megvallva nem hiszem, hogy erre van jó válasz, de azt tudom, hogy nagyon jó érzés volt a középiskola után lényegében újra egy kis osztályközösségbe belecsöppenni. Mindannyian nagyon jól ismerjük egymást és ismét egy remek baráti társaságban érzem magam, akikkel ráadásul ugyanaz a „mániánk”, hogy ember létünkre mind a levegőbe vágyunk.
– Nyilván a repülőgép vezetése nem ugyanolyan, mint az autóvezetés. Milyen alapvető különbségeket tudnál mondani?
Igen, jogosan merül fel az emberekben ez a kérdés. Alapvetően az autóvezetést is megelőzi egy elméleti képzés, meg kell tanulni a KRESZ-t. Hasonlóan elmondható a repülésről is, hogy nem ülhetünk úgy be a gépbe, hogy ne tudnánk az elméleti hátterét annak, hogyan is működnek az egyes rendszerek a gépben, vagy milyen elemekből épül fel a repülőgép, vagy pusztán mi a repülés elmélete, hogy mi is tartja fent a levegőben a repülőt. Ha a kellő tudást elsajátítottuk és levizsgáztunk mindenből, akkor ülhetünk gépbe, de először még csak ismerkedünk a műszerekkel, a környezettel a kabinban. Miután a földön bebizonyítottuk, hogy pontosan tudjuk, hogy mit és hogyan fogunk csinálni, csak akkor kezdhettük el a repülést. Megmondom őszintén, hogy a legelején az autó után a földön való gurulás is furcsa volt egy repülőgéppel, de nyilván hamar bele lehet rázódni ebbe is, mint minden másba.
Amit még különbségként tudnék felhozni, hogy a repülésnél van olyan, hogy szimulátorban gyakoroljuk az egyes feladatokat. Ez nyilván segít, hogy szépen fokozatosan tudjuk kezelni a helyzeteket, mert élesben a gépen sokkal nehezebb lenne. Olyan is van, hogy a szimulátorban vészhelyzeteket gyakorlunk, amelyet a repülőgépben nem szeretnénk létrehozni. Egy ilyen szituáció esetleges bekövetkezése esetén is tudnunk kell, hogyan kezeljük a helyzetet. Ilyen lehet például, ha leáll egy hajtómű, kigyullad a gép, vagy szívinfarktust kap az egyik utas mögöttünk. Sajnos ezekre fel kell készülnünk, ugyanakkor mind reménykedünk, hogy ezeket soha nem kell élesben is átélnünk.
A szimulátor, amin itt tanulunk, nem mozog miközben ,,repülünk” vele, viszont a műszerek és a gép tulajdonságai teljesen életszerűen adják vissza a helyzeteket.
– Hol tartasz most a tanulmányaidban?
Még két félévem van hátra az egyetemi képzésemből. Ez egy integrált képzés, amely azt jelenti, hogy az elméleti és a gyakorlati képzés párhuzamosan zajlik. Jelenleg az egyetemi órák hallgatása és abszolválása mellett a gyakrolati képzésemet végzem a reptéren, illetve a szakszolgálati engedélyem megszerzéséhez szükséges elméleti tantárgyakból teszem le a vizsgákat.
– Hogyan tovább?
Ha minden jól megy, akkor a végzésem után elérhetem egyik nagy álmom, hogy ott üljek egy utasszállító repülőgépen pilótaként valamely légitársaság színeiben, akár több száz utassal a hátam mögött.
– A családban te kezdted a sort, de van folytatás…
Jó érzés a tudat, hogy az öcsém is éppen most végez ebben az évben a nyolcosztályos képzésen a gimiben. Tudom, hogy remek alapokkal fog elindulni innen a felsőoktatásba. Illetve remélem, hogy a hugimnak is sikerül a felvételi szintén a gimibe, mert Ő most nyolcadikos. Messze az egyik legjobb iskolának tartom a gimit. Legyen az ember akármilyen beállítottságú, a gimiben meg fogja találni a számára legoptimálisabb irányt.
U.i.: Köszönöm Gimi, hogy segítettél megvalósítani az álmom! 🙂
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
