Faller Orsolya 2017-ben végzett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem pénzügy-számvitel szakos hallgatója. A tanulás mellett dolgozott egy pénzügyi tanácsadó cégnél, és aktív tagja az AIESEC nevű diákszervezetnek.
– Miért választottad a gimit nyolcadik után?
Általános iskolás koromban nem sok mindenben voltam biztos, de abban igen, hogy még nem szeretnék Ceglédről elkerülni. Azt viszont tudtam, hogy mindenképpen szeretnék továbbtanulni a középiskola után, de akkor még pontosan nem körvonalazódott előttem, hogy merre van az én utam. Szüleim támogatásával többek között ezért is esett a választásunk a Kossuth Gimnáziumra, mert biztosak voltunk benne, hogy itt megkapom azokat az alapokat, amellyel bárhová, bármelyik egyetemre pályázhatok. Az intenzív matematika osztályt választottam, mert szerettem ezt a tantárgyat. Akkor még nem voltak különösebb céljaim vele, viszont az egyetem első évében nagyon nehéz dolgom lett volna, ha nem tanulom emelt óraszámban a matekot.
– Hogyan teltek a gimis évek, mire emlékszel vissza szívesen?
Én személy szerint rendkívül szerettem az osztályomat, igazi összetartó közösség voltunk. A mai napig sokszor eszembe jut a gólyanap és a diákdiri választás, mely igazán összekovácsolt minket. Nagyon sokat köszönhetünk osztályfőnökünknek, Virágné Hornyák Ági néninek, aki igyekezett mindig a helyes úton tartani minket, aki pedig próbált volna erről letérni, gyorsan visszaterelgette, ahogyan az osztálykirándulások közben a túrákon is tette. Nem volt könnyű dolga sem neki, sem a többi tanárnak, hiszen az osztályunkban kétszer annyi fiú volt, mint lány, így egy nap sem telhetett el esemény nélkül. Ennek az aránynak köszönhetően az éneklő osztályok versenyére való készülések és előadások is felejthetetlenek számomra, végzős évünkre már csupán egy pont választott el minket az arany fokozattól. Szerintem a fejlődés mintapéldái voltunk.
Mindezek mellett mindannyiunk életében meghatározó szerepet töltött be a szalagavató és az erre való izgatott készülődés, a szerenád és a bankett is, bár ebben szerintem egyetlen végzős osztály sem kivétel.
Ami pedig még eszembe jut a gimis évek kapcsán és mindenképpen megemlíteném, az nem más, mint a gimnázium leánykara. Felejthetetlen számomra az a rengeteg élmény, amit Jutka néninek köszönhetően átélhettünk. Ilyenek például az adventi hangversenyek, a zeneakadémiai fellépés, a lengyelországi turnék, az erdélyi utazások és a barátságok, amik ott születtek, valamint az összes próba és szereplés, aminek négy év alatt a részese lehettem.
– Ha ilyen jó osztályotok volt, gondolom, azóta is tartjátok egymással a kapcsolatot.
A volt osztályomból öten-hatan azóta is heti rendszerességgel találkozunk, szerencsére szinte minden barátom Budapesten tanul, így a sok elfoglaltságunk ellenére könnyen össze tudjuk egyeztetni a találkozókat.
– Említetted, hogy nyolcadik után még nem volt határozott elképzelésed arról, hogy hol szeretnél továbbtanulni. Miért döntöttél úgy, hogy gazdasági irányban indulsz el?
Egészen kicsi koromtól kezdve – mint mindenki – sokat gondolkoztam, elképzeltem magam különféle hivatásokban, és mire gimnazista lettem, három pályát láttam magam előtt. Az egyik az orvosi volt, a második a zenei, a harmadik pedig a gazdasági irány. Az elsőt azért vetettem el, mert a másik kettő jobban vonzott. Második osztályos koromban kezdtem zongoraórákra járni P. Szabó Magdi nénihez, aki végtelen türelmével, kedvességével és hatalmas tudásával egészen az érettségiig úgy tanított, képzett, hogy ha bármelyik pillanatban meggondolnám magam, és a zenét választanám hivatásomnak, meglegyen hozzá az alapom. Többek között ezért is indított el megannyi egyéni- és kamaraversenyen, sőt még arra is bátorított, hogy az érettségin választható tárgyamnak az ének-zenét válasszam. Nagyon hálás vagyok Magdi néninek a sok támogatásért!
Azonban annak ellenére, hogy nagyon hiányozna az életemből, ha egyik napról a másikra nem zongorázhatnék többet, ez megmaradt kikapcsolódásnak, kedvenc hobbinak, és a harmadik „lehetőséget” választottam. Persze ez sem csoda, hiszen a szüleim is ilyen területen dolgoznak, így gyakorlatilag ebben a világban nőttem fel. A gimit illetően bármelyik irány mellett is döntök, megkaptam a kellő felkészítést. Az osztályomból sikeresen felvételiztek mérnöki, orvosi, jogi pályákra is. Én végül a Budapesti Corvinus Egyetem mellett döntöttem, ahová sikeresen be is jutottam. Jelenleg a Corvinus Egyetem pénzügy-számvitel szakos hallgatója vagyok, most kezdődött meg a negyedik félévem. Szerencsének tartom magam, hogy egy ilyen, számomra gyönyörű egyetemen tanulhatok nagy tudású emberektől.
– Általában az egyetemisták életének csak egy részét tölti ki a tanulás, hiszen annyi más lehetőség is adott egy vállalkozó szellemű fiatal számára. Neked mi minden fér be a tanulás mellé?
A Corvinuson nagyon színes és mozgalmas a diákélet, még gólyaként jómagam is csatlakoztam az AIESEC nevű diákszervezethez. Itt a világ számos országa közötti cserekapcsolatokkal (legyen az egy szakmai gyakorlatos félév vagy néhány hetes önkéntesség, akár a világ másik felén) törekszünk arra, hogy minél több kultúrát és látásmódot sikerüljön megismernünk nekünk és partnereinknek is. Gimnazista koromban ezt meg is tapasztalhattam, ugyanis a gimi is partnerkapcsolatban áll a szervezettel, és emlékszem, nagyon jó hangulatban teltek a brazil önkéntesek által tartott angolórák is.
Az előző félévem során dolgoztam egy pénzügyi tanácsadó cégnél, de az egyetem és az AIESEC mellett nem jutott rá annyi időm, amennyi szükséges lett volna ahhoz, hogy ott építsem fel hosszútávú karrierem. Viszont nagyon sokat tanultam azalatt a pár hónap alatt, amit a cégnél eltölthettem, és arra is rájöttem közben, hogy sokkal jobban szeretem a számvitelt, mint a pénzügyet. Többek között ezért is tervezem a félév végén a számvitel specializációt választani, az alapképzés elvégzése után pedig ugyanebben az irányban szeretnék jelentkezni mesterképzésre. Szeretnék majd néhány félévet külföldön is tanulni, illetve élni az AIESEC adta lehetőségekkel, és önkénteskedni néhány hetet, hónapot más országokban.
Köszönöm a beszélgetést.
Volter Etelka
