Beck Zsófia 1999-ben érettségizett a Ceglédi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Szinte minden családtagja a gimiben érettségizett. Zsófi már általános iskolás korában kiemelkedő teljesítményt nyújtott matematikából (ebben is van némi „családi hagyomány”), komolyan foglalkozott a sporttal, de aktívan részt vett az iskola közösségi életében is. Mindezek természetesen hatással voltak további életére, pályaválasztására.
– Miért választottad a gimit nyolcadik után?
A gimnáziumban való továbbtanulás nem nagyon volt kérdés, egyrészt az egész családom odajárt, másrészt a Várkonyi matektagozata után a gimi matektagozata volt a természetes továbblépés. Abban is biztos voltam, hogy egyetemre szeretnék majd menni és erre is a gimi jelentette a legjobb megoldást.
– Azért volt egy pillanat, amikor döntened kellett, hogy itt maradsz-e.
Amikor megszűnt a női vízilabdacsapat Cegléden, volt ugyan egy döntési pont, hogy Dunaújvárosban, vagy Budapesten folytatom a tanulmányaimat és jobban koncentrálok a sportra, de akkor már látszott, hogy a tanulásban nagyobb a „komparatív előnyöm” és az összes barátom is idekötött, így valójában nem volt túl nehéz a választás és maradtam.
– Milyen volt a gimis osztályod, hogy teltek a gimis évek?
Szuper osztályom volt. Halász Judit, majd Koltói Lilla voltak az osztályfőnökeim. Sokakkal a Várkonyis matektagozat révén összesen 8-12 évet töltöttünk együtt. Rengeteg közös programunk volt: sport, mozi, kirándulások, még egy diákdiri-választást is végigcsináltunk együtt – ahol majdnem én lettem az első női diákdiri a Gimiben 😊. Annyi mindent csináltunk közösen délutánonként, hogy a tanulásra, leckeírásra sokszor csak reggel maradt idő. Szerintem a mai napig is biztosan „top 3”-ban vagyok a reggeli késések számát tekintve. Emlékszem, hogy Kürti igazgató úr egyszer még egy ébresztőórát is felajánlott nekem, hátha az segít.
Fantasztikus négy év volt tele élményekkel, barátokkal és rendkívüli tanárokkal, akik közül Zakar tanárnő, Miska bácsi, Garas Kálmán és Kis Lajos tanár urak sajnos már nincsenek velünk.
– Említetted, hogy mindenképp egyetemen szerettél volna továbbtanulni. Hová jelentkeztél érettségi után?
Gimi után a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanultam tovább műszaki menedzser, majd párhuzamosan közgazdász szakon is, ahonnan egy-egy nyarat a UCLA-n (University of California) és a Harvardon töltöttem Los Angelesben, ill. Bostonban, közgazdaságtant hallgatva.
– Ehhez komoly nyelvtudásra volt szükséged.
Angolul a Gimiben kezdtem tanulni és egy magántanár segítségével tizenegyedikben nyelvvizsgáztam, de ettől még az első hét nem volt egyszerű: a fejemben megvoltak az alapok, csak alig tudtam/mertem megszólalni. Aztán fokozatosan belerázódtam és azóta is nagyon fontos része ez az életemnek. Gyakorlatilag felváltva dolgozom magyarul és angolul, a céges belső kommunikáció is angol és a nemzetközi cégek lokális menedzsmentjeivel is ez a közös nyelv. Egyszóval megszerezni a tudást csak az első lépés volt, utána szinten tartani és fejleszteni talán még fontosabb, de ha ez megvan, akkor tényleg „kinyílik a világ”.
– A sport teljesen háttérbe szorult az életedben?
Az egyetem mellett visszatértem a vízilabdához is, végül a második szak mellett az utolsó jó néhány évben már profi szinten játszottam a Honvédban egy kivételes csapatban, akikkel végül Európa Kupa-győztes, Magyar Bajnok, Magyar- és Szuperkupa-győztes is lehettem.
– Hogyan lesz valakiből „stratégiai tanácsadó”?
A stratégiai tanácsadás iránti szerelem elég korán kezdődött, azt hiszem még Bostonban. Családunk egy barátja ott mesélt arról, hogy mit is csinál pontosan. Cégek rosszul definiált problémáit strukturálja, majd sok beszélgetésen és elemzésen keresztül oldja meg. Olyan volt, mint az imádott logikai matekpéldák a versenyeken. A beszélgetés végén már csak annyit kérdeztem „És neked ezért még fizetnek is?”
– Hol kezdtél el dolgozni?
Dolgozni az egyetem mellett kezdtem, először gyakornokként, aztán teljes állásban különböző tanácsadó cégeknél. Végül öt évet töltöttem az amerikai Accenture kötelékében, az elmúlt hét és fél évben pedig a szintén amerikai The Boston Consulting Group (BCG) tanácsadója vagyok, ma már Principal-ként (igazgató), ami a legmagasabb pozíció, amit magyar nő eddig elért a világszerte kilencven irodával működő cég történetében. Ebben a tizenhárom évben kizárólag energiaiparral foglalkoztam itthon és külföldön egyaránt, ami így a másik szerelem lett.
– De aztán jött egy harmadik szerelem is, és az életed megváltozott…
3,5 éve megérkezett Sára, aki természetesen fenekestül felforgatta az életünket a kifejezés legjobb értelmében – örökmozgó, nagydumás kishölgy, komoly akarattal. A munka és a sport továbbra is fontos szerepet játszanak az életemben, de prioritások most már inkább máshol vannak. És ez az egész természetesen nem működne egy támogató családi háttér nélkül. Mivel a párom is szakmabeli, nagyon sokszor “szorulunk” a szülők, testvérek segítségére és ők ezt boldogan vállalják is, szóval, ha 70 km-rel arrébb is, de megmaradtak a nagyon szoros családi kötelékek.
– Megelégedett és boldog ember vagy?
Mindig vannak új célok és kihívások – szóval nem a kifejezés „hátradőlős” értelmében – de összességében igen, mindenképpen!
Köszönöm a beszélgetést!
Volter Etelka
