A Ceglédi Vasutas Sportegyesület 1935. évi megalakulása jelentős fordulópontja volt a város sportéletének, benne a birkózás fejlődésének is. Addig a MOVE „uralta” a városban egyre népszerűbb sportág vonzerejét, de később a vasút biztosította előnyöket kihasználva a CVSE került előnyösebb pozícióba (munkahely teremtés, utazási kedvezmények stb).
Sokat jelentett a helyi rivalizálás, a Vigadóban rendezett városi „rangadók” teltházas közönséget vonzottak. A csapatbajnokságok izzó légköre társadalmi esemény volt Cegléden. Az 1937. évi országos ifjúsági bajnokság döntőjében két ceglédi tehetség mérkőzött, Gál József (MOVE) és Holló Pál (CVSE). Az eset pikantériája, hogy akkor a szintén „őstehetség” Holló győzött.
A sportág legendás hírű bajnoka azonban Gál József lett, aki kivételes tehetségével hamarosan a magyar birkózósport ikonikus alakjává küzdötte fel magát. A két ceglédi klub birkózói rendre szélesítették ennek a klasszikus sportágnak az alapjait. A Cegléden nevelkedett birkózók sorában Tasnády József (MAC) négy felnőtt bajnoki címét követően Hunyadvári László (MOVE) 1937-ben, Rapp Gyula (Bp. Törekvés) 1939-ben, Nagy Károly (MTK) 1941-ben, Zsámboki Pál (MOVE) 1943-ban lett magyar bajnok. Gál József (MOVE) azonban kiemelkedett hamarosan a felnőttek mezőnyéből is, 1941, 42 és 43-ban is kötöttfogású magyar bajnok volt. Egy-egy birkózónk, különböző okok miatt ideiglenesen, vagy végleg eligazolt Ceglédről más egyesületekbe.
A második világháború eseményei kettétörték a sportélet dinamikus fejlődését is. A felszabadulást követően megváltozott szervezeti és szakmai feltételek között bontakozott ki a város sportéletének, benne a birkózásnak a megújhodása is.
A szenzációt Gál József világbajnoki címe jelentette. A két év katonai szolgálat és orosz fogságban eltöltött négy esztendős távollét kiesett bajnokunk sportkarrierjének építéséből. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy munkaszolgálatosként egy pékségben dolgozott és kitűnő birkózó tudásával kedvezményezett volt, edzőpartnere volt parancsnokainak. Hazatérését követően, 1950-ben Magyarország első világbajnoki címét nyerte meg Gál József, úgy hogy Stockholmban a döntőben, – hazai környezetben – az aktuális, londoni olimpiai bajnokot (Gustaf Frei) győzte le a ceglédi birkózó.
A 32 éves Gál Józsefet ezrek köszöntötték hazaérkezésekor Cegléden. A városon áthaladó „csemői” vonat vagonjai megteltek a szurkolókkal, azok, akik nem fértek fel, gyalog követték a szerelvényt, hogy részesei lehessenek a központban rendezett ünnepi fogadtatásnak. Gál József népszerűségét évtizedeken át magas hőfokon tartotta a közvélemény. 1954-ig további három országos bajnoki címet nyert könnyű- és váltósúlyban. Mellette klasszisok nőttek ki a ceglédi birkózó szőnyegen (Vigadó, Régi Vasutas Otthon).
Közülük többen nemzetközi sikereket és hazai bajnoki címeket értek el. Két nehézsúlyú bajnokunk közül Soltész László főiskolai világbajnokságot nyert 1949-ben, Reznák János pedig világbajnoki bronzérmes volt 1963-ban.
A kiemelkedő tudású Reznák János 1951-1964 között volt a válogatott tagja, közben két olimpián és hat világbajnokságon ért el helyezést.
Erre az időszakra esik az 1952. évi Helsinki olimpia rendezése, melyen három ceglédi birkózó volt a magyar csapat tagja: Kenéz Béla, Gál József és Soltész László. Erre az időszakra tehető a ceglédi birkózósport első aranykora.
A felnőtt magyar bajnoki címek elérését illetően ennek a korszaknak a legjobbja Reznák János volt, kilenc elsőséggel, az őt követők Gál József (6), Soltész László (6), Kenéz Béla (5) és Balla István (2). Az évtized legeredményesebb utánpótlás korú versenyzői Fábián Pál, Ócsay József, Sallai Gyula, Forgács Béla és Kernács János voltak, ők az országos ifjúsági bajnokságokon értek el dobogós helyezéseket.
A birkózó versenyek népes és zajos eseményeinek emlékei sokáig éltek Cegléden. A hazai- és nemzetközi csapat találkozók sok nemzetközi hírű birkózó (világ- és Európa-bajnokok) szőnyegre lépését jelentették teremben és esetenként szabadtéren is. A magyar válogatottban, egy időben négy ceglédi birkózó is szerepelt, az 1950-es évek elején.
A korszak „sikerkovácsa” Szalisznyó József vezetőedző volt, aki maga is a válogatott (olimpiai) keret tagja volt korábban. Az ő munkáját előbb Vasvári János segítette, majd később bekapcsolódott a szakmai munka vitelébe Kenéz Béla, Balla István és Fábián Pál is.
A ceglédi birkózó sport átmeneti hullámvölgybe kerülése elkerülhetetlen volt, de elkövetkezett egy újabb fellendülés, amely sikereitől még fényesebben ragyog, mint az előző…
(folytatás következik)
Magyar László
Illusztráció: Birkózók 1928-ban
Fotó: Gál József, Reznák János
