Tisztelet a kivételnek!

Mindenki szeretné ha tisztelnék, becsülnék, még azok a fiatalok is, akikről többnyire nem mondható el, hogy tisztelettel fordulnának az idősebbek felé. A Bibliában többször is olvashatjuk: a „tiszteld apádat és anyádat” (2Mózes 20:12; 5Mózes 5:16; Máté 15:4; Efézus 6:2, 3) parancsolatot. Ez egy örök érvényű felszólítás, amit mindenkinek be kellene tartania. Nem azt kéri a Biblia, hogy szeresd a szüleidet, hanem azt, hogy tiszteld.

De mit is jelent a tisztelet napjainkban? Megfelelő hangnemben szólok a családomhoz, elfogadom az idősebb bölcs tanácsait, ha valamiben nem értek egyet a szülőkkel, akkor kulturáltan adom a tudtukra, esetleg rávilágítok a saját nézőpontomra, de semmiképp sem káromkodok, vagy emelem fel a hangom. Gondoskodom a szüleimről, ha eljön az ideje.

Gondolom, most az olvasók egy része megbotránkozik, a másik része pedig pontosan tudja, hogy miről beszélek. Azt mondhatom, hogy a mai világban egyre kevesebb ember ad tiszteletet a másiknak. Pedig ez alapvetően fontos dolog, ami a családból indul. A fent említett parancsolat mindennek az alapja. Tisztelem a szüleim, nagyszüleim, rokonaim. Tisztelem a nálam idősebbeket, akkor is, ha nem ismerem őket. Ha nem tudom, hogy miért tiszteljem, akkor pusztán a kora miatt udvariasan bánok velük. Ez engem minősít. Ahogyan viselkedek másokkal, olyan ember vagyok. Tisztelem a barátaim, kortársaim és végül, de nem utolsó sorban tisztelem magam. Ez is nagyon fontos, nem maradok méltatlan helyzetekben, nem keveredek olyan szituációba, ami káromra válik, ami rombolja a személyiségem. Megőrzöm a méltóságom, mert tisztelem magam.

Ez mind szépen hangzik, de sajnos nem ilyen világban élünk, a tisztelet, az udvariasság, az előzékenység kihalófélben van. Mondhatnánk, hogy bezzeg az én időmben, illetve, hogy ezek a mai fiatalok, de ne mondjuk! Mert a mai fiatalokat mi neveljük, az ő hibáikat mi hozzuk létre, mi engedjük meg, hogy így viselkedjenek. Mi sem azért voltunk tisztelettudóak, mert így születtünk. Nem magunk alakítottuk ilyenné önmagunkat. A szüleink, nagyszüleink, pedagógusaink tanították meg számunkra a helyes viselkedés alapjait. Ezt kellene most továbbadnunk. Hogyan?

Jó példával, következetes neveléssel. Azt látom, hogyha megadom a másiknak a tiszteletet előbb-utóbb visszakapom. Nemrégiben történt eset, miszerint egy diákom tiszteletlenül beszélt velem, én pedig visszakérdeztem, hogy miért enged meg magának ilyen hangnemet, mikor én sose szólok hasonló stílusban hozzá. Teljesen megdöbbent, majd igazat adott nekem, és emberi hangon folytatta a mondandóját. Egy fecske azonban nem csinál nyarat. Mindenkinek fel kellene ismernie ezt a problémát addig, amíg nem késő.

A másik iránti tiszteletet otthon tanuljuk/ tanítjuk. A mindennapi életünk részének kell lennie. Nem beszélek csúnyán a gyermekemmel, egyenlő rangú, de korának megfelelő félként kezelem. Nem ő hozza a döntéseket, de a fontosabb kérdésekben meghallgatom az ő véleményét is. Megtisztelem, és nem engedem, hogy tiszteletlen legyen velem vagy másokkal.  Megtanítom az udvarias viselkedés szabályaira is. Példa vagyok és leszek. Minden szülőnek otthon kell megteremtenie az alapokat ahhoz, hogy gyermekük tisztelettel bánjon velük, és embertársaikkal. A mai fiatalok tiszteletlenek? Azt kell, hogy mondjam nem mindannyian, vannak tisztelettudóak a felnövekvő generáció tagjai között. Nem mindenki tiszteletlen, ezért tisztelet a kivételnek!

Kis Erzsébet