Lucullus a kisázsiai hadjáratából cseresznyével tért vissza Rómába, de a mai Trabzon környéke ugyanolyan szegényes a cseresznye kínálatban, mint az itthoni piacok. Pedig a hazai nemesítői munka cseresznyefajták előállításában európai hírű sikereket ért el. Ebben nem kis szerepe volt Brózik Sándornak, aki legalább azt megkapta az utókortól, hogy a híres mezőtúri gimnázium emlékoszlopa hirdeti neves diákja nemesítői sikereit. Amikor 1952-ben a csongrádi Petőfi TSz ún. Saroktanyai cseresznyésébe eltelepítette 42 Germerdorfi óriás, Badacsonyi óriás és Hedelfingeni fajta klónváltozatait, gyerekként csak azt jegyeztük meg, hogy ott érdemes júniusban vállalni a harcot a csőszökkel és a rigókkal a finom csemegéért. De mint a „komenista világ” szörnyűségét, az ún. táblatörzskönyvet már hiába keresem levéltárban, úgy nem maradtak meg Brózik feljegyzései sem, laikus rokonsága eldobta azokat.
De szerencsére, a neves kutató tovább vitte a legjava klónfajtákat, részben Nagykörűbe a Petrovay-féle gyümölcsösbe és az érdi kutatási területére. Rendkívül jó szemmel válogatott össze szülői partnereket, amelyekből kitűnő cseresznyefajták születtek. Egy részük női (Rita, Tünde, Aida, Anita), mások férfi (Sándor, Pál, Péter) nevet kaptak. A nemesítő az öntermékenyülő és önmeddő fajtákat szellemesen választotta szét. Halála óta lanyhábban ugyan, de folytatódik a meglévő és új hibrideknek az értékelése.
Nyilvánvalóan a termelőket sem, még kevésbé a vásárlókat nem igazán érdeklik a múltbéli pikáns történetek, pedig kellene ismerni, hogy sok-sok piac-átok miértjét megérthessünk. A Kelebiai korai cseresznyét nem a „migráncsok” tüntették el, hanem a szakemberek felelőtlensége. Amikor a csongrádi piacon hatos csomóba kötve kínálták a májusi cseresznyét, majd később a lepénybe kedvelt igazi fekete cseresznye, a Szomolyai kínálta magát – az szép idő volt. Kaptuk is az iskolában egy „fejbét” amiatt, ahogy még mindig nagyon festő, húsos magjával lődöztük a lányokat…
- évi badacsonyi emlékem, hogy a geológiai tünemények környezetében számtalan óriás cseresznyefa díszlett. Ott olyan csőszök vigyázták a fákat, hogy óvatosságra intettek bennünket, ha felmászunk a fára, le ne essünk. Évek múlva fájó epizódunk, hogy egy jó kajakos hírében álló iskolatársunk (Henningsz Edgár) szemet vetett egy cseresznyefára Tahiban. A csősz őt megzavarta, s lezuhant a fáról, a csínytevésnek nagyon súlyos árát viselte, amíg élt: gerincsérülése miatt lebénult.
Most ilyen tragédiák ritkán eshetnek meg, mert sokfelé a cseresznyefa magasodó ágainál az emberek nem versengenek a rigókkal. És megjelent egy sokkal hatásosabb, bár nem a legkíméletesebb betakarítási mód, a gépi rázás. A keményhúsú fajták bírják, de a puhagyümölcsűek még pálinka nyersanyagnak is súlyos kárt szenvednek. Ma okkal dühöng a termesztő, mert lehet kézzel szedett – kocsánnyal is, vagy rázott a cseresznye: nagy kegyesen adnak a felvásárlók 300-350 forintot kilójáért. Finoman szólva, követve a portéka útját: egyik hátratett kezű embertől a másik kettő felé érve a gyümölcs, máris 1500 forintos lesz: a szolid nagykörűi, ceglédi vagy érdi cseresznye megváltozik. Miért és kiknek érdekei miatt nem lehet ennek véget vetni? Az annyira szokottá vált politikai határozottság miért nem terjed ki a gyümölcskereskedelem szabályozására?
Agrárpolitikai problémákon túl, az idei év nagyon megnehezítette a cseresznye születését. A virágbiológusnak feltűnt, hogy a virágszirmok rövidebbek, begyűrtek maradtak és a teljes virágzásig nem is változott. Az ideális kötődésnek sem a fiziológiai, sem a környezeti feltételei nem voltak adottak. A hirtelen jött meleg, majd szeles száraz idő hamar kiszárította a bibefejet, s így ha rá is került elegendő pollenszem, a tömlő nem tudott lejutni a magházig. Még a bajt az is fokozta, hogy a tavasz igen gyenge méhjárással párosult, így már minden okot együtt láthattunk: a cseresznye valóban gyengén teremhetett. Persze, akadtak kisebb körzetek, ahol a cseresznye jobban termett, most épp ez a fő gond, hogy a helytelen támogatási formák miatt szétzilálódtak a termesztési körzetek.
Próbálják ilyenkor azzal is magyarázni a gondokat, hogy a túlzott nemesítési munka következménye a rossz termés. A Cerasus avium, azaz cseresznye ezt hozhatta 2019-ben, hisz az alanynak termelt vadcseresznye sem jeleskedik a törzsültetvényben, sem a természetes társulásokban. Mégis a felvásárlási árak és a kiváló minőségű cseresznye a fővárosi zöldségeseknél aránytalan: 2480-2490 forint kilónként. A januári chilei import cseresznye is csak a duplája volt…
ESDÉ
