Szeptember: a nagy utazás. Kinek kezdet, kinek folytatás. Diákoknak, pedagógusoknak, szülőknek. A biztosabb haladáshoz hasznos lehet a segítő útravaló. A szellemi. Sok éve beszélgetek ceglédi személyiségekkel, szavaikat hangfelvétel és nyomtatott szöveg őrzi. (Azóta már többen léleklétükkel tekintenek ránk Égi Otthonukból.) Mindannyian szóltak iskoláról, nevelésről, eszményről. Ebből készítettem összeállítást – remélt útmutatásul.
„Amikor tanítok, együtt tanulok a gyerekekkel. A közös munka bizalmat teremt a pedagógus iránt. Ez azonban nem zárja ki a szigorúságot, amely a szeretet kifejezője, hogy minél többet kihozzak a tanítványokból.”(Tóth-Czifra Mihály)
„Apám szigorú nevelő volt, csavargás helyett dolgoznom kellett. Utólag hálás vagyok érte, mert megismertem általa a munka értékét. Bármilyen új közegbe kerülök – így volt ez az iskolában is –, addig nem tudok feloldódni, amíg bizalmat és szeretetet nem tapasztalok.” (Rátóti Zoltán)
„Az egyik tanárom maximális szabadságban terelgetett a tudás útján. A klasszikus nevelés alapelve szerint lehetőséget adott a haladáshoz: mint egy madárnak, amely a szobában repdes, de ha kinyitják az ablakot, akkor szárnyalhat a kék égen is.” (Mácz István)
„A zenélés mellett tanítok is a zeneiskolában, ezt missziónak tartom. Három bölcsesség ösztönöz: tanítva is tanul az ember; csak akkor kapunk, ha adunk; tudomány, erkölcs, művészet – mind a hitből erednek.” (Banai Szilárd)
„A gyerekek csak úgy nevelhetők, ha példaképet látnak a pedagógusban. S nem a katedráról kell tanítani, hanem a tanulók között. Én nemcsak a testnevelést tanítottam, hanem az életet is.” (Kürti Béla)
„Nem én akartam pap lenni, hívás érkezett Fentről. Ilyen szólításra alakul mindenki sorsa. Arra kell törekedni a nevelésben, hogyha az inga kileng bűn és erény között, utána középen álljon meg a hit és az emberség gravitációjával. S tartsuk meg a kimondott szó szentségét.” (Kiszel Mihály)
„A Békés-Tarhoson eltöltött iskolás évek zenei és erkölcsi nevelése eldöntötte életem vezérlő alapelveit: Minden körülmények között tisztességesnek kell lenni; szolgálni és nem tündökölni. S hallgatni Comenius intelmére: Az iskola nem lehet más, mint az emberség műhelye.” (Béres Károly)
„Az egyik tanító nénim sokat beszélgetett velünk, könyveket is adott nekem. Embersége és műveltsége nagy hatást tett rám. Ekkor dőlt el, hogy tanár leszek.” (Giba István)
„A tanulás sok munkával jár. De ha van világos életcél, az hajtja az embert. A cserkészliliom három szirma: Isten, Haza és Embertárs. Ez az eszmeiség jóra vezérli követőit.” (Baldavári László)
„Az én iskolásidőmben megkövetelték az illemet. Ha egy tanár szembejött az utca túlsó oldalán, a diáknak át kellett mennie és tisztelgéssel köszönnie. (Diáksapkát hordtunk.) Tanári hitvallásom: friss, megújuló tudással kell rendelkezni.” (Barotai Barnabás)
„A személyes példa minden nevelési intelemnél hatásosabb. Ezt a szemléletet, életmódot eszmélésem óta tapasztalom nagyszülői és szülői körben, amelynek a lényege: a család az élet értelme.” (Dr. Beck György)
„Kenderesen mi bent laktunk az iskolában, ahol édesapám elsőtől negyedikig összevont osztályban tanított. Én gyakran beszöktem az órákra, s nagy áhítattal figyeltem, hogy a szeretet és a türelem hatására úgy nyíltak ki a gyermeki lelkek, mint a tavaszi virágok.” (Soltészné Lédeczi Judit)
„Tanító: ezt a szót én nagyon kifejezőnek és szépnek tartom. Az oktatás és a nevelés egy fa törzsének elágazásai. Táplálója a szeretet.”(Nagygyőr Árpád)
„A családi és az iskolai nevelés elvárásokat ír elő, amelyeknek meg kell felelni. De a gyerek felnőtté válása azt is jelenti, hogy ki kell alakítania és megőriznie saját normáit és egyéniségét.” (Ozsgyáni Mihály)
„Az életből az életre kell nevelni. Az elmélet mellett fontos a gyakorlati felkészítés is.” (Ivanics Bertalan)
„Óraadóként tanítottam a közgazdasági szakközépiskolában. Bevallom, kissé szigorú voltam, de mindenkit azonos mérce elé állítottam. Vallom: az igazságosság embertisztelő, miként az igényesség is.” (Dr. Szentpétery Kálmán)
„Úgy kell nevelni az ifjakat, hogy alakítsák ki a maguk szeretetnyelvét. Az enyém a szívesség. Ha segítséget kérnek tőlem, saját dolgaimat is háttérbe szorítom. S halljuk meg a természet hívó szavát is!” (Terecskei Rita)
„Hiszek a szavak erejében, de erősebbnek tartom a tetteket. Ha a gyermekeim azt látják, hogy a kezemben szinte mindig könyv van, ennek a nagyobb a hatása, mintha az olvasás hasznosságáról beszélnék.” (Dr. Kisfaludi Péter)
„Nem feltétlenül helyes az a kialakult szokás, hogy szinte mindenki tegez mindenkit, például a gyerekek a felnőtteket. A magázás nemcsak nyelvi forma, hanem erkölcsi tartalom is: a tisztelet, az emelkedettség kifejezője. S ezt kísérje mosoly, mert mosoly mosolyt viszonoz.” (Reznák Erzsébet)
„A diákok lelkesednek az óráimon, mert látják, hogy nemcsak észből, hanem szívből is jön a tanítás. Nevelési alapelvem az, hogy legyen szilárd az elkötelezettség: én akarok tudni!” (Tűri László)
„A gimnáziumban diák dirinek választottak. Ez jó előgyakorlat volt az életre. Rájöttem: ha sokat adok másoknak, ezt méltányolják. S az is igazolódott, hogy sikert csapatmunkában lehet elérni. Ez mostani szerepléseimben is így van.” (Sárik Péter)
„Tízesztendős koromtól voltam népi kollégista és a zeneiskola növendéke Cegléden. Itt kezdtem belülről érezni a zenét, itt részesültem szakszerű irodalomoktatásban, itt vetettem kockás irkalapokra első verseimet, itt gyűjtöttem össze jelenlegi szellemi és erkölcsi tőkémnek nem csekély részét.” (Baranyi Ferenc)
„Szüleim, tanáraim megkövetelték a regulát, de segítő lélekkel tették. Követnünk kell Spinoza vallomását az (ön)nevelésben: Élvezem az értelmet; a cél: a tudás és a hit, s gondolkodni, szeretni, imádkozni.” (Szatmári Gábor)
„Édesapánk feladatul tűzte, hogy naponta hajtsunk végre valamilyen jó cselekedetet. Ezt teszem, s erre kérem a tanítványaimat is. Amikor elmegyek hazulról az iskolába, hazakerülök a második otthonomba. Itt itthon, ott otthon vagyok.” (Velkey Imre)
„Fontos a derű az órákon. Pedagógiai célomat szívből szolgálom: szeretetre és segítőkészségre nevelni. Isten meghívott az apácarendbe, innen kerültem egyetemre, s tanári diplomát szereztem, majd Cegléden tanítottam. A rendi jelmondat vezérli életemet és a tanításomat: Senkinek sem ártani, mindenkinek használni!’ (Ádám Mária)
Koltói Ádám
