Aki szereti a szakmáját, annak egy napot se kell dolgoznia. – ezzel a mondással nagyon egyetértek és akkor jutott eszembe, amikor egy kedves, megnyerő modorú fiatalemberrel hozott össze a jó sorsom. Krisznai Zsolt festőoktató és a Bem iskola vidám, csivitelő festőpalántái között találtam rá: a 9 fős festőtanuló brigádban meglepetésemre két lány volt!
– Hát ez meg hogy lehet?! – csodálkoztam el.
– Nem ritka ma már – nyugtat meg az oktató – a világversenyekre is a lányokat hordom. Nagyon ügyesek szorgalmasak, talpraesettek. Nagyon jó velük versenyre menni, mert sikeresek a szakmában.
– Mivel telik a nyári gyakorlat?
– Általában közintézmények karbantartásával: iskolák, óvodák, hivatalok festésével, felújításával, de nyitottak vagyunk a lakosság felé is, vállalunk festést, mázolást, felújítást. Közben látom, hogy még két felnőtt oktató is jelen van. Az egyik kőműves oktató, aki egy problémás falfelület miatt van jelen, hogy szakmai iránymutatásával segítse a gyerekeket. A másik Tata Dávid kisoktató, szinte elveszik a tanítványok között, nyílt tekintetű mosolygós fiatalember. – Tanulóm volt, és oktató lett belőle pár év múlva. Nemzetközi szintű képzésen vett részt, mestervizsgát is tett. – mondja büszkén Zsolt
.
Én pedig kíváncsian a két festőlány felé fordulok:
– Hogy határoz el egy lány ilyet, hogy férfias szakmát választ?
– Én rendészeti vonalra készültem, de nem sikerült. Mindig vonzott a lakberendezés, ez is egy színes vidám, kreatív munka, így kerültem erre a pályára. – mondja a dánszentmiklósi Jeruska Zsuzsanna. Magyar Rebeka ceglédi lány:
– Én díszítő festőnek készülök. Kiskoromban megragadott, amikor otthon valamit lefestettünk, megszépítettünk, azonnal láttam a munka eredményét és ez örömmel töltött el. Az oktató elmondja, hogy a két kislány a képzés keretein belül elvégezte a Trilakk Festőakadémia Arany fokozatú képzését is, ami dekorációs feladatok elméletét és gyakorlatát foglalja magában. Krisznai Zsolt szakoktató – aki egyébként az Országos Szobafestő Ipartestület alelnöke – röntgenszemmel nézi a csoport tagjait, hogy a következő világversenyre kit vigyen magával.
– A VB most Oroszországban lesz, a válogatóra Sanghajba megyünk elkészítőre. A döntők után országonként 1 fő megy a világversenyre, ahol 20-25 versenyző méri össze tudását. – teszi hozzá a mester. Nagyon becsülendő ez a hivatástudat: egy oktató, aki szereti a szakmáját, továbbadja tudását, ahogy a gyerekekkel bánik és a feltörekvő ifjúság áhítattal figyeli.
– Hogyan lehet ilyen éberen tartani a gyerekek figyelmét? – kérdezem Zsoltot.
– Állandóan motiválom őket – hangzik a válasz. – nem hétköznapi módon, érdekes feladatokat adok nekik: vizes márványozás,olaj márványozás, dekorálás… Ha lankadna a figyelem, akkor kitalálok valami újat… Ezerféle dolog van ebben a szakmában, amivel fel lehet dobni a tanulók figyelmét. Közben több hetes munka után levonul a brigád. Tisztaság, pedáns rend van utánuk, egy csepp festék sincs. Megbízójuk elégedetten nyugtázza, hogy jól választott. Figyelemreméltó dolog ez: építeni, szépíteni jó ízléssel alakítani a környezetünket. Oktató urak, fiatalok jó egészséget, lendületet, vidámságot kívánok az elkövetkezendő időben.
Farkasné Marika
