A ceglédi médiát egyenlőre elkerülték az országos sajtó egyre gyakoribb felvetései a tanulók iskolai agressziójával kapcsolatban. Pedig egészen biztosan vannak rejtve maradt, vagy éppen a közérdeklődés homlokterébe nem került esetek. Ha megkérdeznénk az olvasókat, hogy saját, vagy gyermeke múltjában aggasztotta-e valaha egy-egy iskolatárs bántó, vagy éppen fenyegető viselkedése, akkor biztosan sok kommentet kapnánk. Ugyanakkor a viszonylagos nyugalomnak oka lehet az egyházi oktatás fokozottabb ceglédi jelenléte. A két nagy felekezeti intézmény kiemelt alapnormái, értékrendje bizonyosan pozitív módon hat a gyerekek viselkedésére, fegyelmezésük talán a gyakoribb „bibliai családmodell” miatt is könnyebb feladatot jelenthet.
Vajon tényleg van összefüggés? Az egyházak komolyabb jelenléte orvosolhatja, vagy legalább enyhítheti azokat a nehézségeket, amik a nagykátai videó, vagy a gyöngyöspatai tapasztalatok kapcsán kerültek a felszínre? Vagy éppen ellenkezőleg, a vallásos családok könnyebben nevelhető, jól beilleszkedő gyermekeit elviszi az egyházi fenntartó, a „maradékkal” pedig az állami iskolának kell küzdenie.
E tekintetben érdekesek a Görög-keletiekhez, vagy éppen a Hit gyülekezetéhez kötődő elképzelések, melyek kifejezetten a szegregációs jelenségek határán tántorgó intézményeket céloznak meg. Érdekes lenne megfontolni, hogy mondjuk az ugyeri iskola egyházi fenntartásba adása előrébb mozdítaná-e az ottani folyamatokat. Ha pedig a válasz igen, akkor ezek a pozitív hatások csak a történelmi egyházaktól jöhetnek-e, vagy a modern korban alapított és államilag elismert gyülekezetek is kaphatnak lehetőséget.
Soma