A július 27-ei hétfői adatok alapján a Pest Megyei Kormányhivatal Ceglédi Járási Hivatala Népegészségügyi Osztálya Nagykőrös közigazgatási területén 15 fő koronavírusos beteget tart nyilván, illetve 39 fő kontaktszemélyt járványügyi zárlat alá helyeztek, továbbá 20 fő külföldről érkezőt járványügyi megfigyelésre, házi karanténba helyeztek. – erről adott ki közleményt dr. Czira Szabolcs Nagykőrös polgármestere. Az önkormányzati közösségi oldalon sokan kommentelték a bejelentést, többen azt írták, hogy nem valós a hír, mert nem vállalja fel senki a nyilvánosság előtt, hogy koronavírusos. Lapunk telefonos interjút készített egy jelenleg koronavírus fertőzött hölggyel, aki azonban nem vállalta a nevét, mert nem akarja, hogy további támadások érjék őt vagy családját.
Mint arról korábban hírt adtunk: néhány hete 4 dolgozó koronavírus-tesztje pozitív lett egy nagykőrösi telephelyű csomagoló üzemben. A négy érintett közül csak ketten produkáltak tüneteket. A gyárban három műszakban, összesen 250-en dolgoznak.
Az általunk kérdezett hölgy nem az érintett csomagolóüzemben dolgozik, hanem üzletben, ahol azonban sok emberrel van napi kapcsolata. A középkorú nő harmadik hete beteg és egyelőre még nincs negatív teszteredménye.
– Mindenekelőtt gyógyulást kívánok és köszönöm, hogy nyilatkozik nekünk és megosztja az olvasókkal a tapasztalatait! Kérem mesélje el részletesen, hogyan derült ki, hogy koronavírusos és hogyan zajlott le a betegsége!
– Három hete egyik nap rosszul éreztem magam, furcsálltam is, hogy megfáztam a nyár közepén. Elkezdtem köhögni és még aznap felment a lázam 38 fok fölé. Másnap reggel már nem tudtam felkelni, annyira köhögtem, hogy fájt a mellkasom, csak feküdni bírtam.
Lázas személy nem mehet be a rendelőbe, tehát felhívtam az orvost, aki lázcsillapítót írt fel és mondta, hogy köhögésre szedjek valamit. Három nap múlva még mindig ugyanolyan rosszul voltam, akkor már kértem gyógyszert is az orvostól. A helyzet azonban gyógyszerekkel sem javult, egy hétig feküdtem, képtelen voltam fent lenni, enni sem tudtam, mert semmi étvágyam nem volt. Ha beszedtem a lázcsillapítót, akkor lement, utána újra felment a testhőmérsékletem, de nem volt extrém magas lázam, 38,2 volt a legmagasabb. Az, hogy koronavírusos lehetek egy hétig eszembe se jutott, pedig soha nem voltam még ennyire rosszul, még amikor influenzás az ember, akkor sem ilyen rossz a közérzete, nem ennyire gyenge.
Egy hét után azt mondta az orvosom, hogy most már kiküldi a tesztelő mentőt. Egy nap múlva kiderült, hogy pozitív vagyok, sokkot kaptam a hírtől, de első hét olyan borzasztó rosszulléttel telt, úgy legyengített, hogy nem érdekelt semmi, csak feküdtem. A második héten már látszott a javulás, akkor már „csak” hőemelkedésem volt, de még mindig köhögtem és a 3. hét végére lettem jobban. Úgy tudom, még egy nagykőrösinek volt hasonló lefolyású a fertőzése, mint az enyém, a többiek enyhébb tünetekkel megúszták.
– Ön szerint kitől kapta el a koronavírust?
– Nem tudom. Az üzletben, ahol dolgozom, nagy az forgalom, bárki lehetett. Folyamatosan volt rajtam maszk és gumikesztyű, naponta legalább ötször cseréltem és mégis…
A közvetlen kollégáim is tesztelték és mindenki negatív lett, pedig volt, aki akkor dolgozott egy méterre tőlem, amikor már rosszul voltam. Úgy gondolom tehát, hogy nem annyira könnyű elkapni, de hogy én hogyan kaptam el mégis, az rejtély.
– A családtagok is betegek lettek?
– A férjem igen, de ő két nap alatt kigyógyult. Elvesztette szaglását és ízérzékelését, de nem volt olyan rosszul, mint én. A gyerekeim viszont egyelőre nem kapták el egyáltalán, de az egész családnak karanténban kell lennie, meg mindenkinek, aki velem kapcsolatba került.
– A gyárral volt valamilyen kapcsolata, ahol – a hírek szerint – először jelent meg a koronavírus Nagykőrösön?
– Konkrétan nincs, de valószínű, hogy onnan kaphattam el, mert ott sok külföldi fordul meg, és jön áru is külföldről és ott több pozitív fertőzött is volt egyébként.
– Milyen reakciók voltak a család, szomszédok részéről és kiktől kaptak segítséget?
– A család sokat segít: bevásárolnak nekünk, elhozták a gyógyszert és a kapuban lerakták, vagy az ablakba tették. A szomszédok, utcabeliek véleménye eltérő, van, aki idejön megnézni közelről a piros papírt, mert érdekesnek találja, más meg lazán veszi és azt mondja, hogy ezen úgyis mindenkinek át kell esni. Azért vannak rosszakarók is: feljelentettek a rendőrségen, hogy a városban láttak sétálni, vagy hogy a gyerekeimet táborban látták, miközben itthon vagyunk.
– Hogyan bírják a bezártságot és mit tud arról, hogy mikor oldják fel a karantént?
– Harmadik hete vagyunk itthon. Jövő héten tesztelnek újra és ha az negatív lenne végre, akkor 48 órán belül még egy teszt lesz. Ha az is negatív lesz, – tehát két negatív teszt után – akkor feloldják a karantént. A gyerekeimnek nehezebb itthon maradni, mert ők fiatalok, szeretnek jönni-menni, de mivel szerencsére kertes házban lakunk, így azért könnyebb átvészelni ezt az időszakot.
