Városunk befogadta több évtizeddel ezelőtt Benedek Pétert, akit családjával a Duna-árvíz Uszodról elűzött. Hírnevét öregbítette Ceglédnek, köz-és magángyűjteményeket gazdagított. „Állandó” kiállítása már nem látható a Kossuth Múzeumban. 1984 karácsonyán, 95 évesen hunyt el segítő városunkban, ahol szerény körülmények között élt.
Ha vakáció kezdete, akkor Benedek Péter emlékünnepség a Selyem utcában, volt zárlat, az idén nem került be az eseménynaptárba. A naiv festészet kiemelkedő alakjára emlékező alkalmat nem tartottak, pedig véget ért a vesztegzár június végére. Kis műsor a Tetz Iskolától, ihletett diákmunkák, a város Önkormányzata nevében az alpolgármester mondott beszédet, koszorúzás-ezt olvashatták a híradásokban az elmúlt 10 évben. Egyre nagyobb számban jelentek meg érdeklődők, ami a Művészeti Iskola rendszeres előkészítő programjainak volt köszönhető, de felnőtt művészetbarátok is szép számmal jöttek, sőt segítettek a gyermekprogramokban. Egyszer csak vége, már nem elég fontos Benedek Péter?
Tavaly dr. Szabó Alfréd értesített, hogy a festő idősebb lánya elhunyt. Néhány évvel korábban Tóth István, Apáti Tóth Sándor, Csurgai Ferenc és dr. Szabó Alfréd (kinek fénykép- és dokumentum-gyűjteményéből közben emlékkiállítás is láthattunk) Gimnázium rajztermében idézte fel Benedekkel kapcsolatos élményeit, Süveges András digitális közel száz festmény reprodukciókkal lepett meg. A CAE képzőművész szekciója tematikus kiállítással tisztelgett a Barcsay által is nagyra becsült „parasztfestő” életműve előtt. A nagyhírű fotóművész Tóth István latba vetette tekintélyét, hogy a Selyem utca Pesti út felőli végét nevezzék el a festőről-sajnos sikertelenül.
A járvány alatt rengeteget bicikliztem és szorgos fölműveseket, kertészeket láttam a városszéli portákon. Marhacsordák és birkanyájak legelésznek a külterületen, mint 100 éve. Szomszédok vitáznak az erjedt csirkealom felett és országos hírűek lettünk a disznótrágya szag kapcsán. Benedek Péter a földből élők megörökítője volt. A mai fiatalok hétvégén a városban sétálnak, beszélgetőket láthatunk a már kevésbé poros utcákon, akik tényleg nem népviseletben kerülhetnének a mai festő vásznára, de emberi lényegüket tekintve hasonlítanak a Péter bácsi által megörökítettekhez. A népi kultúra nem csak számomra érték: Zakar József kiállításainak fogadtatására, vagy szerte az országból Kozmáné Ildikó által a Ceglédi Galériában rendezett folklór tárlatokra, naiv művész bemutatkozásokra gondolok. Identitásunk pillérei ezek, magunkból vesztenénk el valamit, ha elfelejtődne Benedek Péter munkássága. Ezért sétáltunk június utolsó péntekjén-a nevét viselő Rajzkör tagjai- koszorúval és fűrésszel a kezünkben a festő utolsó ceglédi lakhelyén lévő emléktáblához, melyet az előtte álló fa ágaival eltakart.
Kérem, aki teheti, segítsen e helyzeten változtatni, ne essen Péter bácsi életművének megítélése egy elhamarkodott, talán nem eléggé átgondolt döntés áldozatává.
P. Rónai Gábor
