A Clio Műhelytanulmányok sorozat most megjelent számában ceglédi helytörténeti szerepel: Végső István tanulmányában felvázolja, hogy mi vezetett Cegléden a nyilaskeresztes mozgalom olyan mértékű térnyeréséhez 1938 és 1944 között, amely révén a szélsőjobboldali párt egyik legkiemelkedőbb alapszervezetévé vált. A fennmaradt források – elsősorban népbírósági anyagok – alapján betekintést ad abba, hogy kikből lettek nyilaskeresztesek, rövid életútleírásokkal pedig szemlélteti a nyilaskeresztes mozgalom és a párt rekrutációjának összetettségét.
„Cegléd antiszemita. Csak németországi méretek alkalmasak annak a szigornak a felmérésére, amellyel itt a zsidóságot kezelik. Nem nagy számú a zsidóság (3%), de térfoglalása a kereskedelem és hitelvállalataiban, ügyvédek, orvosok soraiban jelentékeny. Nyílt utcán a legritkább eset, hogy nem zsidó zsidóval menjen végig. A városi képviselőtestületben állandó a kifakadás ellenük, s a házak falain a legváltozatosabb zsidó ellenes fölírások olvashatók nap-nap után. Van nyilaskeresztes párt is, de az antiszemitizmus nem ezek által szított düh: általánosabb annál” – írta 1937-ben Erdei Ferenc. Ezzel sommás idézettel kezdi tanulmányát Végső István, aki írásában bemutatja, hogy a „nem túl ideális gazdasági környezet állandóan befolyásolta azt, hogy a város milyen politikai ideológia felé hajlott. A nincstelen, a földkérdés megoldását váró parasztság, de a városi iparos és munkásréteg is igen radikális nézeteket vallott.”