Akárhányszor elmegyek a Kátai úton óhatatlanul a Kovács-kastély felé fordulok és örömmel látom, hogy körbe van állványozva, de nem azért, hogy szét ne essen. A munkások biztonsága és hogy elérhető legyen az épület helyreállítása szép feladat a kivitelezőnek. Szerencsére nem hungarocellborítást kap és a díszek is hagyományosan lesznek elkészítve, hiszen szerencsére védett épület a kastély, amelyből már csak ez az egy van városunkban. Nagyon várom a felújítás eredményét, ami a tulajdonosnak sem kis dolog. Sokba kerül majd, mire elkészül, de a látvány mindenkinek ingyenes lesz. Remélem nemsokára gyönyörködhetünk benne.
Korábban írtam arról a Panorámában, hogy gyerekkoromban a kastélyban laktunk a szüleimmel, most megosztom pár emlékem abból az időből: Akkoriban volt egy hatalmas góré a kastéllyal szembenézve a jobb oldalán. A magasítás alatt elkerítve volt mangalica malacoknak hely, mellettük kacsa, csirke, liba, melyeket édesanyám nevelgetett, hogy legyen a családnak betevője. Egyszer az egyik libának nem tetszett a bezártság és hatalmas szárnyaival a harmadik szomszédba átrepült, szerencsére azonban visszakaptuk.
Jobb oldalt zöldségeskert volt, melyben sorban a különböző vetemények. A kert bal sarkában a malomhoz közel volt egy kerekes ásott kút. Mi gyerekek sokszor jártunk az Újárokhoz kosárral halászni. Akkoriban senki se kérte tőlünk van-e engedélyünk hozzá. Hazavittük a halat és édesanyám megsütötte vagy kirántotta. A kisebb halakat kárász, ponty, keszeget meg vödörrel leeresztettük a kútba, kaptunk is érte! A halakat sose etettük mégis növekedtek szépen, mert a szúnyogok lehúzódtak a hűs helyre, ahol aztán a halak megették őket. Nem pecabottal fogtuk ki őket, hanem kitaláltuk, hogy leeresztünk egy vödröt, mert bizonyos mélységig tiszta volt a víz. Fogtunk egy tükröt és levilágítottunk a kútba, a halak szépen úszkáltak körbe és mikor a legnagyobb a vödör felé úszott, mi hirtelen felrántottuk és máris megvolt a sikerélmény és a hal! Diadallal vittük édesanyámnak, aki finoman elkészítette. Akkoriban egész más volt az élet, nem kellett mindenhez engedélyt kérni és a gyerekek is sokkal szabadabbak voltak és sok élménnyel gazdagodtunk, amire még most is emlékszünk.
Józsi bá’