A Miatyánkba bele van foglalva, hogy a mindennapi kenyerünket add meg nekünk Istenünk. Bognár Sándor olyan személy, aki évtizedek óta ezt teszi.
– Honnan jött a gondolat, hogy pék legyél? – kérdezem Bognár Sándort.
– Anyai nagyszüleimnél voltam és ott Tóth Pál bácsi mondta, hogy tanulj péknek, mert akkor lesz mit enned mindig.
– Életed folyamán több száz mázsa kenyeret sütöttél…
– Nem jól saccoltál: több milliót. Volt időszak, amikor egyedül befűtöttem, dagasztottam, kisütöttem tíz mázsát naponta.
Sanyi bácsi 1955-be kezdte a mesterséget tanulni a ceglédi III. sz. Sütőipari Vállalat Mizsei úti kenyérgyárban. Akkor 2 éves volt a képzés: 1 év Nagykőrösön elmélet és 1 év gyakorlat.
– Sokszor bizony gyalog jártam át Kőrösre a pénzhiány miatt is. A karácsonyi szünet után lett hely a kollégiumban, így nem kellett annyit talpalnom. A vizsga után a 13-as számú üzemben dolgoztam. A kemencébe fával és szénnel fűtöttünk be, hogy kellő meleg fogadja a dagasztott kenyeret. A fűtés akkor volt jó, mikor szikrázott az alja a kemencének, ami lapokkal volt lerakva.
1972-ban kigondoltam, hogy én fogok sütni a saját pékségemben, a Mária utcában. A nép hamarosan odaszokott. Utána ahogy anyagilag erősödtem építettem egy üzemet a Nefelejcs utcában. Gépkocsiparkot is üzemeltettem, mivel sok boltba településre szállítottam a kenyeret. Pestre a Népművészeti Múzeumba hetente 15 darab ötkilós kenyeret sütöttem. A parlament konyhájára is én sütöttem sok éven keresztül, ők jöttek érte, hogy elszállítsák. A Nefelejcs utcai kemence ugyan már gázos, de a lapát máig hagyományos, azaz fa, hosszú nyéllel.
Egy szónak is száz a vége: bármilyen finom a pörkölt vagy a kirántott hús, azt három nap múlva megunjuk, de a kenyeret reggel, délben, este bármivel is fogyasztjuk, soha meg nem unjuk. Sanyi bácsi elmesélte azt is, hogy – a pékműhelyből kiszabadulva – néha kikapcsolódásként szaxofonozott a Gubody parkban lévő egykori Vigadóban vagy lakodalmakban. Az évek során családot alapított, két gyereke született és mára két unokája és két dédunokája is van. Jó egészséget és sok örömet kívánunk Bognár Sándornak a családja körében! A mindennapi kenyerünket pedig továbbra is imáinkba foglaljuk.
Józsi bá’
