Október 30-án 71 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt a Ceglédi Dobmúzeum és a Nemzetközi Dobos- és Ütős Gála alapítója, Kármán Sándor. Cegléd közismert alakja zenész és gyűjtő is volt – egész élete a dob körül forgott. Egy éve jelent meg új könyve, Életem ritmusa címmel csodás illusztrációkkal, érdekes történetekkel.
A közelmúltban kapta meg Magyar Jazz Szövetség Pernye András-díját. Korábban Kármán Sándor munkájának elismeréséért megkapta a Magyar Hangszerszövetség elismerő oklevelét, a Bányai Lajos által alapított Pro Ritmo aranymedált, Cegléd város Gubody Ferenc díját, és a városvédők Együtt a városért érmét, a regionális Prima díjat és a Czigle-láncot.
A Dobmúzeum megalkotója, szellemi atyja Kármán Sándor 1950-ben született Cegléden. Az első kiállítását 1979-ben nyitotta meg “A dob története” címmel, a második 1990-ben volt: “Százéves a jazzdob, 1890-1990”. Ezután született meg az állandó kiállítás gondolata, egy múzeum létrehozásának ötlete. Az első kiállítóhely 1992-től működött egy garázsban. Ezután kért és kapott segítséget a ceglédi önkormányzattól egy városközpontban, a Szabadság téren lévő ingatlan formájában, ahol 2000 novembere óta működik a ceglédi Dobmúzeum. A múzeumban négy földrészről gyűjtötték össze a kiállítási anyagot, melyek a könnyűzene, a jazz és a klasszikus zene ütőhangszereinek fejlődését mutatják be 1900-tól napjainkig. A gyűjteményben olyan ritkaságok találhatók, mint Peter Erskin amerikai jazzdobos hangszerkiállítása.
„Kármán Sándor volt a Ceglédi Dobos- és Ütős Gála szervezője is, ami idén ünnepelte 25. évfordulóját. Ez alkalomból készült a lelkes és életvidám jazzt imádóval interjú október 4-én. Ebben elmondta, hogy nagyon sok munka volt a tavaly a pandémia miatt elmaradt Gálát idén összehozni, hogy ugyanazok a zenészek lépjenek fel, akiket tavaly is meghívott volna. Azt is elárulta, hogy jövőre az újabb fesztivál helyett pihent volna, valamint meghívták a Stuttgarti Magyar Intézetbe, ahol a Dobmúzeum egy részét mutatta volna be, egyben ott ünnepelte volna a Múzeum 30. évfordulóját.” – búcsúzott a Magyar Jazz Szövetség Kármán Sándortól.
Kármán Sándor szenvedélyes elkötelezettsége, kutató- és gyűjtőmunkája, elhivatottsága, a zene iránti szeretete a hazai szakmai élet és a nemzetközi jazzvilág zarándokhelyévé tette Ceglédet és a Dobmúzeumot. Nyugodjon békében!
Már ugyan nem számít, de nagyon kedveltem őt. Tiszteltem az akaratát, a lelkét és a humorát szerettem. Mindez már nem számít, csak az, hogy a város és mi megtartjuk-e, visszük-e tovább önzetlen örökségét…mert ugye visszük? Ő a város lelkének része volt. Aki nem a maga hírét-nevét fényesítette, hanem a városét. Ő, aki adott és nem kért. Az az ember volt, akik olyan kevesen vannak, aki a példa, az emberség példája. Nagy szavak. Életemben talán először írom le ezeket, de nem tehetek mást. És először érzem, mennyire igaz, ha Sanyira gondolok. Arra, aki volt és aki már nincs. Ugye nem csupán emlékezni fogunk, hanem megtartjuk, tovább visszük az örökséget..? Ugye?