A jelképek többsége valamilyen jelenség, esemény után születik meg. (Így lett a kard a harc, a karikagyűrű az összetartozás szimbóluma.) Ez akkor is igazolódott, amikor megérkeztem beszélgetőtársaim házához és ott-tartózkodásom alatt. A kapu előtt két halom fa, tüzelésre szánva. Bent a szobában az idő múltával a ház asszonya fát tett a kályha parazsára. A hasábokból lángok lobbantak magasra, táncoltak, s énekeltek az otthon melegéről, a családi tűzhelyről, amelyet éppen 25 éve ápolnak házasságukban. Miközben hallgattam őket, szavaik hatására egy újabb szókép fakadt gondolataimban: ha két fát átlósan összeteszünk, kereszt jelenik meg. Ennek valós és jelképi sugárzását éreztem a KRIZSÁN házaspár válaszaiból. ERVIN a pünkösdi egyház helyi gyülekezetének vezetője, ANETT presbiter; a Panoráma Média Kft. az ő gondozásukban adja ki a Ceglédi Panoráma című lapot.
– Huszonöt év házasságban szép szám. A számvetés szerint elégedettek, boldogok vagytok?
Anett (A): Én mindkettőt érzem. Elégedett vagyok, mert a határaimat – amelyeket igyekszem feszegetni – kitöltöm. A boldogság nem folyamat, hanem pillanatokból áll, sok ilyenből volt és van részem. Hasznos vagyok a családomban és a közösségemben.
Ervin (E): Amit az élettől vártam, megkaptam, eddigi céljaimat elértem. Jól érzem magam, s ami még fontosabb: jól érezzük magunkat együtt.
A: December 14. a házassági évfordulónk. Ilyenkor kettesben elmegyünk Egerbe, nászutunk színhelyére, s valóban számot adunk az eltelt évről. Beszélgetéseinket azzal zárjuk legtöbbször, hogy jobb időszakot hagytunk magunk után, mint előzetesen vártuk.
E: Folyamatosan követem, értékelem az utat, ahová tartok. Nagyon tudatosan vezetem az életemet, keresem a legjobb megoldásokat.
– Ez a tudatosság nem zárja ki a spontán lehetőségeket?
E: Hogy ne történjék ez meg, erre is tudatosan figyelünk. Különösen Netti körültekintő és precíz.
– Netti, te inkább lírai alkat vagy, ehhez hogy’ „illik” a szigorú ráció?
A: Az érzelem és az értelem kiegészíti, sőt erősíti egymást, ha tudjuk, mikor melyikre kell hallgatni. Ez egyébként Ervinre is jellemző, ezért van az, hogy akik ismernek minket, nem tudják eldönteni, hol „kezdődik” Ervin, hol „fejeződöm be” én. Ennyire kiegészítjük egymást. Ami neki a gyengesége, az az én erősségem és fordítva.
E: Van egy „felülről kapott” életvezetési útitervünk, ezt követjük, bár keskeny útnak tűnik, mi kalandokkal teli akadálypályának éljük meg.
– Hogyan találtatok – ennyire! – egymásra?
E: A hit által. Ha tartasz valahova, nagy a valószínűsége, hogy olyannal találkozol, akinek ugyanaz az útiránya.
(„A világ a tengerem, hajósom Isten szelleme.” Angelus Silesius)
A: Az egyház teológiai képzésében speciális szakterület a gyülekezetalapítás, ezen a hároméves kurzuson vettünk részt 1995-től. Kijártunk a budapesti Illatos úti „dzsumbujba”, ahol gyerekekkel és felnőttekkel foglalkoztunk. Ebben a munkában ismerkedtem meg közelebbről Ervinnel. Ő nézett ki magának. Hamar konkrétan megfogalmazta: házasságban gondolkodik. Ez nagyon megtetszett nekem, mert megfelelt a fogadalmamnak: csak komoly kapcsolatot vállalok. Otthon beszélgettem a szüleimmel döntésem előtt. Apám: – Van-e lista a fejedben, hogy milyen férjet szeretnél? Én: – Igen, van. Ez a három szempont: mindennél fontosabb legyen életében az Isten; jobban szeressen, mint bármely más embert; szeresse a gyerekeket, többet szeretnék ugyanis. Apám: – Ervinben megvannak ezek az erények? Én: – Igen. Apám: – Akkor mi a kérdés? Másnap Ervin meghívott hozzájuk, s átadott egy ajándékot. A selyempapírban egy bonszai fenyő volt, két fa egyben, alatta egy kőszív, egy szív alakú kavics, amelyet gyermekkora óta őrzött. Szinte megszédültem a látványtól. – Mi az, nem tetszik? – De, nagyon! Tudod, reggel éppen erről olvastam a Bibliában. És – 1996. április 25-én igent mondtam, december 14-én házasságot kötöttünk.
(„A legfőbb boldogság, amit ember a világon elérhet – ami vallásommal és szemléletemmel annyira összhangban van – a boldog házasság!” Széchenyi István naplójából)
– Ezért szép szó a hitves és a hites, mert a hitből származnak. Példás az egyenlőségen alapuló harmónia köztetek, mégis idézek Pál apostol leveléből: „…a férj feje a feleségének, mint Krisztus is feje az egyháznak.” (Ef 5,23)
A: Ez nem azt jelenti, hogy a férj felsőbbrendű, hanem azt, hogy ő hordozza a felelősséget a családjáért. Köztünk valóban partneri viszony van, de Erviné a végső döntés, s ez szinte minden esetben megnyugtatóan figyelembe veszi a véleményemet és gyermekeink elképzelését.
– Az adódó (mert elkerülhetetlen) konfliktusokat hogyan oldjátok fel?
E: Rengeteget kell beszélgetni, hogy közös nevezőre jussunk. Bíznunk Istenben és ezért egymásban. S megbocsájtani: ez nem érzés, hanem tudatos döntés. A kapcsolat ugyanis fontosabb, mint valamelyikünk részigazsága.
A: Autós példával: Ervin a gáz, mindig megy előre, csodálom is hatalmas energiáit, én vagyok a biztonságra ügyelő fék. De egy úton megyünk!
– Netti, édesapád (Nyeste Ferenc lelkipásztor) kifejezését idézem: „Az asszony munkatársa az Istennek”.
A: Ez az anyaszerepre vonatkozik. Nagyon korán megfogant bennem ez a vágy, ez az igény.
(„A fa virágzása gyümölcsöt hoz.” Schiller)
Három fiunk van. A legnagyobb Efraim, 23 éves, jogi egyetemre jár, de a tanulás mellett dolgozik is. Tavaly nősült. Menyünk Bogi, nagyon aranyos, kaptam vele egy lányt a fiúk mellé. Középső gyermekünk Barnabás, 20 éves, egyetemista, tervező grafikus, így az apját követi. A legkisebb Benjámin, 17 éves, gimnáziumba jár.
E: Szerintem jó gyermekkort biztosítottunk számukra. Sokat foglalkoztunk velük: televízió helyett diafilmeztünk, meséltünk, rajzoltunk. Apaként elégedett vagyok, hogy a gondtalan együttléthez elő tudtam teremteni a zavartalan hátteret.
(A legjobb párna a lelkiismeret. Német közmondás)
A: Én tyúkanyótípus vagyok. A majd megszülető unokáink lesznek a következő kis „szerelmeim”.
– A gyerekek már kiszálltak a családi fészekből.
A: Meg kellett harcolnom az elengedésükért. De gyakran vagyunk együtt, a gyülekezetben is. A fizikai ölelésből kiléptek (bár olykor „elkapom” őket), de megmaradt a szoros lelki kapcsolat.
E: A kapcsolatok tekintetében fontos az élet minden szakaszában a jelen megragadása, és megbecsülése, ha az ember ezzel a maga idejében él, talán később nem fáj annyira az elválás.
– Ady Endre ős szerelemnek nevezi a hitet, Tolsztoj az Istennel való találkozást tartja a hit forrásának.
E: Ezek ránk is vonatkoznak. Hosszú (ősi) utat folytatunk. Az egyházhoz tartozás több generációra visszamenőleg meghatározó életelv és életvezetés a családunkban. Mindkettőnknek már a nagyszülei és szülei is a gyülekezetben találkoztak. Az ő múltjuk a mi jelenünk, sőt a jövő is: fiunk ugyanis egy lelkipásztor lányát vette feleségül.
A: Ifjúkorunkban eljött a pillanat, amikor a jövendő utunkról kellett döntenünk: a szüleinkét folytatjuk vagy mást. Szabad választás volt. Nálunk nincs gyermekkeresztség, felnőttkeresztség van.
E: Átgondoltuk. Meggyőződéssel vállaltuk a hitbeli hagyomány megőrzését és folytatását. Megerősítettek ebben az Isten-élmények. Felidézek egyet. Keresztény gyermektáborban voltam, megbíztak a napindító megtartására. Elővettem a Bibliát, s találomra, egy mozdulattal felcsaptam. Ahol kinyílt: Aggeus próféta könyve 2. rész arról szól, hogy ne csak elégedetlenkedjünk, hanem induljunk és változtassunk, „és építsétek e házat” (a templomot). S hihetetlenül, de nem hitetlenül hatott rám az időmegjelölés: „A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által”. Épp hetedik hónap huszonnegyedik napja volt, amikor e sorokat olvastam. Személyes üzenetet kaptam tehát, ezért ez az Ige lett életem mottója, és a dátum az én „újjászületésem” napja!
– Hogyan alakult meg a ceglédi gyülekezet?
A: Egy folyamat haladásával, a „ház” felépítésével. Az alap: házunkban szerveződött egy csoport. Gyerekek, majd szüleik is jöttek. A Bibliáról beszélgettünk. A betetőzés: a házicsoport létszámban és tartalomban megerősödött annyira, hogy gyülekezetté váljon. A hivatalos akkreditációt 2019 decemberében kaptuk meg. A közösségben lelkekkel foglalkozunk, prédikálunk.
E: Hisszük, hogy a Teremtő minden embert tudatos és célzott okkal teremtett. Mi követjük ezt az isteni küldetést és másokat is hívunk erre. De nem elég hívőnek lenni, – cselekvő hit kell. Ezek a hitbeli tettek életünk rendeltetése.
(„Mi haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek?” Jak 2,14)
– Életetek körképében ott van a lapotok, a Ceglédi Panoráma, amely már a XV. évfolyamában jár, 15 ezer példányban jelenik meg.
E: Korábban cégeknek, kiadványoknak arculattervezést végeztem, több országos lapnál dolgozhattam. Így jött az ötlet és az igény egy helyi újságra. Az akkori cél ma is ugyanaz: bemutatni a város életét és értéket közvetíteni.
A: Krónika és tükör az újság.
– Használjátok ezt a tükröt?
E: Atomizálódik a társadalom, pedig szükség van a párbeszédre. Kapunk visszajelzéseket, van, hogy rosszindulatúakat is. Pedig nem a mi véleményünket akarjuk átadni, hanem azokét, akiknek tisztességes közölnivalója van. Fejlődtünk: van már Dél-Pest megyei kiadásunk is, 25 ezer példányban.
A: Az a baj, hogy a „nagy” média üzenete nem a pozitív példamutatás, inkább a harsány szerepléssel elérhető könnyű népszerűség. Ha viszont azt csinálja az ember, amire teremtve van, harmóniában élhet és elmondhatja: a helyemen vagyok. Mi a helyünkön vagyunk.
– Jó helyen.
Koltói Ádám
