Rejtvénykérdés is lehetne: Hogyan függ össze ez a három szó? A megoldás a színes egyéniségű és sikeres személyiség: VÁNYI ZSOLT, a sportcsarnok igazgatója, futballedző.
Április 11-én, József Attila születésének keltezésekor, azaz a (későbbi) költészet napján született, innen eredhet a vers-szeretete. Gyermekkori szokását megőrizve nézi a felhőket, s tekintetével emberarcokat formáz belőlük. („…ők lelkemnek rokoni, / Mely mindig új s új alakot vált.” Petőfi: A felhők) Edzőként is humán vénájú, így nemcsak oktató, hanem nevelő is: a szakmai felkészítés nála jellemformálással párosul. Bár igaz, hogy a sport nemesíti az embert, de az is – Zsolt jelleme és tevékenysége igazolja -, hogy az ember is nemesíti a sportot. Ezért ő sportEMBER.
– Rám nagy hatással voltak az elődök – kezdi a beszélgetést. – Ványi nagyapámtól, a neves asztalosmestertől a szakmai alaposságot és a tanulókkal szembeni szigorúságot örököltem. Anyai nagyszüleim Zöldhalomban laktak, tőlük a természet és az állatok szeretetét kaptam. Szüleim – egyszerű emberek lévén – a munkavégzésben mutattak követendő példát. Édesanyám konyhavezető volt, édesapám esztergályos. Az ő egyik tanácsát – bár rendkívül emberi – csak visszafogottan követhetem. Mindenkinek meg kell felelned – mondta. De nekem vezetőként olykor valakit esetleg bántó döntést is kell hoznom. Konfliktuskerülő vagyok ugyan az atyai szellemben, de ha százszázalékosan meg vagyok győződve az igazamról, beleállok a vitába. Mindig azt kutatom, ha mondanak rólam valamit, vajon mi lehet a szavak mögött. Szóval egyszerű emberek közül indultam, de hamar felerősödött az igény bennem: többnek kell lennem.
– „Nagy szél kapott föl egyszer engem” – idézek József Attila Április 11 (!) című verséből.
– Meghatározó számomra a gimnáziumi időszak, elsősorban Velkey Imre tanár úr mély emberségű és lírai egyénisége. Focistának hívott, néha kijött a meccseimre is. Két évig Mészáros Ágnes is magyartanárom volt. Őt megríkattam az érettségin: „fejből” idéztem Anyegin levelét Tatjanahoz Puskin művéből. (Zsolt merengve mondja most is: „Szívemmel szállni szembe / Nincs több erőm már…”) Mivel futballista szerettem volna lenni, mellé szakmát kellett volna szereznem. Autóvillamossági szerelőnek tanultam, de amikor reggel fél hatkor átkerekeztem a felüljárón az AFIT-hoz, rájöttem, ez nem az én világom. Tanulni akartam, – és tanultam is. Elvégeztem a testnevelési egyetem sportmenedzseri szakát és más edzői iskolákat. Miközben államvizsgára készültem, felvételiztem Szegeden a jogi egyetemre, sikerrel, – de nem kezdtem el a tanulmányokat.
– Sajtóztál is, méghozzá mindhárom műfaji ágban.
– A Kék Újságnak készítettem interjút például Torgyán Józseffel, Habsburg Ottóval, Zsengellér Gyulával, bűnügyekről tudósítottam, így egy csemői gyilkosságról is. A Cegléd Rádió 88-ban mérkőzéseket közvetítettem. Volt egy sport kábeltelevízió ezzel a csapattal: Kisfaludi István, Ungureán László, Veres Attila és én.
– Foci? Foci!
– Életem kísérője. Apa kivitt a Bem pályára, de ott csak a labdákat kellett visszarugdosnom. Tápiószentmártonban hamis igazolással játszottam az ifi csapatban, majd Ceglédre kerültem a serdülőbe. Drámai fordulatok következtek: meccsen felrúgtak (15 éves voltam), a derekamra estem, ezután fűzőben mentem ki a pályára, 1987-ben műtét, majd térdsérülés, ezt rosszul kezelték, a tiszakécskei csapatban térdszalagszakadás, vissza Szentmártonba, ott a másik lábam is tönkrement… Ezért 19-20 évesen be kellett fejeznem az aktív játékot. Azóta kilenc térd- és gerincműtéten estem át.
– Melyek edzői alapelveid?
– Kidolgozott játékrendszer, motiválás, fegyelem. Mivel mindenben szabálykövető vagyok, ez a követelmény érvényes a játékosokra is, a pályán kívül is: tanulás, viselkedés, öltözködés… Beszélgetek velük, néha versidézetekkel elevenítek meg egy-egy gondolatot, intelmet.
– Zsolt, „focizzunk”! Milyen szerepet töltöttél be néhány életposzton?
– Kapusként, védőként testvérem tragikus halála után (46 évesen öngyilkos lett) a lelki rohamokat kellett hárítanom: fiát – keresztfiamat – és szüleimet védeni. (Szörnyű emlékkép: anyám reakciója, amikor közöltem vele a hírt. Egyébként sok pillanatot, mondatot megőrzök, amelyek időnként filmszerűen elém villannak.) Összekötő: a sportcsarnok átépítése az elmúlt időszak legnagyobb beruházása Cegléden. Minden meghatározó embert és „oldalt” sikerült összekötnöm és egységben az ügy mellé állítanom. Csatár, góllövő? A csarnokban az első szervezésem, amely a főnököm és mások elismerését kiváltotta: a 100 Folk Celsius koncertre kétszer 1500 gyereket „hoztam be”. Kimaradt gólhelyzet is akadt: nem kezdtem el a jogi egyetemet, nem lettem külföldön edző. Csapatjáték: a családban. Feleségem, Viktória mindenben támogat és megértő, pedig keveset vagyok otthon. Flóra lányunk harmadéves gyógytornászhallgató Szegeden, Zsombor fiunk negyedikes a Közgázban, futballista, már több gólt rúgott eddig, mint én összesen, igaz, védő voltam.
– Neked ki az edződ, a „sorsedződ”?
– Egy nincs. Olyan emberek tulajdonságaiból építem föl az eszményalakot, akik nagy hatással voltak ám. S van a Nagy Rendező – én így nevezem -, aki emberek közvetítésével támogat.
– Most passzolok neked három idézetet. Add vissza a válaszodat. „Minden bűn megbosszulódik e földön.” (Goethe)
– Hiszek ebben. A betartás után nem törlesztek, az illető úgyis rájön a hibájára, így bízom az emberekben.
– „Önmagunkkal harcolni a legnehezebb harc.” (Logan)
– Vezetőként olykor meg kell alkudnom önmagammal, elveimmel, hogy a fontos ügy érdekében ne sérüljenek a kapcsolataim.
– „Óh jaj! Tovatűnnek a futó évek.” (Horatius)
– 50 éves vagyok, „Az emberélet útjának felén.” (Dante) Túl sokat is foglalkoztam az idő múlásával. Középiskolás koromban a falat kapartam félelmemben. Ma már részben megnyugtat, hogy hagyok maradandót magam után.
– Térjünk vissza a sporthoz – persze megint jelképesen! Mit mutat az eredményjelződ?
– Győzelemre állok. Ott vagyok, ahol szeretek, azt csinálom, amit szeretek, abból élek, amit szeretek.
– Továbbjutás?…
– Az elkészülő sportcsarnok kiváló alkotás, ezt irányítani és működtetni lelkesítő kihívás, nagy és szép feladat. De abban is bízom, hogy a Nagy Rendező ad még egy kihagyhatatlan gólhelyzetet.
– Ehhez adok egy forintos labdát: „Légy azzá, ami vagy!” (Nietzsche)
(Sóhajtásszünet után) – Már majdnem az vagyok.
Koltói Ádám
