Lehet ezt szépíteni vagy sem, az élet bizony időnként ránk tesz olyan terheket, amelyekkel nem feltétlenül könnyű megbirkózni. Annak ellenére, hogy egy szerettünk éppen tartósan nehézségekkel kell, hogy szembesüljön, mégis akadnak opciók a megküzdésre.
Fogyatékkal élő családtagról gondoskodni nem könnyű feladat!
Az Onlinepszichológus.net szakembereit választva lehetőségünk nyílik valódi segítséget kérni abban az esetben, ha fogyatékkal élő szerettünkről kell gondoskodnunk. Annak ellenére, hogy nagyon sokan álszent módon állnak hozzá a dologhoz, a valóság az, hogy egy ilyen helyzet mindenki számára megterhelő, aki a családhoz tartozik. Éppen ezért nemhogy nem szégyen, de az egyetlen ideális döntés, ha nem támogatás nélkül próbálunk meg megbirkózni a feladattal.
A szülői párkapcsolat sem marad érintetlen
A szerelemben élő pár egy érzelmi burokban éli mindennapjait, ám a gyermek születésekor átmeneti időre az anya és az újszülött külön burokba kerül, duálunióban kapcsolódnak össze, s ez csak idővel tűnik el, hogy a teljes család egy körbe kerüljön végül.
Önmagában ez rávilágít arra a tényre, hogy a gyermek születése önmagában komoly hatással van a párkapcsolatra, s ez így van egészséges gyermek esetén is. Amikor a baba fogyatékos, az anya és gyermeke körüli burok vagy egyáltalán nem szűnik meg, vagy jóval hosszabb ideig megmarad.
Ez azt eredményezi, hogy az apa kirekesztettséget él át. Fogyatékosság esetén ennek olyan messzemutató következményei is lehetnek, hogy az apa nem tud megfelelően gondoskodni, foglalkozni a gyerekével, hiszen nem kapott lehetőséget arra, hogy a kicsi egyedi jelzéseit, reakcióit elsajátítsa. Ez még akkor is igaz lehet, ha a fogyatékosságra csak bizonyos idő elteltével derült fény.
A testvéri kapcsolatokra is komoly befolyással van
Abban az esetben, ha az idősebb gyermek fogyatékos, a fiatalabbat gyakran túlságosan óvják. Amikor elér egy bizonyos életkort, akkor hasonló hatások érik, mint azt a gyermeket, akinek a kisebb testvére fogyatékos. A hátrány eleve predesztinálja azt, hogy több figyelem jut a fogyatékos gyermeknek. Éppen ezért a testvér gyakran érez elhanyagolást. Sokszor nőnek fel túl hamar ezek a gyerekek, s a felhőtlen gyermekkor helyett a felelősségvállalásról szereznek tapasztalatokat.
Ezek a fejlemények előidézhetik azt, hogy haragudjanak a fogyatékos testvérükre, s akár aggodalmat is átélhetnek amiatt, hogy a szüleik halála után a gondoskodás terhe rájuk száll át. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy ne szeretnék a fogyatékkal élő testvérüket, csupán azt, hogy meghatározza bizonyos szempontból az alapvető élményeiket, s akár az életútjukat is az, hogy hátrányos helyzetű testvér mellé születtek.
Éppen ezért nagyon fontos az, hogy ne féljenek segítséget kérni abban, hogy feldolgozzák a negatív érzéseiket, s rálássanak azokra a családi dinamikákra, amelyek komoly hatást gyakorolnak az életükre.
