Úgy gondolom, az október 26-i ünnepségünk a gimnáziumban idén talán a szokottnál is rendhagyóbbra sikerült. Reményi Tibor beszédének részleteit minden jelenlévő kicsit a magáénak is érezhette, akár csak egy percre is. Egyet tudott érteni azokkal a ceglédi fiatalokkal, akik 1956-ban kivették részüket az októberi eseményekből. Én, mint diák, úgy gondolom, idén egy igazán hozzánk közeli, számunkra is könnyen érthető s felfogható megemlékezést láthattunk. Úgy éreztem, az ünnepi szónok beszéde végén felhangzó taps nem csupán neki szólt, hanem azoknak az embereknek is, akiknek mindazt köszönhetjük, hogy van mire emlékeznünk. Fotók az eseményről Kisfaludi Istvántól itt…
