Aki még nem járt a tél temetésén Mohácson, nehéz elképzelnie, hogyan néz ki ez az egész. A busók beöltöznek a szőrével kifordított rövid bundájukba, a nadrágjukat szalmával tömik ki, lábukra bocskort húznak. Az övükre marhakolompot akasztanak, kezükben pedig folyamatosan pörög a kereplő. A legjellegzetesebb kellék természetesen a busóálarc. Az álarcokat régen a résztvevők maguk faragták. Bár még ma is többen faragnak maguknak maszkot, a legtöbbet mohácsi fafaragók készítik. Maga a busójárás egy több napig tartó színes kavalkád, aminek talán a legérdekesebb pillanata a busók átkelése a Dunán és a főtéren meggyújtott óriási máglya tüze.
A mohácsi busójárást az UNESCO felvette az emberiség szellemi kulturális örökségeinek reprezentatív listájára. (Bár Cegléd ilyen hagyományokkal nem rendelkezik ide kapcsolódó hír, hogy a Kossuth Múzeum szeretné, ha a ceglédi Kossuth-kultusz felkerülne a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.)
Mohácsról természetesen sokunknak nem a busójárás jut eszünkbe elsőre. 1526. augusztus 29-én a középkori Magyarország elveszítette királyát, több tízezer katona szenvedett hősi halált. A csata következményeként pedig Magyarország részekre hullott. Erre a csatára emlékezve jött létre a másfél éve átadott Mohácsi Történelmi Emlékhely, ami bemutatja a mohácsi csata előzményeit, lefolyását és következményeit. A kiállítás kihasználja a modern kor lehetőségeit. Interaktív csatajelenet, digitális terepasztal, beszélő vitrinek, – hogy csak párat említsek az újfajta megközelítések közül.
Tábori László elnök
Ceglédi Honvéd Sportegyesület
Természetjáró Szakosztály
