Tavaly a Kámáni erdőben, idén szeptember 8-án Nyársapáton avattak emléktáblát fiatal civil kezdeményezők. 130 évvel ezelőtt kezdődött a tanítás a Kisteleki Iskolában – a mai Gokart pályánál Nyársapáton – majd 90 évi működés után 40 éve, hogy bezárta kapuit. Sajnos nem sokkal később elbontásra is került az iskola épülete.
A fent említett fiatalok Hegyi Ferenc és Szabó Péter arra gondoltak, hogy a kerek évfordulók és a méltatlan elbontás után, idén ünneplőbe öltözhet a környék és hozzá méltón emlékezzünk meg a már majdnem feledésbe merült tanyai Kisteleki Iskoláról. Az ötletet megosztva Bognár István tulajdonossal hihetetlenül energikus szervezés kezdődött el. Az elmúlt vasárnap a helyszínre érkezve azt láthattuk, hogy a hír, miszerint megemlékezés lesz az iskoláról szinte mindenkihez eljutott. Egymás után érkeztek az autók tele idős nénikkel, bácsikkal, akik régi ismerősként üdvözölték egymást. Eljött nagyon sok néhai diák, tanító nénik és bácsik gyermekei, rokonai, akkori szomszédok, Nyársapát közjegyzője, óvodavezetője, volt polgármestere.
Beszédet mondott Dr. Szabó Alfréd neveléstörténész, Nyársapát közjegyzője, egy volt diák, akinek édesanyja itt tanított és Bognár István. A technikának köszönhetően pedig egy egykori diák, aki most éppen 95.-ik életévében van felmondott az unokájának egy anyák napi verset, amit ott a helyszínen lejátszva, bizony könnyet csalt valamennyiünk szemébe.
A meghívón ez az idézet állt, ami most nagyon ide illik: „A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek” – Vörösmarty Mihálytól.
Az emléktábla leleplezésekor megláthattuk Czékmányné Maya egyedi munkáját, stílusosan egy fehér kőhalom tetején a lebontás szimbólumaként, amit ezúton is köszönünk a Bautrans 2000 Kft.-nek. Ezután következtek a koszorúzások és a házigazdák részéről egy fantasztikus vendéglátás egy gyönyörűen előkészített udvaron.
Itt, mintha elkezdődött volna egy újabb fejezet, mert a táskákból egyre másra kerültek elő a régi fényképek, bizonyítványok és rengeteg régi történet, mint az osztálytalálkozókon. Körbeültek a néhai diákok és egymásnak adogatták emlékeiket. Érdekes, hogy a néhai tanítók és diákok leszármazottai közül is milyen sokan lettek szintén tanítók és látni ezt az örömöt és érdeklődést a régi dolgok után leírhatatlan, szavakkal el nem mondható. Örülök, hogy részese lehettem ennek a napnak és a sok sugárzó arcot elnézve ez szerintem nem csak rólam mondható el. A jövőben pedig, – hogy most már sohase feledjük el, hogy hol volt a Kisteleki Iskola – a tervek szerint a diákok évente találkozót szerveznek a helyszínre.
