A „Susogók” fedőnevű ügy szereplői közül senkit nem ítéltek halálra, és senkit nem börtönöztek be vagy internáltak munkatáborba embertelen körülmények közé. Még nyílt eljárás lefolytatására sem került sor. A mód azonban, ahogy 1948-tól kezdve az államvédelem egy átlagos magyar kisvárosban, Cegléden a számára ellenséges gondolkodású, vallásos, a római katolikus egyházhoz kötődő középosztálybeli, illetve értelmiségi polgárait kezelte, rendkívül tanulságos. Súlyos bűncselekményekkel igyekezett meggyanúsítani a lehető legtöbb személyt, felhasználva ehhez jó néhány ügynök közreműködését is. Többéves „munkájuk” következményeként Ceglédről való távozásra kényszerült a férfiak és nők közösségeit egyaránt szervező plébános és a volt apácafőnöknő. Ugyanerre a sorsra jutott a „kémhistória” harmadik főszereplőjének megtett egykori honvédezredes is. Cegléd polgárai pedig – nem utolsósorban a hálózati személyek sokszor felismert tevékenysége következtében – folyamatosan magukon érezhették az államhatalomnak a civil közösségeket üldöző, mindent ellenőrizni és uralni akaró súlyos jelenlétét.
A könyvbemutatón készült fotók Kisfaludi Istvántól megtekinthetők itt…
