Sok híres ember született a Dékány családban. A kérszigeti ág (Dévaványa) jelentős családalapítói kecskeméti születésűek (dekanycsalad.hu). Idézzünk egy rövid összefoglalót a Magyar Életrajzi Lexikonból (oszk.hu): „Dékány István (Kecskemét, 1886. ápr. 30. – Cegléd, 1965. nov. 20.): filozófus, szociológus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1922–49). A budapesti egyetem bölcsészkarán tanult 1904–1908-ban, a jogi karon 1908–10-ben, 1909-ben filozófiából doktorált, majd a londoni közgazdasági egyetemen folytatta tanulmányait. 1920-ban a kolozsvári egyetemen a történetelmélet, 1922-ben a bp.-i egyetemen a történetfilozófia magántanárává képesítették. 1911-től vidéki gimn. tanár, 1924-től a bp.-i gyakorló gimn. tanára. 1932-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. 1939-től a bp.-i tanárképző-intézet tanára. 1942-től 1946-ig a társadalomelmélet nyilvános rendes tanára a budapesti egyetemen.” Írásom végén indokolom, miért idéztem hosszan a lexikonból. Átgondolva ezt a hatalmas tudományos munkásságot, a több oldalnyi terjedelmű „főbb műveit”, kíváncsivá tett, mit tanulhatunk ma tőle. (Köteteiből a ceglédi gimnázium könyvtárában több is megvan.) A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem gyakorló gimnáziumának tanáraként 1935 telén két munkát adott nyomdába. (Pedagógiai Szakkönyvek sorozat 1. és 3. kötet.) A Pedagógiai elvek (1936) bevezetőjében utal rá, hogy „könyvünket nem csak tapasztalt tanárkollégáinknak eszméltetőként szánjuk, hanem a jövő pedagógus nemzedékének is.” Ezek az elvek rendkívül korszerűek, ma sem lenne szabad nélkülözni! „A természetes tekintéllyel szemben – írja -, önként keletkezik engedelmesség… Van nevelő, aki egy külső renddel (osztályban: csenddel) megelégszik, csak azért, hogy idő maradjon a tárgyban való előrehaladásra. Az ily külső rend gyökértelen rend, amely hamar felborul, nincs meg mögötte az igazi értéktisztelet, az érték szüntelenül és finoman átsugárzó hatalma. A tanulónak sohasem szabad érezni, hogy a tanár parancsol, mert „hatalma van”; éreznie kell, hogy a tanár objektív eszmék nemes szívű képviselője, aki, ha parancsol is… értékeszmék nevében cselekszik.” Elgondolkodtam a pedagógus szó eredetén. Dr. Mészáros István kitűnő kötetéből 1) tudjuk, hogy az előkelő ifjút a család egyik rabszolgája kísérte az iskolába. Az, akiben a legjobban megbíztak, hiszen hozzá kellett szoktatnia ahhoz, hogy ne csavarogjon, ne keveredjen rangján aluli társaságba, illő módon beszéljen. Miután ő is végighallgatta a tanítást, otthon segített a gyakorlásban, ismétlésben. Az életre és a legfőbb ismeretekre tanította az ifjút. Ő volt a paidagogosz, a fiúkísérő. A bizalmi feladatot ellátó rabszolga. Dékány István említett művében azt írja: „nem is nevelünk, erre alapjában nincs szükség; elég, ha tanítunk.” Nem találok ellentmondást a két és félezer évvel későbbi mondatban, és a paidagogosz feladatkörében.
Másik – 1936-ban megjelent – tanulmánya a történelem tanároknak szól (A történelmi kultúra útja). „Abban a tudatban bocsátom útnak e kis munkát – írja a bevezetőben -, hogy legyen szószólója a történelmi műveltség értékének, s a középiskolai munkának legyen öntudatossá tevő eszköze.” Más tanulmányaiban a társadalomlélektan, a politikatudomány, a szociográfia kérdései kerülnek előtérbe. Pályája utolsó szakaszában 1942 és 1946 között a budapesti egyetem szociológia professzora volt. Úgy tűnik, az ún. „igazoltatások” után mennie kellett, de igazából 1949-ben állították félre. Érdekes, hogy a trianoni békediktátumot követő kolozsvári kiutasítás után a budapesti egyetemen talált otthonra, s 1922-ben az MTA levelező tagjává választották. Ám az egyetemtől is meg kellett válnia, s 1949-ben elvették MTA címét, tanácskozó taggá minősítették. (Tagságát 1989-ben helyreállították.) Nem tudjuk mikor, milyen késztetésre érkezett Ceglédre. Tény, hogy halálakor a Gólya utca 4-ben lakott. 2) Az erre élők egyike azt mondta, régen daráló volt az udvarban, a tulajdonos vállalkozását „szitás, rostás Szabó néni” intézte… 1965. november 20-án halt meg, temetésén dr. Kőváry László esperes mondott gyászbeszédet. Síremlékén (talán) ez áll: Dr. Dékány István élt 79 évet. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2009. október 7-én tartott soros ülésén a 49/2009. számú határozatával “A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a Ceglédi Református Öregtemetőben Dékány István filozófus, szociológus, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja sírját (VII. 17. 8.) A fénykép nem tudja visszaadni a valóságos „látványt”. Döntés van, gondoskodás nincs! Talán megérdemelne annyit múltunk, városunk szeretete, nagy tudósaink tisztelete vagy az értéktisztelet, hogy a Nemzeti Sírkert e részét ne sírva hagyja el a látogató.
1) Mészáros István: Mióta van iskola? Móra Könyvkiadó Bp. 1982.
2) Cegléd-Felszegi Református Egyházközség Halottak Könyve (1949-1973) 131. lap.
Ezúton köszönöm meg Kerekes Lajosné ügyintéző szíves segítségét.
