Papp Elek ceglédi fotográfust és optikust a minap hatodszorra sorolta világranglistája első helyére a tekintélyes Amerikai Fotográfusok Szövetsége. – erről írt az m.nol.hu Kultúra rovata. „A fotós 2002 óta nevez be képeket ezekre a szalonokra, alkotásai eddig 56 országban versenyeztek és (nem elírás) 1150 díjat nyertek. A lenyűgöző sikerszériára tekintettel a PSA 2006-ban rendes tagjává választotta a nagykőrösi születésű fotográfust – ebben a kitüntetésben rajta kívül csupán két hazánkfia részeltetett: Eifert János és Markovics Ferenc. (…) Fotósunk képei tehát a fél világot bejárták, ő maga azonban ehhez képest szinte ki sem mozdul Ceglédről, és ha igen, egyhuzamban akkor legfeljebb három-négy napra, és főleg a hétvégeken: optikus boltja nem viselne el hosszabb távolléteket – magyarázta helyzetét. Az ember és környezete foglalkoztatja leginkább, a legizgalmasabb témákat Erdélyben keresi és találja – a hivatkozott cigányvajdát például a csíksomlyói búcsúban bökte ki, nagyjából 80 ezer figura közül –, de kiváltképp szereti az oroszlányi környezetet, ahol a Vízen járás című munkája készült, és a Simontornya környéki a tájat is, ahol a beteg bárányt cipelő pásztort fotózta. „Alföldi gyerek vagyok, aki már egy dombtól elérzékenyül” – indokolta a tolnai domborzat iránti vonzalmát. Pénzt nemigen adnak a PSA-díjakkal, olykor azonban meglepetésekkel honorálja a szervezet a nagy teljesítményeket. Papp Elek egy Abu-Dzabiban, Katarban és Dubajban tett jutalomutazásra emlékszik vissza a legszívesebben. Még azt is elintézték neki, hogy muszlim nőket fotózhasson, noha ahhoz rendesen a férj, az apa vagy a testvér engedélye kell, amit nem feltétlenül kap meg az ember. Lenyűgöző élmények érték Mexikóban is, ahol viszont élete egyik legnagyszerűbb témáját szalasztotta el: egy hegyoldalról lezúduló marhacsordát nem tudott megörökíteni a kedvezőtlen körülmények miatt. – A legjobb képeim a retinámon maradtak – jegyezte meg az eset kapcsán rezignáltan.
3.5
C
Cegléd
2024. április 20. szombat
