A folyosón mások is bekapcsolódtak a játékba. Egy hölgy a bottal járó édesanyját kísérte. A néni odaadta a botját Csengének, aki csak felkapaszkodva érte el a nyelét. Sétálni kezdett fele és kopogott. Mondtam: legalább megtudják lent, hogy itt az emeleten van valaki. Erre a várakozók jót nevettek. A néni elkérte a kislány tenyerét és játszani kezdett vele: kerekecske dombocska, itt szalad a nyulacska. A végén megcsiklandozta a kislányt, aki ezen jót kacagott. A néni lánya tenyerét púposra fogta össze és azt mondta kismadár van a két tenyere között. Csenge egészen közel hajolt, ahogy a hölgy ujjait szétnyitotta, ami persze üres volt. De én fütyültem és mondtuk a kislánynak, hogy elrepült a kisrigó. Csenge sokáig nézte a mennyezetet, merre repült a kismadár.
A kis tünemény igazán jól elszórakoztatott minket a várakozás alatt. Nem kellett telefon meg tablet, egy kis mesével és a semmivel is tudtunk játszani. Kívánom, hogy továbbra is ilyen vidám, kedves és játékos kislány maradj Csenge!
Józsi bá