Ceglédi kutak

A Biblia szerint a kutak létfontosságú műszaki létesítmények voltak, sokszor az életet jelentették embernek, állatnak. A ceglédi díszkutak története más szempontok miatt érdekes: Cegléd kultúrtörténetének részét képezik. A Ceglédi Hírlapban két írás is foglalkozott korábban vele; s talán helyesebb két kútról beszélni. Az egyik a Kossuth Művelődési Központ előtti térségben állt, a róla publikált kép elég ismert. A másik helye és képe is több kérdést vet fel, ez a Halas (Delfines) kút. Helyét illetően a mostani Dózsa szobor környezetébe helyezhető – a bizonytalan adatközlések alapján, ami 1957-1958-ig volt meg. Innen az alakos rész kikerült a Pesti úti gyümölcs-felvásárló kertjébe (engedéllyel), majd egy kécskei üdülőtelekre…

*

Varga Sándor a következő írást publikálta 1989-ben „Megmaradtak a hiány- és kérdőjelek. Hiteles kútfő kerestetik” címen. »Ki tudja, hányszor rugaszkodtunk már neki annak, hogy a Kossuth tér hajdani díszkútjának nyomára vagy legalább emlékeire bukkanjunk. Nem túl nagy sikerrel – legalábbis erre enged következtetni néhány bizonytalannak mondható ismeret, de az is, hogy mindeddig egyetlen eredeti fénykép-felvétel sem került elő. Annak, hogy megint a kút körül kutakodunk, ceglédi olvasónk levele kölcsönöz időszerűséget. Az írás árnyaltabbá tette az ismereteket, mert kiderült belőle, hogy valószínűleg nem is egy, hanem két kútról van szó…

„Tisztelt Szerkesztőség! A kérdéses díszkút lebontási időpontjának meghatározására nem vállalkozom. De az bizonyos, hogy a hajdani Szekfű (ma Marx, azóta Múzeum) utcában volt a városi tanács karbantartó műhelye és raktára, amit Mitrus udvarnak neveztek. Ezen az udvaron tárolták a bontásból nyert anyagokat, s itt árusították ki azokat a tanács valamelyik dolgozójának közreműködésével. A vevő – a magam esetéből kiindulva – mindig csak 1-1 személy volt, így licitálás természetesen ki sem alakulhatott.

A kiárusítás emlékezetem szerint az 1951-53-as esztendőkre tehető, az ügyintéző Szvetenai József (műszaki osztályvezető) vagy valamelyik beosztottja volt. Szvetenai felhívására, illetőleg személyes értesítése nyomán jómagam is vettem itt néhány rozsdás vízvezetékcsövet. Emellett megvásároltam a Kossuth téri kút szőlőfürt- és körteformákkal díszített, betonból készült fejrészét, amit a mai napig megőriztem a kertemben. Pontosan ötven forintot fizettem a kútfőért, igaz, arról se számlát, se el ismervényt nem kaptam és a szállításról magamnak kellett gondoskodnom.

Természetesen nem zárkózom el attól, hogy a kútfőt az illetékeseknek átadjam. Bízva abban, hogy akadnak követők s jelentkeznek mindazok a jó szándékú, segítőkész ceglédiek, akiknek a birtokában van a kút bármelyik tartozéka. Talán sikerül eredeti formája szerint helyreállítani a város egykori díszét.” Szabadi János Cegléd, Ságvári u. 12.

Az első pillantásra úgy tűnik: olvasónk rokonszenves sorai egészen közel visznek a kútkérdés megoldásához. Nem is kell most már egyebet tenni, mint arra biztatni a helybelieket, hogy a fotón látható kútfőhöz (ha valahol megvan még) illesszék hozzá a többi részt. De már az illesztésnél nem stimmel valami. Hátlapján az 1912-es dátummal a századelőn forgalomba került egyik képeslap éppen az akkortájt még igencsak szellős Kossuth teret ábrázolja. Elöl a mostani művelődési központhoz közelebb eső fertály – a díszkút áll, jól kivehető formában. A piaci életet szolgáló, egyébként nagyon szép vízontó alkalmatosság oszlopa és a Szabadi János által megőrzött oszlopfő sehogyan sem harmonizálnak egymással. A két különböző stílus és szerkezet azt mutatja, hogy együvé aligha tartozhattak.

Hanem? Az idősebb korosztályú ceglédiek közül, már akik számon tartották a város módosulásait, legtöbben vagy az egyik vagy csak a másik kútváltozatra emlékeznek. Van, aki kizárólag a kevéssé díszes, a levelezőlapon megörökített formát tartja nyilván. Mások esküsznek a Szabadi-féle kútfő hitelességére. És szerencsére akad olyan is, aki mindkét emlékképet reálisnak tartja, mondván, hogy az 1920-as évek végén az eredeti kút mellett egy új épült meg, bizonyos Misák János hódmezővásárhelyi kútfúró mester közreműködésével. Ez még a fölszabadulás után is ott áll a téren, nem lehetetlen, hogy a most föllelt kútfő erről való.

Mondani sem kell: a kút-sztori másból sem, csak hiány-és kérdőjelekből áll. Talán ha arasznyival jutottunk előbbre. Mi mást tehetnénk, mint olvasóink figyelmébe ajánljuk a történetet, a fényképet, remélve, hogy lesznek, akik minderről részleteiben vagy egészében többet és pontosabbat tudnak mondani. S hogy segítségükkel a mostani töredékekből teljes díszkút formálódik ki valahára.

Szerkesztőségünk az emlékezet bármilyen kútfőjéből fakadó kiegészítést örömmel fogad. V. S. « (PmH CH 1989. jan. 13. 33. évf. 11. sz.)

*

A másik írás a két kút tényére utal (A kúttörténet folytatódik. A delfines gyermekről).

» A közelmúltban cikk jelent meg a Ceglédi Hírlap hasábjain a Kossuth téri díszkútról, annak rejtélyes sorsáról. Különféle hírek keringenek a városban, bizonyára jobb len­ne, ha az érintettek megszólalnának, hisz’ egykor vezető funkcióban voltak, s nem igaz, hogy nem ismerik az akkori mechanizmusokat. Még abban az esetben is jó lenne kicsivel többet és az igazat tudni, ha kényelmetlen, mert az esetleges elhibázott döntéseket ma sem késő helyrehozni, meg­őrizve két kút értékeit az enyészettől és az emlékezetvesztéstől.

Most egy másik kútról ad képet az amatőr felvétel, amelyet, Vézner Imre engedélyével közlünk. A delfines gyermek (puttó avagy gyermek Poszeidon) ugyancsak kerestetik, ez még 1959-bcn megvolt, a róm. kat. Szent Kereszt-templom mögött állt, láthatóan téglából falazott medence vette körül a csobogó kutat, talán épp 1958-59-ben újították fel.

Mivel akkor nem laktam Cegléden, kérem az emléke­zetben őrzött városképismerőket, a közelgő évforduló kapcsán tisztázzuk a kérdéseket, mert ellentmondó ada­taink vannak. S ha egykor eszmei értéken, néhány ezer forintért gazdára is talált(ak), a kávás kút oldala(i) vagy a delfines gyermek figurája akkor se legyen(ek) rest(ek) megszólalni. S. D. « (PmH CH 1989. febr. 19.)

Írásunk több mint negyedszázada jelent meg, de a tisztázás még mindig nem ért a végére, amit igazán nehézzé tett a sajtótermékek hányatott sorsa és az elbizonytalanodó, lehetséges adatközlők óvatossága. Amennyiben a jelenleg mutatkozó információk hitelesnek bizonyulnak, van remény a titokzatos kút újbóli megépítésére. Az érdeklődő Olvasóinknak a türelmét remélve, ugyanitt kívánjuk a folytatást is megjelentetni.

ESDÉ

1. kép Az ismert kút (repró)
2. kép A titokzatos másik kút (magánfotóról)