Szeptember 29-én, csütörtökön nyílt meg az a néprajzi kiállítás, mely Zakar József keramikusművész-tanár magángyűjteményéből válogatott. Hozzá alföldi népdalcsokor csendült Kókai Laura ajkáról.
A megnyitón István Erzsébet néprajzkutató mutatott rá, hogy egyre kevesebb az olyan ember, aki ezen eszközöket használat céljával vette kézbe, Hegedűs Ágota alpolgármester asszony ugyanerre célozva, fiatalabb generációk e tárgykultúrába való beavatásának fontosságát emelte ki, méltatva a 
Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár múzeumpedagógiai programjait. El lehet feledtetni a nézővel a múzeumi hangulatot, helyette a felfedezés és a készítés örömét megismertetni. Úgy megépíteni a bemutató teret, hogy az testestül, lelkestül befogadja a szemlélőt, megkönnyítve ezzel az ismeretszerzést, a megnyitón is említett régi történetek átélését. „Élet a paraszti ház körül a XIX.-XX. század fordulóján” a tárlat címe. Talán mégse olyan régiek ezek a holmik, hogy az idősebbek keze ügyébe ne akadhattak volna, de hogy értékként kezelve vigyázzunk rájuk, ha már nem használjuk, kevés embernek jutna eszébe. Zakar József már általános iskolás diákként múzeumalapításról álmodozott, otthonának több helyiségét is megtöltötte kincseivel. Néprajz szakra és keramikusnak is felvették egyetemre, családi indíttatásból választotta az utóbbit. Manapság gyakran becsöngetnek hozzá azzal, hogy a legféltettebb darabjaikat átadják, így nemhogy házas ember, de kétházas, még inkább birtokos emberré kell válnia, ha tisztességgel tárolni akarja a rábízott múlt-szeletkéket. Remélem, mielőbb olyan ideális helyre kerül, ahogyan az alakuló kisipari gyűjtemény az Ipartestületi Székházba. A Bercsényi út elején álló elegáns villa romlását Spindelbauer Attila és vezetőségi csapata kezdeményezésére és iparosok kedvezményes munkája állította meg. Manapság -régi fényévben- hetenként rendezvényeknek ad otthont a kisebb és nagyobb teremmel büszkélkedő épület. 
Szeptember első hétvégéjétől mégsem itt, hanem a Kossuth Múzeumban mutatkoztak be Cegléd legjelesebb iparos családjai” Iparkodjunk!” címmel. Dr. Hajdú Endréné emlékezett saját erőből tervezett, épült, befejezett székház első évtizedeire, az iparosok szakmai tevékenységén túli nevelő munkájára, valamint kulturális szerepére. Ma sincs ez másképp: ilyen alkalom volt a vasárnapi kézműves kirakodás és workshop, valamint a sokszínű zenei program. Spindelbauer Attila elnök szerint a gyorsan változó, automatizálódó ipari környezetben már a néhány évtizeddel ezelőtti munkaeszközök is muzeális értékké válnak. A most szakmát tanulók számára, de még inkább az óvodás és kisiskolás gyermekek számára ez történelem, így bemutatásukra és gyűjtésükre vállalkozik a helyi IPOSZ, székházában pedig állandó helyet kíván adni a különböző szakmák relikviáinak.
Fontos tényezője a lakóhelyen maradásnak az identitás megőrzése, mindkét kezdeményezés erősíti a közösség összetartozását, így megérdemelné a magasabb szintek rendszeres segítségét.
P. Rónai Gábor
