A Kossuth Gimnázium facebook oldalán indított interjúsorozatot, melyben olyan embereket mutatnak be, akik az iskolában érettségiztek, de talán nem annyira ismertek a ceglédiek számára. Mint írják, szerencsére rengetegen vannak ilyenek, így kiválasztásuk is csak véletlenszerű lehet. Elsőként Polyák Zoltán (érettségi éve: 2010) a Blikk sportújságírója ült a mikrofon elé.
– Hogyan emlékszel a gimire?
– Leginkább a vicces sztorikra emlékszem, és a rádiózásra. Innen indult minden, hogy a média felé kezdtem kacsingatni, hiszen először rádiós szerettem volna lenni. Ézsiás Pisti barátommal csináltuk a Rádió Aktív nevű sulirádiót, nagyon élveztük mindketten. Amit a leggyakrabban lejátszottunk az a L’art pour L’art Lila libája volt. Lehet, hogy nem szerette senki az iskolában, de mi Ézsiás Pistivel nagyon, és ez felülírta az ésszerű szerkesztési elveket. Rádiózás közben mindig nagyon izgultam, de fel is dobott a helyzet, és hát öt perccel hamarabb el lehetett jönni órákról. A másik nagy élményen a Forma-1-es tábor. Volt szerencsém ötször is részt venni, még a ballagás után is visszajártam. Ott is új barátságok köttettek, és rengeteg történeten a mai napig jót derülünk.
– Leginkább a vicces sztorikra emlékszem, és a rádiózásra. Innen indult minden, hogy a média felé kezdtem kacsingatni, hiszen először rádiós szerettem volna lenni. Ézsiás Pisti barátommal csináltuk a Rádió Aktív nevű sulirádiót, nagyon élveztük mindketten. Amit a leggyakrabban lejátszottunk az a L’art pour L’art Lila libája volt. Lehet, hogy nem szerette senki az iskolában, de mi Ézsiás Pistivel nagyon, és ez felülírta az ésszerű szerkesztési elveket. Rádiózás közben mindig nagyon izgultam, de fel is dobott a helyzet, és hát öt perccel hamarabb el lehetett jönni órákról. A másik nagy élményen a Forma-1-es tábor. Volt szerencsém ötször is részt venni, még a ballagás után is visszajártam. Ott is új barátságok köttettek, és rengeteg történeten a mai napig jót derülünk.
A suli csíntevések során a határmezsgyéket nem léptem át soha. Nem kellett lemennem az igazgatói szobába, nem kaptam soha osztályfőnöki intőt, de azért dartsoztunk és fociztunk is az osztályteremben. Meg az jut így rögtön eszembe, hogy… „Hú, milyen jó volt gimisnek lenni”. Azért most már más a helyzet, felelősséget kell vállalni saját magamért, a családomért. Ehhez képest akkor még nem volt „semmi” dolgunk, tanulni kellett, néha hiányzik az az időszak. Bár akkor még úgy gondolkodtam, hogy mikor leszek már „felnőtt”.
– Kiderült, hogy a médiával való kapcsolatod a gimihez köthető. Mikor kerültél kapcsolatba a sporttal?
– Még jóval előtte általános iskolás koromban átjártam Ceglédre kézilabdázni. Sajnos mikor felkerülhettem volna a serdülőbe, akkor az iskolával nem tudtam összeegyeztetni a sportot. A gimis évek alatt volt egy próbálkozásom, hogy visszatérjek a kézilabdához, de sajnos ez nem sikerült, már nagy volt a lemaradásom a többiekhez képest.
– Még jóval előtte általános iskolás koromban átjártam Ceglédre kézilabdázni. Sajnos mikor felkerülhettem volna a serdülőbe, akkor az iskolával nem tudtam összeegyeztetni a sportot. A gimis évek alatt volt egy próbálkozásom, hogy visszatérjek a kézilabdához, de sajnos ez nem sikerült, már nagy volt a lemaradásom a többiekhez képest.
– Érettségi után Budapestre kerültél a villamosmérnöki szakra, ami nem igazán jött be. Hogyan lett villamosmérnöki tervekből sportújságírás?
– Mikor abbahagytam az egyetemet, abban a pillanatban elhatároztam, hogy az igazi álmomat kellene követni, hogy a SportTV-hez kerüljek. Ezután kezdtem el egy médiaiskolát, és nyári gyakorlatra a SportTV-hez mentem, ahol Máté Pál főszerkesztő vett fel gyakorlatra. Viszont legtöbbet a helyettesének, Misur Tamásnak köszönhetek, nagyon sokat tanultam mellette, gyakorlatilag ott kezdtem újságíróvá válni. Ebből három év gyakornokoskodás lett. Közben elvégeztem Komlósi Oktatási Stúdióban egy újságíró képzést. Tévés szakirányon tanultam, ebből lettem „printes” újságíró, de nyilván mindennek az írás az alapja, még a televízióban is. Ott is ugyanúgy meg kell írni a tudósításokat, híreket, úgyhogy nem számít idegennek ez az irány sem. A SportTV mellett a rangado.hu két internetes oldalát szerkesztettem, a budapestifoci.hu-t és pestmegyeifoci.hu-t. Közben Komlósi Gábor újraindította az Esti Hírlapot online formában, ahova jelentkeztem. Felkértek sportrovat-vezetőnek, amit zöldfülűként szívesen el is vállaltam. Itt nem annyira írtam, hanem mások írásait néztem át, szerkesztettem, de a többiekhez hasonlóan én is kivettem a részem az ügyeletekből, mert mindent tudni akartam az oldal működéséről, hibáiról. Szerintem fontos, hogy csak olyat várjunk el a másiktól, amit magunk is meg tudunk csinálni. A munkatársak utánpótlásáról is tudtunk gondoskodni, Szilágyi Barnabás főszerkesztőtársammal a KOS-ban egy fél éven keresztül tartottunk műhelyfoglalkozásokat, a legjobbaknak utána munkát is adtunk.
– Mikor abbahagytam az egyetemet, abban a pillanatban elhatároztam, hogy az igazi álmomat kellene követni, hogy a SportTV-hez kerüljek. Ezután kezdtem el egy médiaiskolát, és nyári gyakorlatra a SportTV-hez mentem, ahol Máté Pál főszerkesztő vett fel gyakorlatra. Viszont legtöbbet a helyettesének, Misur Tamásnak köszönhetek, nagyon sokat tanultam mellette, gyakorlatilag ott kezdtem újságíróvá válni. Ebből három év gyakornokoskodás lett. Közben elvégeztem Komlósi Oktatási Stúdióban egy újságíró képzést. Tévés szakirányon tanultam, ebből lettem „printes” újságíró, de nyilván mindennek az írás az alapja, még a televízióban is. Ott is ugyanúgy meg kell írni a tudósításokat, híreket, úgyhogy nem számít idegennek ez az irány sem. A SportTV mellett a rangado.hu két internetes oldalát szerkesztettem, a budapestifoci.hu-t és pestmegyeifoci.hu-t. Közben Komlósi Gábor újraindította az Esti Hírlapot online formában, ahova jelentkeztem. Felkértek sportrovat-vezetőnek, amit zöldfülűként szívesen el is vállaltam. Itt nem annyira írtam, hanem mások írásait néztem át, szerkesztettem, de a többiekhez hasonlóan én is kivettem a részem az ügyeletekből, mert mindent tudni akartam az oldal működéséről, hibáiról. Szerintem fontos, hogy csak olyat várjunk el a másiktól, amit magunk is meg tudunk csinálni. A munkatársak utánpótlásáról is tudtunk gondoskodni, Szilágyi Barnabás főszerkesztőtársammal a KOS-ban egy fél éven keresztül tartottunk műhelyfoglalkozásokat, a legjobbaknak utána munkát is adtunk.
– Hogyan kerültél kapcsolatba az amerikai focival?
– Elkezdtem közvetítéseket nézni, az egyik szakértő Udvardi Gyula volt, aki a Magyar Amerikai Futball Szövetség játékvezetői bizottságát vezeti. Nagyon megtetszettek a közvetítései, elkezdtem beleásni magam az amerikai fociba. Egyszer említették, hogy játékvezetői indul tanfolyam, nem is gondolkodtam rajta sokat, belevágtam. Két évig vezettem meccseket, az első szezonom végén már a junior bajnoki döntőn fújhattam a sípot, ezt máig nagy megtiszteltetésnek tartom. Emellett Nyitrán az arénakupán, illetve európai kupákban is „szerepelhettem”–megpróbáltam észrevétlenül tenni a dolgom. Már legalább két éve inaktív vagyok, de épp a napokban vettem fel újra a kapcsolatot Udvardi Gyulával. A decemberben induló tanfolyam néhány előadására el fogok menni, megpróbálom felvenni a fonalat, és legalább havonta egy-két alkalommal szeretnék újra csíkos mezt húzni tavasztól.
– Elkezdtem közvetítéseket nézni, az egyik szakértő Udvardi Gyula volt, aki a Magyar Amerikai Futball Szövetség játékvezetői bizottságát vezeti. Nagyon megtetszettek a közvetítései, elkezdtem beleásni magam az amerikai fociba. Egyszer említették, hogy játékvezetői indul tanfolyam, nem is gondolkodtam rajta sokat, belevágtam. Két évig vezettem meccseket, az első szezonom végén már a junior bajnoki döntőn fújhattam a sípot, ezt máig nagy megtiszteltetésnek tartom. Emellett Nyitrán az arénakupán, illetve európai kupákban is „szerepelhettem”–megpróbáltam észrevétlenül tenni a dolgom. Már legalább két éve inaktív vagyok, de épp a napokban vettem fel újra a kapcsolatot Udvardi Gyulával. A decemberben induló tanfolyam néhány előadására el fogok menni, megpróbálom felvenni a fonalat, és legalább havonta egy-két alkalommal szeretnék újra csíkos mezt húzni tavasztól.
– Mennyire igényel nagy szakmai tudást, hogy ha megkapsz egy cikket, akkor a ping-pongtól az amerikai fociig ismerd a kifejezéseket. Kiszúrd, hogy mi az, ami el van írva, hiszen minden sportágnak speciális kifejezései vannak?
– Ennek csak az a titka, hogy sok sportújságot kell olvasni, folyamatosan nézni a közvetítéseket. Ha egy olimpiát az elejétől a végéig megnéz az ember, akkor ráragad annyi, hogy minden sportágba belelát. Elcsípi a sportkommentátoroktól a szakzsargonokat. Nálunk ennyiből nyelvtanilag meg lehet élni, egy szakújságnál persze nagyon utána kell nézni. Érdemes edzőktől, játékosoktól is segítséget kérni, nem fognak zöldfülűnek nézni, sőt, értékelni is fogják. Csak egy példa, amikor Faragó Richard elkezdett cselgáncsot közvetíteni, elment néhány edzésre. Pedig ő a focival vált ismertté.
– Ennek csak az a titka, hogy sok sportújságot kell olvasni, folyamatosan nézni a közvetítéseket. Ha egy olimpiát az elejétől a végéig megnéz az ember, akkor ráragad annyi, hogy minden sportágba belelát. Elcsípi a sportkommentátoroktól a szakzsargonokat. Nálunk ennyiből nyelvtanilag meg lehet élni, egy szakújságnál persze nagyon utána kell nézni. Érdemes edzőktől, játékosoktól is segítséget kérni, nem fognak zöldfülűnek nézni, sőt, értékelni is fogják. Csak egy példa, amikor Faragó Richard elkezdett cselgáncsot közvetíteni, elment néhány edzésre. Pedig ő a focival vált ismertté.
– A Blikknél melyik sportágak tartoznak hozzád?
– Alapvetően mindenevőnek kell lenni. Jégkoronggal, úszással, vízilabdával (nem is tud úszni a szerk.) foglalkozom a legtöbbet a focin kívül. A jelenlegi viszonyok között nem is annyira a sportról szól már sokszor a hír, hanem a sportdiplomáciáról. Nekünk teljesen más a célközönségünk, mint a Nemzeti Sportnak. Nem azoknak írjuk a lapot, akik minden meccset megnéznek, akik még arra is kíváncsiak, ki merről kanyarította be a szögletet. A célközönségünk nem a sport miatt veszi a Blikket, de olyan témák között kell elhelyeznünk az alaphírt, amit még ők is szívesen elolvasnak. Arra azért kíváncsiak, hogy milyen autót tört össze Dzsudzsák, ki Gyurta új barátnője, és mennyit keres Hosszú Katinka vagy éppen miről ad ki nyílt levelet.
– Alapvetően mindenevőnek kell lenni. Jégkoronggal, úszással, vízilabdával (nem is tud úszni a szerk.) foglalkozom a legtöbbet a focin kívül. A jelenlegi viszonyok között nem is annyira a sportról szól már sokszor a hír, hanem a sportdiplomáciáról. Nekünk teljesen más a célközönségünk, mint a Nemzeti Sportnak. Nem azoknak írjuk a lapot, akik minden meccset megnéznek, akik még arra is kíváncsiak, ki merről kanyarította be a szögletet. A célközönségünk nem a sport miatt veszi a Blikket, de olyan témák között kell elhelyeznünk az alaphírt, amit még ők is szívesen elolvasnak. Arra azért kíváncsiak, hogy milyen autót tört össze Dzsudzsák, ki Gyurta új barátnője, és mennyit keres Hosszú Katinka vagy éppen miről ad ki nyílt levelet.
– Röviden kicsit bulvárosabbra kell fogni a sportban is?
– Abszolút. Bár benne van a cikkben, hogy ki lőtte gólt, de nem ez a legfontosabb, ráadásul mire a lap megjelenik, már úgyis tudja mindenki.
– Abszolút. Bár benne van a cikkben, hogy ki lőtte gólt, de nem ez a legfontosabb, ráadásul mire a lap megjelenik, már úgyis tudja mindenki.
– Sokszor akkor ráléptek az emberek tyúkszemére sport szempontjából is?
Ha kiérdemli, akkor rálépünk. Például ha verekszik valaki vagy ittasan balesetet okoz, akkor azt nyilvánosságra kell hozni, ne legyen egy ilyen ember példakép a gyereknek. Meg ne legyünk álszentek, a balhétól a lap is jobban fogy, és a neten is többen kattintanak.
Ha kiérdemli, akkor rálépünk. Például ha verekszik valaki vagy ittasan balesetet okoz, akkor azt nyilvánosságra kell hozni, ne legyen egy ilyen ember példakép a gyereknek. Meg ne legyünk álszentek, a balhétól a lap is jobban fogy, és a neten is többen kattintanak.
– Ha van egy válogatott mérkőzés, arról ugyanúgy beszámoltok, csak más szempontok szerint, mint pl. a Nemzeti Sport?
– Már csak azért is, mert a Nemzeti Sport lapzártája későn este van 23 óra körül. Nekünk viszont van egy vidéki lapzártánk késő délután és egy budapesti néhány órával később, de még az is korábban, mint a sportnapilapé. Mivel a legtöbb meccs hatnál előbb nem kezdődik, ezért nem fér be a következő napi újságba. Ezért olyat kell írnunk, ami még két nap múlva is érdekes lesz. Olyan háttérsztorit kell keresni, ami még akkor is megállja a helyét, pl. Szalai Ádám mikor lőtt gólt utoljára, mennyit kaszált az MLSZ azzal, hogy teltházas volt a meccs.
– Már csak azért is, mert a Nemzeti Sport lapzártája későn este van 23 óra körül. Nekünk viszont van egy vidéki lapzártánk késő délután és egy budapesti néhány órával később, de még az is korábban, mint a sportnapilapé. Mivel a legtöbb meccs hatnál előbb nem kezdődik, ezért nem fér be a következő napi újságba. Ezért olyat kell írnunk, ami még két nap múlva is érdekes lesz. Olyan háttérsztorit kell keresni, ami még akkor is megállja a helyét, pl. Szalai Ádám mikor lőtt gólt utoljára, mennyit kaszált az MLSZ azzal, hogy teltházas volt a meccs.
– Akkor viszonylag egyszerű dolgotok van. Megnézitek, hogy miről nem írt a többi újság, és arról írjátok a cikket
– Itt tanultam meg a Blikknél, hogy „az újságírás az újságolvasással kezdődik”. Reggel minden napilapot átolvasok. Megnézem, hogy ki mit írt, mi az ő sztorija. Természetesen az internetes lapokat is átböngésszük, és ha van egy olyan szál, amit ők nem bontottak ki, de érdekes lehet, akkor azzal is foglalkozunk. Sokszor jó kis sztorikat lehet belőlük kihozni. De alapból egy munkanap úgy kezdődik, hogy mindenkinek van már három témajavaslata.
– Itt tanultam meg a Blikknél, hogy „az újságírás az újságolvasással kezdődik”. Reggel minden napilapot átolvasok. Megnézem, hogy ki mit írt, mi az ő sztorija. Természetesen az internetes lapokat is átböngésszük, és ha van egy olyan szál, amit ők nem bontottak ki, de érdekes lehet, akkor azzal is foglalkozunk. Sokszor jó kis sztorikat lehet belőlük kihozni. De alapból egy munkanap úgy kezdődik, hogy mindenkinek van már három témajavaslata.
– Mi az, amit az eddigi legnagyobb sikerednek tartasz a sportújságírás terén?
– Az egyik legizgalmasabb a Kiss László-féle ügy volt. Mikor kipattan a botrány, hozzánk is eljutottak a periratok, majd később még több. Ezekből kiderült, hogy volt már előtte is volt hasonló esete két vízilabdással. Ezután ezt elkezdtem kutatni, bementem a Szabó Ervin Könyvtárba, kikértem az 1961-es évi összes Népsportot. Ebből sikerült kideríteni, hogy kik voltak a társai, egyikük egyébként egy korábbi Európa-bajnok pólós. Ha akkor ebből bírósági ügy lett volna, nem házon belüli eltiltás, akkor a későbbi nagy port kavart esetet valószínűleg el sem követhették volna. Amikor megkerestem az ügy egyik szereplőjét, természetesen mindent tagadott a bizonyítékok ellenére. Izgalmas volt az utánajárás, nyomozgatás.
– Az egyik legizgalmasabb a Kiss László-féle ügy volt. Mikor kipattan a botrány, hozzánk is eljutottak a periratok, majd később még több. Ezekből kiderült, hogy volt már előtte is volt hasonló esete két vízilabdással. Ezután ezt elkezdtem kutatni, bementem a Szabó Ervin Könyvtárba, kikértem az 1961-es évi összes Népsportot. Ebből sikerült kideríteni, hogy kik voltak a társai, egyikük egyébként egy korábbi Európa-bajnok pólós. Ha akkor ebből bírósági ügy lett volna, nem házon belüli eltiltás, akkor a későbbi nagy port kavart esetet valószínűleg el sem követhették volna. Amikor megkerestem az ügy egyik szereplőjét, természetesen mindent tagadott a bizonyítékok ellenére. Izgalmas volt az utánajárás, nyomozgatás.
– Sportolni szoktál riporterkedés közben?
– Márciusban a Canon sajtótájékoztatón voltam, ahol lehetőség volt jégkorong kapura lőni a Tüskecsarnokban. Ott edzőtáborozott a magyar válogatott, készültek az A csoportos vb-re. Én azt hittem, hogy a válogatottal „játszhatunk”, de nem erről volt szó eleinte. Ők lementek a jégről, mi meg kaptunk egy sisakot és egy ütőt. Cipőben felmehettünk a jégre üres kapura lövöldözni. Végül sikerült elérni, hogy Kóger Dániel és Sofron István fent maradjon a pályán. Így született végül riport „Együtt edzettünk a válogatottal” címmel, be is került rólam egy egész oldalas kép az újságba. Megmutatták, hogy kell lőni. Nagyon nagy élmény volt, soha sem jégkorongoztam addig.
– Márciusban a Canon sajtótájékoztatón voltam, ahol lehetőség volt jégkorong kapura lőni a Tüskecsarnokban. Ott edzőtáborozott a magyar válogatott, készültek az A csoportos vb-re. Én azt hittem, hogy a válogatottal „játszhatunk”, de nem erről volt szó eleinte. Ők lementek a jégről, mi meg kaptunk egy sisakot és egy ütőt. Cipőben felmehettünk a jégre üres kapura lövöldözni. Végül sikerült elérni, hogy Kóger Dániel és Sofron István fent maradjon a pályán. Így született végül riport „Együtt edzettünk a válogatottal” címmel, be is került rólam egy egész oldalas kép az újságba. Megmutatták, hogy kell lőni. Nagyon nagy élmény volt, soha sem jégkorongoztam addig.
– Gondolom az is nagy élmény, hogy rengeteg híres sportolóval találkozol?
– Nem így tekintek rájuk, de persze azért jó érzés faggatni őket, olykor akár kicsit csipkelődve is. Erre például nagyon jó alany volt Torghelle Sándor, de Kemény Dénessel nyilván nem így készítettem interjút. Ha bárkivel riportot készítek, nem rajongókét viszonyulok hozzájuk, holott egy nappal korábban megeshet, hogy még a tévé előtt szentségeltem a meccse alatt. Lehet baráti viszonyba kerülni egy sportolóval, de nagyon nehéz ezt bulvárújságíróként megtenni, én inkább három lépés távolságot tartok amellett, hogy az eredményei miatt tisztelem, az más kérdés, hogy emberileg is alkalmas-e rá. Ez azért is célszerű, mert neked kell felhívnod, ha egy kis cuki-muki anyagot kell vele készíteni, de akkor is neked kell kérdésekkel bombázni, ha kiderül, hogy részegen fetrengett előző este egy bárban vagy felpofozott valakit, persze utána szóba sem áll veled többet…
– Nem így tekintek rájuk, de persze azért jó érzés faggatni őket, olykor akár kicsit csipkelődve is. Erre például nagyon jó alany volt Torghelle Sándor, de Kemény Dénessel nyilván nem így készítettem interjút. Ha bárkivel riportot készítek, nem rajongókét viszonyulok hozzájuk, holott egy nappal korábban megeshet, hogy még a tévé előtt szentségeltem a meccse alatt. Lehet baráti viszonyba kerülni egy sportolóval, de nagyon nehéz ezt bulvárújságíróként megtenni, én inkább három lépés távolságot tartok amellett, hogy az eredményei miatt tisztelem, az más kérdés, hogy emberileg is alkalmas-e rá. Ez azért is célszerű, mert neked kell felhívnod, ha egy kis cuki-muki anyagot kell vele készíteni, de akkor is neked kell kérdésekkel bombázni, ha kiderül, hogy részegen fetrengett előző este egy bárban vagy felpofozott valakit, persze utána szóba sem áll veled többet…
Tábori László
