Pince Nap kincsei

Munkahelyi kötelezettségeimből adódóan sokat határon túl és kevesebbet tartózkodok itthon, így mindig öröm, ha szülővárosom napjainak részese lehetek. Ennek okán épp oly, ha nem nagyobb lelkesedéssel indultam a Kunsági borvidékünk kincseinek nyomába, mint ahogy az ausztrál Barossa vagy az argentin Mendoza szőlőinek nedűit tanulmányoztam. A pap, akarom mondani egy sommelier (borszakértő) legyen próféta saját hazájában is.
A megközelítőleg 27 ezer hektárt felölelő Duna-Tisza közén elhelyezkedő Kiskunság borvidék Ceglédi alkörzetének talajszerkezetét főleg homok és lösz alkotja, de a Gödöllői-dombság legdélibb nyúlványainak kötött talaja is megtalálható. Amíg a szomszédos Csemőben pusztít a fagy a terméssel, addig a Berceli dombok majd 200 hektárán az erős légmozgás hosszú évtizedek óta segíti a gazdákat Bacchus nedűjének készítésében. A vidékünk a bortörténelemben az 1873-as európai filoxéra járvány idején kritikus szerephez jutott. A szőlő hírhedt ellensége, ez a gyökértetű a földalatti furatjárataiban él, ahol megtalálja a szőlő gyökerét, elrágja, azzal kipusztítva a növényt.
A területünk jellemző fajtái a könnyed, üde, nyáron frissítő reduktív eljárással készült fehér és rozé borokat adó tramini, cserszegi fűszeres, rajnai rizling, olaszrizling kadarka és a zweigelt. – „Hol van egy testes vörös, ami kiváló a kedvenc marhapörköltemhez vagy a grillen készült fűszeres steakhez? Hogyan is készül a rozé? S mit jelent az, hogy „reduktív eljárás”?” – kérdezheti a kedves olvasó.
Az alföldi borok termőtalaja nem tudja biztosítani azt az ásványi összetételt, mint a vulkánikus tanúhegyek somlói, tokaji, mátrai vagy badacsonyi otthona, ami a nagyobb test, a hosszabb élettartam egyik alapvető pillére. A rozé nem a vörös- és fehérborok házasításával készül, hanem a kékszőlőt mindössze néhány óráig áztatják a héján. Ez idő alatt kezdenek kiázni a héjból a vörös színt adó festő anyagok, és a szőlőfajta héjának színezőanyag mennyiségétől, és a héjon történő áztatás időtartamától függően kaphatunk halvány lazacszínű, hagymahéj vagy erősebb, piros színű – ekkor már shillernek nevezzük – bort. Ha a bor a hordóban indul erjedésnek, akkor oxidatív – oxigénnel támogatott készítési technológiáról beszélünk. Ha a borásztól a reduktív kifejezést hallod, akkor a friss ital oxigéntől elzártan, lehűtve, acéltartályban, legtöbb esetben fajélesztő hozzáadásával, szabályozott erjesztéssel fejlődik.
A rövid borászati lecke után járjunk együtt utána milyen kincsek kerültek ki borászaink szorgos keze alól. A szép napsütéses vasárnapunkat a Kemenczés Borház boraival indítottam. Benő mátrai alapanyagból készült zenitje kétség kívül kitűnő aperitif választás volt. A köztudatban kevésbé ismert zenit Pécsett 1950-es években Király Ferenc nemesítő munkája az alföldi magyar ezerjó és a francia bouvier keresztezésével. A korán érő fajtában a kellemes savakért és virágillatos jegyekért az ezerjó, a jól cukrosodásért, és a kiegyensúlyozott testért a bouvier fele. Benő bora savakban, illatokban gazdag, illat- és ízjegyeiben elsősorban fehér húsú, kissé túlérett őszibarack dominálnak némi borsmenta lecsengéssel. A Kemenczés kékfrankos nedű rozénak indult, de shiller lett belőle. A hegycsúcson jól beérett, idős ültetvények hozamkorlátozással koncentrált minőségű alapanyagot adtak, aminek eredménye lett, hogy a néhány órás héjon áztatás ellenére a lazacszín intenzív málnában bontakozott ki. A friss, üde epres, málnás jegyekkel bíró rozé mind fröccsnek, mind önálló tételként egy szép darab grillezett lazac mellé kiváló.
Füle Dénes kínálatában a #1 névre keresztelt palack valóban a polcok első sorában van a helye. Borászunk ötlete volt, hogy minden év legjobb nedűjét illeti ez a megnevezés. A 2016-os év választottja egy gyümölcsbomba reduktív zweigelt. Az 5 hektáros birtokból 3 hektáron Dr. Fritz Zweigelt nemesítése terem, ahol a kékfrankos anyuka és szentlőrinc apuka egy intenzív színű, lágy savakkal bíró, a fagynak jól ellenálló utóddal ajándékozott meg minket.
A Fekete Pincészetben Gyuri a lengyel és holland kempingelő vendégeinek „sztárja”, aki kitűnő vendéglátással orosz, angol, német nyelvegyvelegben oltja az idegen ajkúak szomját. A borász két hektárján olaszrizling, irsai olivér, cserszegi fűszeres, zweigel terem, sőt a kísérletező kedv eredményeként még 1000 tőke furmint is egyedülálló módon került fel a választékba. A furmint Tokaj zászló szőlőfajtája, vulkanikus, ásványokban gazdag talaj elsősorban az otthona, így különleges színfolt az alföldi régióban. Feketéék irsai olivérje a dél-amerikai trópusokba repít minket a magas érettségi fokon szüretelt szőlőből készült licsi, maracuja, mangó illat- és ízkavalkáddal.
A Molnár Családi Borászatban Zsolt segített a vendégeknek megértetni az alföldi borok koncepcióját: „A Kunságon a reduktív boroknak van létjogosultsága, a barrique hordó – 225 literes hordó, ahol a bor fajlagosan nagy felületen érintkezik fával – fás jegyei elnyomják az Alföld adta bor elsődleges karaktereinek lehetőségeit!” – a bor elsődleges ízkarakterei a gyümölcs, a másodlagos jegyek a hordós, a harmadlagos jegyek a palack érlelés eredményei. Molnáréknál amíg apa kedvence a rajnai rizling, addig fia a chardonnay reduktív frissességére mond igent. A rajnai rizling a világ egyik legnemesebb fajtája, a hűvös német éghajlaton magas savtartalommal, kitörő gyümölcsösséggel friss, csontszáraz reduktív és komoly érlelési potenciállal hordós, egészen az édes, és aszúsodott borokat is eredményez. Amíg a reduktív a virágos mező illatát, zöld alma, őszi- és kajszibarack gyümölcskosárral gazdagítja, addig az édes finomságok mézes, pörkölt mandula, fehérhúsú befőtt – alma, körte – varázsába juttatnak bennünket.
A napot a Kökény Családi Borászat tette teljessé, ahol ifj. Kökény Benővel hosszan beszélgettem a borászati technológia legizgalmasabb kémiai és biológiai kihívásairól. Kétség nem fér hozzá, a fogyasztónak nem feladata, hogy ismerje az évjáratok kihívásait, nem kell megküzdenünk a bor Ph-jával, a hőlabilis fehérjék élettanával, nem kell permetszer kombinációkat kikevernünk, hogy épp melyik a legalkalmasabb a chardonnay molytámadásának a megállítására, de annál nagyobb feladatunk, hogy becsüljük azt a mérhetetlen nagy munkát és hozzáértést, amit egy pohár nyári fröccsünk rejt, és tiszteljük meg valamennyijüket az igényes borfogyasztás kultúrájával. Mindezek tudatában biztos vagyok benne, hogy Kökényék idén a francia rozéversenyen ezüstérmet nyert Fisher Parti rozéja – 10% zweigelt, 85% kékfrankos, 5% cabernet sauvignon – másként csillan majd a poharunkban.

Füle Lídia