500 éves a reformáció! Bizony, ritka az ötszázas szám, az ekkora évforduló. Talán csak az 1.100 éves Magyarországhoz lehet hasonlítani ezt a számot, vagy a keresztyénség egésznek 2.000 évéhez.
De mi az a reformáció? 1517. október 31-én Luther Márton német szerzetes Wittenbergben 95 tételt tett közzé – kiszögezve azokat a templom kapujára. Ezt a dátumot az utókor jelölte ki magának, hogy innen számolja a reformáció sorsfordító eseményét. A valóságban Luther nem tudta, hogy az egyházi élettel kapcsolatos gondolatai, fellépése micsoda hatalmas mozgásokat indít el Európában.
Nehéz ezt ma elképzelni, de ötszáz évvel ezelőtt Európa túlbuzgóan vallásos volt. Minden kérdés rögtön vallási színezetet kapott, minden kérdés az egyházon keresztül fogalmazódott meg. A mai kor emberének más a célja: úgy akarunk boldogok lenni, hogy minél több élményt, vagyont, kényelmet, érdekességet gyűjtünk az életünk során. A kérdéseink pedig nem vallási, hanem politikai színezetet kapnak. De régen ez másképp volt. Ezért Luther vallási kérdései egész Európa történetét megváltoztatták.
Luther reformjait megvalósította az egyházban, de nem tudott megegyezni az akkori katolikus egyházzal. Az egyház megújítása, reformációja mellett kiállókat nevezzük protestánsoknak. A protestáns (tehát nem katolikus) egyházak: Luther utódai az evangélikusok, Kálvin követői a reformátusok, de vannak még baptisták (akik csak a felnőtt-keresztséget fogadják el), pünkösdiek, és van még sok más ága ennek az ötszáz éves szellemi áramlatnak.
A több részre való szétesés fájdalmas következménye a reformációnak. Annál nagyobb eredménye viszont az egész keresztyénség (katolikusok és protestánsok) megújulása.
Minket, mai keresztyéneket nem a reformáció hatása izgat. Egyszerűen csak örülünk a hitünknek, Istenben megtalált békességünknek, a Jézusban kapott megváltásnak. A katolikus és a protestáns egyházak is nagyon mély, egymáshoz közel lévő, egy főgyökérből jövő, de egymástól némileg különböző gyökerekből táplálkoznak. Az egyházi rendünket, speciális református, evangélikus, baptista, pünkösdi, katolikus hitünket nem akarjuk összekeverni, nem tudunk újra egyesülni. Ma fontosabbnak tűnik az Istennel való kapcsolat mélysége, ezért ragaszkodunk a különböző gyökereinkhez. De egy a fő, Jézus Krisztus. A reformáció azért fontos nekünk, mert a Krisztushoz való fordulás mélységes igényét látjuk benne. Ez a Krisztushoz fordulás, őszinte keresés, boldog rátalálás és imádat mindnyájunk közös jellemzője. Ennek jegyében ünneplünk, és várunk minden ceglédit a Reformáció Hetére!
Ceglédi Reformációi Emlékbizottság