Valaha Cegléd éléskamrája volt az Ugyer. Ma leginkább egy kifosztott spájzra emlékeztet, olyan kamrára, melyben már nincs sok, a hosszú télre eltett tartalék. A gazdátlan, omladozó tanyák mellett ugyan vannak dicséretes próbálkozások önellátó gazdaságra, lovasfarmra, falusi turizmusra, de a jóravaló tanyaiaknak nemcsak a szintén aktuális távvezeték építése miatt kell megvívni a maguk harcait.
Az utóbbi években sorra hallottuk a jó híreket az ugyeri közbiztonság javulásáról, de úgy tűnik, a felszín alatt izzik a parázs. Újra felerősödött az etnikai ellentét a hétvégén, amikor gyerekek közötti vitából fajult el a konfliktus két család között. Erről tájékoztatta lapunkat Horváth Gábor önkormányzati képviselő, akivel látogatást tettünk az ugyeri tanyavilágban.
– A László család ismert arról, hogy korábban rettegésben tartották a környéket, a bűnöző életmódot folytató és – a hírek szerint – uzsorázással is foglalkozó nagycsalád több tagja jelenleg is börtönben van. Most – a konkrét ügy kapcsán – azzal kerestek meg a sértettek és más lakosok, hogy megelégelték a terrort és szeretnék, ha összefogna a többség törvényes keretek között, hogy végre jobb legyen az Ugyerben élni – mondta el a körzet képviselője, aki azt is hozzátette: munkája során azt tapasztalja, hogy a rendvédelmi szervek szakosodása nagyon nagy hiány. A külterületen, tanyavilágban elvégzendő rendfenntartás a rendőrség jelenlegi struktúrájában nem megoldható.
– Ugyeri lakos vagyok, a nevem Horváth György. – kezd bele a történetbe az egyik fél a 23. dűlőből. – Vasárnap délelőtt a 8 éves fiam elment a boltba, vett energiaitalt is és már a boltban figyelmeztette az eladó, hogy siessen haza, mert kint várják őt a László gyerekek. Három gyerek, – köztük egy 14 év körüli volt – el is vették az italt meg a biciklijét is és kötözködtek. Aztán mikor kibiciklizték magukat, visszaadták. A fiam hazajött és elmesélte mi történt. Ő visszahúzódó, csendes gyerek. Az anyukája magyar, én félvér vagyok, ezért mindig őt bántják, ez nem az első eset. Buszon se engedjük az iskolába, meg a dűlőbe se játszani már, mert mindig terrorizálják.
Ezután átmentem a szülőkhöz, hogy szóljak: fegyelmezzék meg a gyerekeket. Az anyjuk azt mondta, megveszik az energiaitalt, visszaadják és ennyi. Mondtam nem ennyi, mert ezt nem lehet csinálni, hívják ki a családfőt. Az pedig a legidősebb fiú, mert az apjuk börtönben van. Kértem tartsa kordában a gyerekeket. Az volt a válasz, hogy mert ha nem mit csinálsz? Bennem is ott volt az ideg, mondom: nem lesz jó vége. Na erre hátrament és karddal, vagy macsétával jött rám. Persze az anyja és mások lefogták, nem is vágott meg ténylegesen, csak felém suhintott, ijesztgetett.
– Korábban is volt támadás?
– Nem, ez az első eset, de a provokáció folyamatos, bekiabálás, fenyegetések, trágárságok az egész családunknak, sőt az egész Ugyert rettegésben tartják. Itt konkrétan három családról van szó, összesen vagy 20 gyerekkel. Ezek a gyerekek állandóan piszkálnak másokat, időseket, gyerekeket, kutyákat… De ezzel nem fejeződött be a történet. Velünk szemben lakik az egyik rokonuk, annál összegyűltek és fenyegetéseket kiabáltak át, golfütővel hadonásztak. Erről csináltunk videofelvételt is. 5-6 férfi volt, meg gyerekek, akik tartották nekik a kapát, vasvillát ha szükség lenne rá…
Közzétette: Ceglédi Panoráma – 2017. november 22.
Ők is kihívták a rendőröket, mi is kihívtuk, végül amikor kijött 2(!) rendőr elmondták, hogy ők vannak egész Ceglédre, ezért nem tudtak korábban jönni. Beszéltek mindkét féllel és azt mondták, amíg vér nem folyik nem tudnak mit tenni. Mi azonban nem adjuk fel: Horváth Gábor önkormányzati képviselőhöz fordultunk, mert megelégeltük az egészet.
– Ahogy a dűlőbe mentem befelé az autóval, megfenyegettek a karddal. Rámkiabáltak, hogy Gyurinak meg kell halnia és ha jót akarok, akkor menjek amerre látok, ütötték az autót és trágárságokat kiabáltak… Próbáltam kitolatni a dűlőből, mert lezárták az utat, sírt a kisfiam is, úgy megijedt. De nemcsak minket bántanak. A legrosszabb helyzetben egy idős néni van, aki ott lakik mellettük a 24. dűlőben. Ellopják a néni összevágott tűzifáját, mert még fát lopni az erdőből is lusták.
Tóth néni gyerekkora óta él a 24. dűlőben, a szülei halála után most már egyedül.
– Annyi a sérelmem, hogy össze se lehet számolni. Elviszik a tűzifámat, a kapumat és az ólakat gyújtósnak. Hát mondja meg, hogy vegyek én tüzelőt a 75 ezer forintos nyugdíjamból?! Bent tárolom a fát a házban, mert csak így tudom megakadályozni, hogy ne lopják el. – sorolja a problémákat a 73 éves, két bottal járó néni, de a listának nem akar vége szakadni: – Állandóan bejönnek a telkemre, a hátsó drótkerítésem is lerontották több helyen. A napokban látom, egy tehenet legeltetnek a földemen, honnan lehet nekik tehenük? De aztán hallottam, hogy valakitől loptak egy tehenet az Ugyerben. A kerítésemre ruhákat aggatnak, a szemetüket áthordják, éretlenül leverik a gyümölcsömet. Legutóbb mikor be akartak törni a házba – mert ezt is többször próbálták – és jött a rendőrség, mondták, hogy nem lehet csinálni semmit.
– Mióta ilyen rossz itt az élet?
– Hát mióta ideköltözött ez a család. Hiába szólok a gyerekeknek is, hogy ne randalírozzanak az én területemen, azt kiabálják: Öregasszony vén banya, te nekem nem parancsolsz, te vén k…a! Hát hogy lehet ilyet? Pedig én már csak békességet szeretnék…
Lászlóék máshogy emlékeznek a vasárnap történekre: – Idejöttek karókkal és verekedni akartak, nem kérdeztek ezek semmit – meséli László András. – De nem volt ütlegelés, csak annyi, hogy az egyik itt lakó terhes lányt nekivágták a kerítésnek. Mondjuk utána görcsei is lettek, majdnem megszült.
– Ti eközben nem csináltatok semmit?
– Mi csak átmentünk ijeszteni őket. Ők kétszer is ránkjöttek… Azt mondták, hogy a László családból elegünk van és megvagdallak titeket…
– Úgy hallottam baseball ütőkkel, szamurájkarddal mentetek…
– Nem, csak ijeszteni mentünk őket, de csak szájbelileg, nem volt itt semmilyen összetűzés. Hívtuk mi rögtön a rendőröket.
– Szerinted mi volt az oka, hogy idejött Horváth Gyuri?
– Hát az, hogy a mi családunkból az egyik gyerek, meg az övékéből összevesztek. Cserélt a gyerek 8 szem cukrot egy energiaitalra, utána azok azt mondták, hogy nem cserélte, hanem elvette.
– Az úgy volt, hogy jött a Horváth Gyuri vasvillával, szerszámokkal, hogy kiírt minket. – veszi át a szót András jóval bőbeszédűbb lánytestvére. – Erre az öcsém András az udvarról mondja neki, hogy tedd le a villát, ne azzal legyél férfi, gyere be az udvarra és leboxoljuk egymással… De az nem jött, csak fenyegetőzött tovább, hogy majd éjszaka ránkgyújtja a házat. Na erre megijedtek, akik az utcán voltak és futottak befelé, akkor lökte neki a lányt a kerítésnek, majdnem megszült… Megmondom: azért csinálják az egészet, hogy minket Lászlókat a börtönbe tegyenek. Az öcsémnek is nagy híre van Tökölön a börtönbe, kikövezte az utat a Lászlóknak, de most felesége, gyerekei vannak, Dunaföldvárra járunk dolgozni. Nem akarjuk, hogy ezek valamibe belekeverjenek.
– Uzsorásokról mit tudtok?
– Mi nem vagyunk uzsorások, nekem öt gyerekem van, dolgozok. – zárja rövidre András. – A másik dűlőben van uzsorás. Bizony Isten megmondanám, ha tudnám ki az uzsorás…
A László család másik tagja a 23. dűlőben lakik, nála gyűlt össze a László család felfegyverkezve, hogy fenyegessék Horváthékat. Róla állítják az ugyeriak, hogy uzsorázik:
– Úgy hallottuk hogy uzsorával foglalkozol…
– Hallottam, hogy kaptak el mostanában uzsorásokat Ugyerben és ellenük indítottak pert, de már nem lakik itt egy se, mind a városba költözött.
– Rólad mondják, hogy te vagy az…
– Úgy nézek én ki? Nézzetek már körbe! Szegények között módosnak számítottam régen. Piacoztam, egy időben jól is ment, de most már én is szegény vagyok. Nyolc gyerekem van 1-10 évesig. Most is piacozok, adok-veszek, ami van. Külföldről is hozunk be dolgokat és eladjuk itthon. De közben most is készítek termékeket eladásra: diófa ágakból csinálom a kis fákat virágokkal, viszem piacra és neten is árulom 13 ezer forintért. Régen édesanyám gyékénykosarakat készített eladásra, tőle van a kézügyességem. – meséli a 37 éves szabolcsi férfi, majd hozzáteszi a 8. dűlőben keressünk uzsorást, „akik szép Audikkal járnak”.
– Mit szólsz a vasárnapi csetepatéhoz?
– Két gyerekkel kezdődött, mert cseréltek valamit és az egyik apuka elment a másikhoz fenyegetőzni. Tudom az én gyerekeim is összevesznek valamin, aztán megoldják egymás között. Nem kellene a gyerekek vitáit így intézni, hogy akkor átmegyek és viszem a vasvillát…
Ugyeri túránk végére érve nem lettünk sokkal okosabbak: az álláspontok nem közeledtek és – tudomásunk szerint – rendőrségi eljárás sem indult, mert egyelőre még nem történt „semmi”. Horváthék és más ugyeri lakosok azonban nem adják fel:
– 10-15 éve érik sérelmek az ugyeriakat, csak néhányan vannak, akiket még nem bántottak, loptak, támadtak meg és ők lesznek a következő áldozatok. – zárta a beszélgetést Horváth György. – Sokan el is költöztek emiatt a család miatt. Azt mondom fogjunk össze és tegyünk meg mindent, ami lehetséges jogi úton, hogy végre fellélegezzünk és ne elnyomottan, félelemben kelljen élnünk. Várjuk a sértettek jelentkezését Horváth Gábor képviselőnél.
