A Ceglédi Fotókör évről-évre bemutatkozik a legjobb művészi színvonalú képekkel. A Ceglédi Kossuth Művelődési Központ Ceglédi Galériájában Markovics Ferenc fotóművész nyitotta meg a kiállítást:
“Tisztelt Alpolgármester Asszony! Kedves Klubtársak és Vendégek!
Hazánkban egy több, mint hat évtizede létező és munkálkodó művészeti társulásnak már krónikája van, amelyet illendő megőrizni, ápolni és tovább gondozni. Igen, más szóval egy település, jelen esetben szép városunk kulturális örökségét, hagyományainak kincseit és legjavát kötelességünk rögzíteni és az utókornak átadni. Ezek között előkelő helyet foglal el a Ceglédi Fotóklub, amely szervezet már röviddel a „pályára lépése” után országos, sőt, nemzetközi rangot vívott ki magának.
Ha mégoly röviden is, de fontos megemlékeznünk az indulásról, a kezdetekről. Cegléden mindig volt fotóélet, már a huszadik század hajnalától, amatőrök és hivatásosak jóleső, békés keveredésben egymással, ösztönös és tudatos ambíciókkal követve a fotótechnika vívmányait és alkalmi részvételekkel hazai, néha külhoni pályázatokon. A legnagyobb felhajtóerő azonban egy parányi vasbolt tulajdonosában, Tóth Istvánban buzogott fel, aki vasakarattal sajátította el a fényképezés tudományát, s a Csatorna utcai házacska hátsó traktusában, némi családi ellenszéllel is dacolva, egy kis laboratóriumot hasított ki magának. Itt nem csupán első kiállítási képeit készítette el, de a barátok és ismerősök – például Apám – vasárnapi kísérletezéseit is.
Az 1950-es évek elején a Városi Tanács kulturális életének vezetői bölcs döntést hoztak, itt, a Kultúrházban fotószakkört hoztak létre. Újabb okos cselekedetként, felismerve, hogy Tóth Istvánban pedagóguslélek lakozik, ennek vezetésével őt bízták meg. A kör tagjai között akadt banktisztviselő, kőműves, postás, vasutas, és amikor a gimnáziumban híre kelt, egy csapat diák is csatlakozott. E falak mögött, ahol most tartózkodunk, csütörtök esténként 15-20, fotóbacillussal megfertőzött hölgy és férfiú hallgatta Tóth tanácsait, képelemzéseit, majd később megvalósította további terveit, ötleteit, például a negyedévenkénti házi fotópályázatot és kiállítást.. Ezek bírálatára felkért jeles fővárosi fotóművészeket, itt járt például Szöllősy Kálmán, Járai Rudolf, Gink Károly, Berekméri Zoltán, Németh József, Végvári Lajos dr., Vadas Ernő, és még sokan mások…
Az egyre izmosodó fotószakkör életéről, elért eredményeinkről többször beszámolt a FOTO folyóirat. Amikor 1956-ban megalakult a Magyar Fotóművészek Szövetsége, számos vidéki szakkört átminősítettek klubbá, így a miénket szintén. Fontos e helyütt máris rögzíteni, hogy mi ennek ellenére 1953-tól keltezzük a Ceglédi Foto Club indulását, mert akkor kezdtük tényleges működésünket, ugyanazzal a vezetőséggel és tagnévsorral. Azt, hogy szervezetünk kiérdemelte az elismerést, rövidesen bőséggel megháláltuk és megszolgáltuk, így például az akkoriban évente megrendezett Fotóklubok Szalonja tárlatokon figyelemre méltó kollekciókkal szerepeltünk, sőt, már kimerészkedtünk a nemzetközi porondra. E téren csapatunk legjelentősebb sikere 1966-ban született, a három nyugati országban (Belgium, Franciaország, Svájc) körbevitt Photeurop tárlaton, ahol száz európai klub versenyében, fekete-fehér kategóriában első helyezést értünk el, elnyerve az Agfa-Gevaert kupát!
Csupán zárójelben: már ez idő tájt bontogatta szárnyait egy sarjadó tehetség, akkor még ifjabb Tóth István néven. Ám amikor első sikereit elérte, de egyben elkezdték nevét összekeverni, felcserélni az apjáéval, elhatározta, hogy ennek véget vet és dacból nemcsak vezetéknevét, de keresztnevét is megváltoztatta, azóta lett Apáti-Tóth Sándor…
Még egy jelentős fotótörténeti kezdeményezés bimbózott akkoriban a klub háza táján. Nagyon szerettünk volna egy kizárólag jó, értékes művekből kerekedő, világra szóló nemzetközi kiállítást tető alá hozni városunkban. Ehhez a szándék acélos volt, bugyellárisunk azonban üres, márpedig komoly súlyú tárlathoz sok pénz kell. Tóth István fejéből pattant ki az ötlet: minthogy a földkerekség valamennyi ágából naponta érkeztek a katalógusok, az ott közölt képek alkotóit és lakcímeiket régóta ismertük, célirányosan csak a legjobbakat invitáljuk meg, 10-10 legfontosabb művükkel és ezzel garantált a minőség. A lebonyolításban mint a klub ifjú titkára vettem részt, 1967-ben, az öt égtáj legkiválóbbjainak kiválasztásában, a levelek megszövegezésében és postázásában, a katalógus előszavának megírásában – a többi már ment a maga útján. A tárlat, egyben a „találmány” híre gyorsan körberöppent a fotós világban, rövidesen és azóta is számos hasonlót rendeztek. Az 5 Világrész Fotóművészete kiállítás kalandos történetét a Fotóművészet 98/1-2, számában írtam meg.
A Ceglédi Foto Club aktivitását, sajnos, mindinkább fékezték azok az esztendők, amikor az elnök, Tóth István Kecskeméten kapott munkát, s nem ritkán a hétvégét is ott kellett töltenie. De a tagjaink közül többen szintén elvándoroltak, például Sőreg Dénes, Száraz László, Lőrincz József, Csala Károly vagy éppenséggel jómagam is…
Ami viszont a lényeg: a megfogant, szárba szökkent, testet öltött alkotások megőrződtek, s különböző gyűjteményekben tovább élnek, időnként újabb kiállítások falain bukkannak fel. A magyaros iskola kissé módosult elágazásának szellemében ma is vállalhatóan viszik tovább a ceglédi klub értékes hagyományait.
Miközben újabb, friss erők léptek nyomdokaikba, élükön Papp Elekkel, aki ma a nemzetközi színtéren viszi tovább a zászlót. Valaha mindenki úgy vélte, hogy Tóth István kiállítási eredményeit soha magyar ember nem szárnyalhatja túl. Erre most legjobb tanítványa a nemzetközi statisztikákban számos fotóművészeti kategóriában a toplisták élén áll!
De a hazai versenypályákon még szép számmal foglalnak helyet A régi, kedves klubtársakra emlékezve, kegyelettel vésném márványtáblára a következő neveket: Kereszturi Ferenc, Turi László, Remete József, Mákos József, Thanhoffer Imre, Zsuffa Béla, Kistamás Sándor, Nánási Iván. Mai klubtársaink: Baán Katalin, Barna Karolin, Vincze Ferenc, Zsuffa Béla, Ócsai Mihály, Tószegi Miklós, Lizik Zoltán. Józsa András, Göncző Attila, Garamszegi Krisztina, Kovács András, dr. Jójárt György, Hartyányi Norbert, Sallai László, akinek csodálatos indiai kompozícióit másfél órája tekinthettem meg, s végül, de nagyon előkelő helyen: Kisfaludi István, városunk mindennapi Képes Krónikása…
Az itt és most még a falakon levő alkotások nem említett szerzőitől bocsánatért esedezve, minthogy ezúttal ismerkedtem meg velük, íme pótolom a hiányt: remek „meseképeket” látunk, Halminé Jozefa, Péli László, Juhász István, Töreki Zsolt, Molnár Róbert, Balog Zsuzsa, Sallai Jutka és Szabó Sándor ihletett, elvarázsolt pillanatai sorakoznak előttünk…
Végezetül köszönetet mondok a Ceglédi Galéria vezetőinek, amiért sokadszor biztosítottak helyet a Ceglédi Fotóklub nívós fotóművészeti alkotásainak!“
Köszöntőt mondott Hegedűs Ágota alpolgármester.
A kiállításon 14 fotós 46 képe látható, mindenkitől 1-1 képet tettem be. Külön öröm számomra, hogy én is szerepelhetek a kiállításon.
Juhász István
