„a tanárok szinte családként tartanak össze”
Tölgyes Áron és Pavlik Dániel a Ceglédi SZC Közgazdasági és Informatikai Szakgimnáziumának egykori tanulói vallottak középiskolai éveikről, pályaválasztásukról.
Hova is jártok egyetemre?
Tölgyes Áron: ELTE, angol kultúra és nyelv, valamint fizikatanár szakra.
Pavlik Dániel: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnökinformatikus szakra.
Volt valamilyen konkrét elképzelésetek, hogy is fog kinézni egy hetetek az egyetemen?
Tölgyes Áron: Ahogy a középiskolával, úgy az egyetemmel kapcsolatban is csak halvány elképzeléseim voltak. Gondoltam, hogy nagyobb lesz a szabadság, de azt nem gondoltam, hogy teljesen elengedik a kezem. Az egyetemen már tényleg csak te vagy, főleg, ha szülővárosodtól messze mész, és nincs, aki ott álljon melletted, és ösztönözzön.
Pavlik Dániel: Egyáltalán semmilyen elképzelésem sem volt, és a nyílt napok sem segítettek.
Amikor a Közgázba jöttetek, tudtátok, mit szeretnétek? Vagy időközben jutottatok elhatározásra?
Tölgyes Áron: Sajnos csak a harmadik év végén döntöttem úgy, hogy fizikatanár akarok lenni. Ezért nem is volt elég időm az érettségin kívül az egyetemi tananyagra kellően felkészülni. Ajánlom azoknak, akik egyetemre akarnak menni, hogy az érettségi mellett, nézzenek utána, hogy milyen tantárgyakat fognak az egyetemen tanulni, és próbáljanak információt szerezni a tananyagról. Ha a nyáron felkészültök rá, sok-sok óra fejfájástól megmenekültök.
Pavlik Dániel: Amikor a Közgázba kerültem, tudtam, hogy programozó szeretnék lenni, viszont 16 évesen érlelődött bennem már a vállalkozásindítás gondolata is, ami pont elég volt ahhoz, hogy érettségi után irányt váltsak, és vállalkozó legyek.
Voltak olyan tanáraitok, akik közvetlen vagy akár közvetetten motiváltak?
Tölgyes Áron: Dr. Salamon József tanár úr mind a fizika iránti szeretetével, mind a tudásával motivált arra, hogy folytassam a fizika tanulását. Talán a legmotiválóbb dolog az nem is az, ha egy tanár jól tanít, hanem az, ha a diák érzi rajta, hogy élvezettel csinálja.
Pavlik Dániel: Igen, az osztályfőnököm: Szabó Emánuel, mindig segítőkész és türelmes volt velem, amit nagyon szépen köszönök neki. A szakkörök és az egyéb támogató környezet biztosítása nélkül nem jutottam volna el ide, ahol most vagyok.
Hány pont kellett a választott szakotokhoz, mennyire voltatok biztosak abban, hogy sikerülni fog a felvételi?
Tölgyes Áron: A választott szakomhoz, ami az angol és fizikatanár, ha jól emlékszem 363 pont körül volt a ponthatár. De egészen a szóbeli érettségi napjáig kétségeim voltak afelől hogy felvesznek-e. Persze csak az érettségi után tudtam meg a ponthatárokat, így igazából addig fölöslegesen aggódtam volna.
Pavlik Dániel: Már nem emlékszem, talán 395. Az a helyzet tudtam, hogy sikerülni fog, mert elindítottak egy másik képzést, a BProf-ot, ami miatt sejtettem, hogy felemelkedik a mérnökinformatikus szak ponthatára 400 körülire. Az én célom a 450 pont elérése volt, ennek csináltam egy „stratégiai tervet”, és aszerint tanultam, ami végül 424 pontot eredményezett.
Utólag is olyan rémes az érettségi, mint ahogy a diákok gondolják?
Tölgyes Áron: Rémesnek sosem gondoltam, de egyetemen jóval magasabb követelmények vannak, mint az érettségin. Ha figyelsz órákon, akkor az érettségit kevesebb tanulással is megcsinálod, a ZH-kra nem elég ennyi.
Pavlik Dániel: Én kifejezetten a legnagyobb élményeim közé sorolom. Nagyon jó volt a hangulat, főleg az emelt informatika érettségi előtt, a tanárok kedvesek és segítőkészek voltak, úgyhogy azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ne parázzon rá! J
Visszagondolva van bármi, amit változtatnál a suli vezetésében, kialakításában?
Tölgyes Áron: Mivel nem voltam a legaktívabb diák az iskolában, így nem igazán láttam a színfalak mögé. Ha a diákok valamivel nem elégedettek, akkor szerintem nyugodtan panaszt tehetnek.
Pavlik Dániel: Nekem tetszett az iskola vezetése, és az, hogy a tanárok szinte családként tartanak össze, lehet rájuk számítani, és ők is számíthatnak ránk. Biztosan lehetne fejleszteni még, viszont konkrétan nincs olyan dolog, amit ki tudok emelni.
Tóth Orsolya, 11.a
