Minden művész vénájú embernek, aki nem elsődlegesen pénzkereseti célból fest, vagy szobrokat készít, vagy zenét szerez, és még sorolhatnám, nagy dilemmája, hogy megmutassa alkotását az embereknek, vagy betegye az ágy alá, a fiókba, vagy a szekrénybe, mert úgyis csak, mondjuk a saját megnyugvására festette. A legjobb módszer, hogy az alkotó először a hozzá közel állóknak, barátainak, családtagjainak mutatkozik be, hogy kitapogassa óvatosan, tetszik-e az embereknek.
Általában a család és a haverok jóindulattal biztatják a mestert, de vigyázat(!) itt a szeretet, a kötődés mindig elfogulttá teszi a bírálót. Ekkor tovább lép a dicséreteket bekebelezett, delikvens és olyan helyeket keres, ahol a nagyközönségnek bemutathatja műveit. Ekkor aztán minden eldől. A kiállítás-, hangverseny-, irodalmi est szervezője általában pallérozott, a témához értő ember. Ő már válogat. Ha bekerül a „válogatottba”, akkor megint kap egy megerősítést a munkájában és így tovább. Tehát rá kell jönnie, hogy jobb, ha nem az ágy alá rejti alkotásait, hanem nyugodtan megmutathatja másoknak, hiszen jó visszajelzéseket kap, további alkotásra buzdítják.
A Ceglédi Alkotók Egyesülete Képzőművészeti szekciójának Benedek Péter Rajzköre január 18-án bemutatta azokat a munkákat, amelyeket a foglalkozások során együtt alkottak és azokat is, amelyeket egyedül, otthon, pihenésképpen. Ezért is lesz a február 8-án 17 órakor nyíló CAE kiállítás címe: Együtt és egyedül. Ezt a kiállítást egy kisebb, mondhatnám „kamara kiállítás” előzte meg, az Otthon Kávézóban, mely a Szabadság-tér Avangard ház felőli oldalánál található. A kávézóban persze nem minden méretű és témájú festmény volt alkalmas a kiállításra, inkább a kisebbek, de színes, „erős” mondanivalójú képek kerültek a fő helyekre. A megnyitón a kávézó kellemes környezetet biztosított az érdeklődőknek, kedves vendéglátást és kedvezményes árakat biztosított a művészetpártoló közönségnek. A megnyitót Zsadon Ferencné – a kiállítás kurátora – tartotta. Beszédében Benedek Péter ceglédi festőművész gondolatait tárta a hallgatóság elé azzal a céllal, hogy a közönség érezze át a művészlélek indíttatásait: „Az ösztön hajtott, a művészeti kórság.” Vagy máskor így nyilatkozott: „A léleknek is van táplálékra szüksége, nemcsak a testnek.” A közönség elé tárta azt is, hogy Benedek Péter nem gazdagodott meg képeiből, pedig egy idő után felfedezték, Barcsay Jenő így nyilatkozott: „Az ő festészetét, annak kibontakozását egyetlen idegen hang sem zavarta meg egy pillanatra sem, festészete elejétől végig töretlen. Ezért is tudott maradéktalanul kiteljesedni.” Ezek a mondatok azért hangzottak el a megnyitó beszédben, mert a rajzkör tagjai is így gondolják, akik kiállították képeiket az Otthon kávézó falain: P. Rónai Gábor, Somos Gyula, Horváth Klára, Bogdán Márta, Gór Erika, Gyöngyösi-Bartus Zita, Oláh Tibor, Gulicska Lőrinc, Ozsvát Sára (aki mindig velünk marad), Ozsvát Attila, Pál Csenge és Kiszely Margó. Elhangzott az is, hogy Nagy László Lázár kedves barátunk is hozott volna képet, ha még megérhette volna ezt az alkalmat. A beszéd, egyben megemlékezés után Györe Sándor tanár úr énekelt nekünk a Padlás c. musicalből két igazán szép, alkalomhoz illő dalt, miközben zongorán játszotta a kíséretet. Így kerek egésszé vált a hely kellemes kisugárzása a meghitt festményekkel és a mindezekre ráéhezett hallgatósággal. A kiállítás 1 hónapig megtekinthető a kávézóban, majd a most kiállítók egyenként egy-egy képsorozattal mutatkoznak be.
Íme a bizonyosság arról, hogy senki ne dugja el alkotását az ágy alá, mutassa be az embereknek, mert igenis vannak olyan művészet-pártolók, akik ezeket a munkákat látva töltődnek a stresszes mindennapokban egy finom kávé, vagy tea mellett.
Kiszely Margó
