Amennyire én tiszteltem őt tanáromként, ugyanígy ő is a volt gimnáziumi magiszterét, majd kollégáját, aki atyai barátja lett. Hozzá fordult meredélyekbe csúszó sorsfordulataiban, mentésért kiáltva: „Mondd, hogy érdemes (…) szólj hozzám, vezess!” (Velkey Imrének)
Szíves feladatom lett: hozni, vinni a híreket, kéziratokat, leveleket, könyveket Szeged és Cegléd között e két mester által adott misszióban. De: Ars longa, vita brevis – a művészet végtelen, az élet rövid. (Társalgásaikat gyakran latin mondásokkal fűszerezték.)
Már nagyon régen fölöslegessé vált futárságom. Ők ugyanis újra együtt vannak, hexametereket skandálnak, idézetekkel riposztoznak Fönt, az égi Parnasszuson.
*
Mintha most is ott állnék a katedra mellett irodalomórán.
– Látom, készültél az Élet című regényből. De vannak még hiányosságaid, pótolnivalóid. Jelentkezz javításra!
– Mikor, Tanár Úr?
– Minden órán.
Koltói Ádám