Színház meghívást kaptam. Helyben, hétfő estére. „ Csak egy kétszemélyes darab, itt a Pinceszínházban, de nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre.” írta az egyik főszereplő, aki meghívott. Sławomir Mrożek 1974-ben írt Emigránsok című darabját játszották. Már a cím alapján is sejthető volt, hogy ez bizony nem egy könnyed hangvételű zenés darab lesz, ami oly populáris kicsinyke városunkban. Ez egy annál sokkal mélyebb, több rétegű és keményebb műfajnak ígérkezett.
De ez a színdarab nem csupán két ember története. Azon túl, hogy egyértelműen átitatja a nyugati jólét és a keleti blokk életszínvonala és szólásszabadsága közötti szakadék, ami oly jellemző volt a 70-es években, ez a darab olyan örökérvényű kérdéseket is feszeget, mint az, hogy mit jelent a szabadság vagy, hogy tényleg boldoggá tesz-e a pénz. Ez a feszültségekkel teli dráma, melynek minden mozzanata szimbolikus jelentést hordoz, tükörképet állít elénk, kínos aprólékossággal és kegyetlen pontossággal tárja fel az ember esendőségét, a vágyak és a józanság közötti végleteket, és olyan mély és maradandó nyomokat hagy, amit időbe telik feldolgozni. Mrozek darabja egy igazi remekmű, amit két fiatal színész Kázmér Tamás és Majláth Árpád tolmácsol nekünk olyan elképesztő tehetséggel, olyan hitelességgel, amivel bármelyik színpadon megállnák a helyüket. A rendezés, ami Andó László érdeme, okozott olyan pillanatokat, hogy lélegzet visszafojtva ültem. Csak reménykedni tudok abban, hogy ezzel a darabbal végre elkezdődik valami, és beindul a Pinceszínház, és sok ilyen minőségű, színvonalas előadásban lesz még részünk. Addig is, én mindenképp megnézem még ezt a színdarabot.