Iskolánkban színes a táborkínálat, minden tanuló kiválaszthatja a számára legmegfelelőbbet, lehet az téli vagy nyári, nyelvi vagy hittan.
Néhány éve megszűnt a testnevelés tagozat, de a lelkes testnevelők és a sporttáborok maradtak. Már több évtizedes hagyománya van iskolánkban a vízitábornak, melyet 6. évfolyamon hirdetünk meg. Ebben a tanévben két osztály, a 6. a és b vállalkozott arra, hogy egy új sportággal ismerkedjen meg.
Különös, félelemmel vegyes izgalom előzte meg az utazást. Sokan sportolnak az osztályban, de a víz ismeretlen terepnek számít. A Perje azért mégsem a Duna!
5 napot töltöttünk a Petőfi-szigeten a Bajai Sportszálló és Vízicentrumban, ahol megismerkedhettünk először magával a kenuval. Patonai Gábor és Etédi Zoltán testnevelők rutinosan képezték ki a kis hajósokat, nevezték ki a kormányosokat és melléjük a legénységet. Figyelnünk kellett mindenre, egymásra, magunkra, de leginkább arra, hogy mindig a víz felett legyünk.
A Duna mellékágán, a Sugovicán is érzékelhető volt az árvíz hatása, de még így is biztonságosnak találtuk az evezést. A magas vízállás miatt elmaradt a part menti homokozás, de kárpótolt bennünket a sziget: jártunk a Pandúr Ökopark tanösvényén, a Türr István-kilátónál, és még a játszótér is elvarázsolt bennünket.
Azt hihetnénk, hogy a mai gyerekek nincsenek meg a televízió, telefon és videójátékok nélkül. Nem hiányzott senkinek! Együtt készítettük el a reggelinket, vacsoránkat, énekeltünk, táncoltunk, számháborúztunk, labdáztunk, tábortüzet gyújtottunk…
Nemcsak a kenuhasználat szabályait tanulhatták meg a gyerekek, hanem olyan fontos értékeket is megtapasztalhattak a gyakorlatban, mint a biztonság, az önállóság, a felelősségvállalás, a tolerancia, a pozitív gondolkodás, az egymás iránti tisztelet.
A pedagógus pedig örül, hogy a gyerekek jól érzik magukat, a mondásaikat pedig örökre megjegyzi:
„Minden egyes nap szívesen kijönnék a Dunára.”
„Ugye jövőre visszajövünk?”
„Ha partot érünk, megpuszilom a földet.”
Szűcs Zita – A 6. b osztályfőnöke
