Mikor lányaim tanultak síelni, a fenti volt az első és legfontosabb gondolat, aranyszabály, amit elsajátítottak! Kiszámíthatatlan a természet, a pálya és gyakran az emberek is!
– Legyen nálatok telefon! – volt a másik fontos tanács! De ma már nem kell messze menni, nem kell a hegyekben síelni, hogy mindkét mondás valós értelmet nyerjen! Elég csak kimenni az utcára, elég csak a közelben futni. Nem kell Chicago és Budapest sem, Cegléd is „felnőtt” a nagyvárosok sorába.
Kedves Futó Társak! Soha, sehova ne menjetek egyedül!
Múlt héten történt egy kora este, de még teljes nappali világosság volt… Cegléd szélén a Gerje patak mentén, közel a Kőrösi úthoz futott egy társunk a már felnőtt lányával. Az első kört még együtt tették meg, de a másodikban a fiatal anyuka egyedül maradt. Számtalanszor teljesítette ezt az útvonalat, mint a tenyerét, úgy ismerte már minden egyes fűszálát. Mégis olyan történt, amire legrosszabb álmában sem gondolt. A szűk, kitaposott úton kikerült egy szembejövő férfit, aki se szó, se beszéd a nála lévő kalapáccsal megütötte. Ne kérdezzétek miért? Honnan volt kalapács nála? Ne mondjátok, az nem lehet! Megtörtént! Szinte horrorisztikus, de nálunk, közvetlen közelünkben megtörtént! A futónő több fejsérülést és kézközépcsont törést szenvedett el. Szerencsére csak ennyit…
A történet a férfi viselkedésének teljes megváltozásával folytatódott. – Mi történt Veled, te vérzel! Azonnal orvoshoz kell menni és kikísérte az aszfaltos útig a sérültet. A férfi magatartása sok kérdést felvet…
De az eset megtörtént, mindegy milyen fokú volt a bántalmazás, vagy milyen lehetett volna, mindegy ki tette, a sérült testi és lelki traumatizációja megtörtént!
Vigyázzunk egymásra: Dr Bálint Zoltán futó