Egyik nap Cegléden egy áruház parkolójában éppen kiszálltam autómból, mikor a szomszéd autó gazdája megérkezett. Mivel egy karja sincs, a lábával nyitotta a kocsi ajtaját, melyet Németországban vett. Bemutatkoztam és mondtam neki a Ceglédi Panorámába szoktam cikkeket írni. Ő is bemutatkozott: Deák Ferenc Tápiószőlősről. Készségesen és barátságosan beszélgettünk, egészen lenyűgözött az élet ereje és tenni akarása. Elmesélte röviden hogyan vezeti az autót, később levélben folytattuk a beszélgetést, amelyben elmesélte az életét.
„2001-ben 27 évesen sérültem meg áramütés következtében. Két életem volt. Az elsőben családom, bútorasztalos szakmám, 3 gyermekem. De dolgoztam mindent, ami az élet megkívánt. Éltem a mindennapi emberek hétköznapjait. Boldog biztonságban tudtam magam. Mindenkin próbáltam segíteni, akit ismertem. Filantróp voltam. Aztán jött a krach. Talán a csövesek tudják mi az, mindent elveszíteni, de én ennél többet veszítettem. Mindent, plusz a két kezem és a lábujjaim mozgathatóságát. Három választásom volt:1. Halál: Nem opció, hiszen egyszer már meghaltam.
2. Öregotthon, utca: A kettő nem zárja ki egymást és nem életcél.
3. Talpra állni, élni: ez mondjuk a legkeményebb!
Nos, a harmadikat választottam! Mi lett a vége? Egy új munka, amit imádok! Egy új család, amit imádok! Egy új élet, amit imádok! A párom látássérült, nélküle nem tartanék ott, ahol vagyok. Közös gyermekünk, Virág adja meg számunkra az élni akarást.
2002 óta foglalkozom festészettel. A kezeim mellett a lábaim is sérültek. Konkrétan két lábujjam mozog. Szükségem volt az írás újbóli elsajátítására a lábam fejlesztésére. Ráadásul unatkoztam ezért kezdtem festeni. Kiállításaim vannak országszerte és külföldön, a legjelentősebbek, Lubljana, Szeged, Budapest, Zalaegerszeg…. A festményeim csaknem 67 országba jutnak el.
És mi a lényeg? Mindenkin próbálok segíteni, akit ismerek, vagy nem ismerek. Sok frissen sérült mondta nekem, mikor örökvidám természetemmel találta szembe magát:”így is érdemes élni.”Az állami elismerésem is ezt igazolja. Csak azért vagyok szomorú, hogy itt a közvetlen környezetem tagadja a munkásságom. Mert sérült nem lehet ilyen szinten művészileg. De lehet, mert akarni kell.Éltető erőm Hemingway sorai: “Emberi törvény felállni és menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák.”
Kedves Ferenc, teljes szívből csodálom az élethez való hozzáállásod, sokszor ép emberek elszontyolodnak az élet által előidézett gondok és problémák megoldása során. Kívánok neked sok kitartást és még számtalan szép alkotást, melyekből néhányat velem is megosztottál. Továbbra is maradj ilyen, vezéreljen az utadon a Teremtő!
Józsi Bá’ – Fotó: Magyar Hajnalka – zaol.hu / Lokál.hu
