Már nevetni se szabad?!

A minap vizsgálatra vártam az egyik szakrendelésen, 10-15-en ültünk a folyosón várakozva. Közben a nejemtől kapott innivalót elfogyasztottam. Ahogy az üvegre a kupakot csavartam, a maszk még az államon volt, amikor elém állt a kórházi „rendőrség”, talpig beöltözve védőfelszerelésbe. Megáll előttem és keményen rám szól: „Tegye fel a maszkot!”

– Éppen most ittam meg az italomat… – védekeztem, de feltettem azonnal a maszkot, alatta viszont nevettem.

Visszalépett a hölgy és hosszan rám nézve azt mondta: „Majd nem nevet, ha lélegeztetőgépen lesz!”

Erre már csak annyit mondtam:

– Asszonyom nem tudja, hogy kezdődik a magyar himnusz?! „Isten áld meg a magyart jó kedvvel…”.

Erre a „járványügyi szakszemélyzet” elviharzott. Közben tovább várakoztunk betegtársaimmal a rendelésre. Az egyik beteg majd háromnegyed órát volt bent az orvosnál, erre zúgolódni kezdtek a várakozók. Rám került a sor és én 10 perc múlva ki is jöttem a dokitól. A várakozókhoz szóltam: én már tudom,  hogy miért volt bent olyan sokáig a hölgy. A betegek kíváncsian várták a közlendőmet.

– Az Istenért se értette meg, hogy az örök életet nem itt osszák! – mindenkiből kitört a nevetés, kicsit oldva a várakozással járó feszült hangulatot.

Járvány idején is merjünk nevetni, jót tesz az egészségnek!

Józsi bá’