Az elfeledett „ceglédi” vitézek

– Kard és kalász –

Korondi Miklós, a Kárpát-medencei Vitézi Rend Pest megyei székkapitánya komoly kutatómunka után könyvírásra adta a fejét: megírta a Vitézi Rend ceglédi érdekeltségű tagjainak történetét a második világháború végéig bezárólag. Vele beszélgettünk a nagy munka indíttatásáról, céljáról és a mű részletesebb tartalmáról.
– Először a kutatás módszeréről és részeredményeiről essék szó.
– Budapesten a Bakács téri templomban 2014. június 14-én avattak vitézzé, eskütételem után. Az elkövetkező években nagy érdeklődéssel és aktivitással kapcsolódtam be a „rendi” munkába és elhatároztam, hogy bővítem és mélyítem a vitézséggel kapcsolatos ismereteimet.
Igyekeztem áttanulmányozni az eddig megjelent vitézi kiadványokat, könyveket és ennek során figyeltem föl arra, hogy néhány helytörténész megpróbálta felkutatni az adott településhez vagy megyéhez kötődő vitézek rövid életrajzait. Ez inspirált arra, hogy összegyűjtsem azoknak a „ceglédi” vitézeknek a rövid életrajzát és vitézi tetteit, akiket 1921-1945 között avattak vitézzé és az első vitézavatás 100. évfordulója alkalmából egy könyv formájában az érdeklődők elé tárjam, így állítva emléket hős vitézeinknek.
2018. év végén kezdtem el a kutatómunkát. Már az elején tisztáznom kellett, hogy kik is azok a „ceglédi” vitézek? Ezen vitézek közé soroltam azokat, akik Cegléden születtek, itt végezték iskolájukat, huzamosabb ideig itt dolgoztak vagy rövidebb ideig tartó kiemelkedő tevékenységet végeztek (pl. gimnáziumi tanár, csendőrparancsnok, huszártiszt stb.) illetve itt temették el.

Kutatásom alapjául az 1927-28-29-ben megjelent Vitézi Évkönyvek, A tízéves a Vitézi Rend 1921-1931 c. könyv, az 1934-es ceglédi vitézek tablója, az 1936-os Magyar huszár című könyv, az 1939-es kiadású Vitézek Albuma, a www.hungarianarmedforces.com honlapon található adatok szolgáltak. Ezt a hiteles adatok ellenőrzése követte a különböző levéltárakban, egyházközségi hivatalokban lévő anyakönyvek (születési, házassági, halálozási) áttekintése során. Ezúton is szeretném megköszönni a ceglédi és más egyházközségek vezetőinek és munkatársainak a munkámhoz nyújtott sok-sok segítséget! Továbbá fontos információkhoz jutottam az interneten fellelhető korabeli újságokból és a különböző kiadványokból is.
A kutatás során a legtöbb időt a Pest Megyei Levéltárban, valamint annak kihelyezett helyszínén – az akkor még működő – nagykőrösi osztályon töltöttem. Annak ellenére, hogy az Országos Vitézi Szék iratainak 90%-a – a II. világháborús bombázás következtében – megsemmisült, elég sok információt sikerült felkutatnom a Pest Megyei Levéltár munkatársainak köszönhetően.
Az anyakönyvi adatok törvényileg megnehezített kutatása sok nehézséget jelentett, de szerencsére az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzött – régen sok családi vonatkozású adatot tartalmazó – gyászjelentések nagyban segítették munkámat.
A vírushelyzet miatt csak nagyon korlátozottan tudtam végezni a kutatást, ezért számtalan levelet kellett megfogalmaznom – határon belüli és túli településekre információszerzés céljából. Egy-egy személy felkutatása során, gyakran használtam az internet nyújtotta lehetőségeket és a telefonos tudakozót is. Több esetben kaptam szinte elérhetetlennek tűnő adatot, információt más országokban élő vitézi leszármazottaktól USA-ból, Kanadából, melyet ezúton is köszönök.
Szinte kilátástalannak tűnő feladatnak bizonyult a vitézek sírjainak megtalálása, különösen az élő leszármazottak hiánya miatt meg nem váltott sírok esetében, amelyek sok esetben már a temetői nyilvántartásban sem szerepeltek. Ezért különösen nagy öröm számomra, hogy a könyvben szereplő, Cegléden eltemetett vitézek (40 vitéz) sírhelyeit, sírhelyszámait minden vitéz esetében sikerült felkutatnom és megtalálnom.

A temetőkben történt kutatások közben megállapítottam, hogy a sírfeliratokon egyes vitézek családi neve előtt, a „vitéz” vagy „v.” előnév hiányzik. A II. világháborút követő társadalmi változások következményeként törvény által törölték el és megtiltották a „vitéz” előnév használatát és a vitézeket, mint rendszerellenes elemeket kezelték.
Az érintett vitézi családok hozzájárulásával és vitéz Diósi Pál kőfaragó-szobrász közreműködésével, sikerült a hiányzó vitézi előneveket felvésetni a jubileumi esztendő alkalmával, mind a hat ceglédi temetőben. Volt olyan vitézünk is, akinek nevét idén vésettük fel a ceglédi I-II. világháborús emlékműre.
Egyik legnehezebb feladatom volt az egyes vitézek fotóinak összegyűjtése. Ehhez nagy segítséget nyújtottak a még élő leszármazottak, valamint a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum kiváló munkatársai. Szerencsére egyes vitézi kiadványokban is találtam ceglédi vitézekről készült képeket.
A könyvem előkészítésének utolsó fázisában megkerestem vitézeink még fellelhető hozzátartozóit. Emlékeiket lejegyeztem, a régi iratokat és tárgyakat pedig Dr. Jójárt György főorvos úr, kérésemre lefotózta.
– Mit tudhatunk a könyv tartalmáról, megjelenése körülményeiről?
– A készülő könyv előreláthatóan kemény fedlapos, színes és kb. 200 oldalas lesz sok fényképpel. Tartalmazza a Vitézi Rend rövid történetét (a ceglédi vonatkozásokkal) valamint 105 „ceglédi” vitéz rövid életrajzát, fotóját, egyes családi fotókat, korabeli újságcikkeket, vitézi dokumentumokat és tárgyakat, a ceglédi temetőkben nyugvó vitézek sírfeliratait, sírhelyszámait temetőnkénti bontásban, külön kiemelve a “ceglédi” Arany Vitézségi Érmes és a Hősi halott vitézek vitézi tetteit.
Fontosnak tartottam, hogy a kedves olvasók megismerjék a Vitézi Rend alapításának történelmi előzményeit, az alapítás jogforrásait, betekintést kapjanak a Rend működésébe és megismerhessék a „vitéz” szó jelentését, valamint a vitézség fogalmát.
Reményeim szerint a hiánypótló jubileumi kiadvány – amennyiben a kiadáshoz szükséges anyagi fedezet összegyűlik – az őszi hónapok során megjelenik – zárta a beszélgetést vitéz Korondi Miklós.

Kőhalmi Dezső