A 2021-es évünk talán kicsit eredményesebben alakult, mint az előző 2020-as, de még ebben az évben is voltak olyan betervezett programjaink, amelyeket nem, vagy csak részben tudtunk megvalósítani.
Az év első három hónapja szigorú lezárások között telt. Próbákat nem tartottunk, a helyi rendezvények sorra elmaradtak. Az Mátyás Király Általános Iskolával, illetve az Elek Apó Óvodával fennálló jó kapcsolatunk a pandémia ellenére nem tudott tovább fejlődni.
Az első próbánkat április 22-én tartottuk, már mindannyian vártuk, hogy újra együtt énekelhessünk, bár a technika segítségével tartottuk egymással a kapcsolatot, nagyon hiányoztak a személyes találkozások. Az éves közgyűlésünket is a szabadban (egyikőnk házának a teraszán) tartottuk, a hűvös tavaszi idő ellenére. Április végétől rendszeressé váltak a próbáink (jobb híján a szabadban), és reménykedtünk az idő és a járvány enyhülésében.
Legelső fellépésünk, amire már nagyon készültünk – a június 4-i Trianoni Megemlékezés volt Nyársapát főterén. I. világháborús katonadal csokrot tanultunk, Illetve csatlakoztunk lélekben Szarka Tamás felhívásához, igaz nem a délelőtti órákban, hanem délután a helyi rendezvényen énekeltük együtt a Kézfogás című dalt. Tagjaink közül Licsné Dobos Anikó készült szólóénekkel, ami nagyon megérintette a megjelenteket.
Június 24-én a helyben megrendezett Tanyagondnokok találkozóján mutatkozhattunk be. Nagy örömünkre újra csatlakozott hozzánk volt citerásunk a fiatal Nagy Sanyi, akinek tehetsége, szorgalma újabb lendületet adott.
Július 9-11 között az örkényi citerás és énekes mesterkurzuson személyesen, ill. Licsné Dobos Anikóval vettem részt, tanultunk szatmári népdalokat. A részvételt a Csoóri Sándor pályázat továbbképzésre betervezett költségvetéséből finanszíroztuk.
Július 29-án Jászberényben egyik dalostársunknál nyílt lehetőség egy egésznapos próbára, összerázódásra, természetesen nem maradhatott el a házigazda kitűnő főztje és lélekkel, szakértelemmel érlelt finom bora sem. 31-én Tápióbicskén a Magyarok Kenyere program keretében a Magyar Agrárkamara felkérésére adtunk elő arató, illetve bordal válogatást.
Augusztus 19-én helyi ünnepség keretében énekeltünk.
Közben folytatódott a rendszeres felkészülésünk, hiszen a tavalyi év után újabb megmérettetésre került sor. Szeptember 4-én Egerben elnyertük a hazai legrangosabb elismerést a KÓTA Aranypáva Nagydíját egy hajdúszováti csokorral és egy bordal összeállítással. Ez azért is volt fontos számunkra, mert ezidáig egyszer sikerült ezt az díjat elérnünk, akkor még eredeti felállásban. Az évek során sok személyi változás után négy éve megújult kis csapatunk, az „újak” hangja is beérett és ez érződött eredményeinken.
Szeptember hónap egyébként is nagy elfoglaltságot jelentett számunkra, mivel minden hétvégén fellépéseink voltak. 11-én Szolnokon a Damjanich János Múzeum udvarán szerepeltünk szintén egy hajdúszováti és egy újonnan megtanult moldvai dalcsokorral, az utóbbi különösen nagy kihívást jelentett mind a citerásoknak, mind az énekeseknek. 18-án a helyi szüreti Fesztiválon énekeltünk, ami egyben a Magyarok Világtalálkozójának gasztronómiai hétvégéje is volt, ráadásul a műsorunkat a „jövő generációja” is erősítette, mivel a leendő első osztályosokkal együtt is bemutatkozhattunk. Majd 25-én a már szokássá vált Inárcsi Népdalköri Találkozón gyűjthettük be a jól megérdemelt gratulációkat.
Október 2-án Táborfalván újabb fellépésünkre került sor, ezzel bezárult az éves koncertsorozatunk, hiszen a járvány újabb hulláma miatt nem volt ajánlatos a hasonló rendezvényeken megjelennünk. A 23-i helyi megemlékezésen még énekeltünk, de egy hosszabb szünet következett.
November 27-28-án a Hagyományok Háza szervezésében népi ének képzésben tudtunk 2 fővel részt venni, pályázati pénzből, szigorúan FFp-2-es maszkban. A tanultakból a karácsonyi műsorban Licsné Anikó énekelt egy ősi kántálást.
Próbáinkat megtartottuk ugyan, mert terveink között szerepelt az adventi hétvégék egyikének bevállalása, amit az ömlő eső és a jeges szél ellenére is teljesítettünk. Igaz, az esőverte, elhangolódott citerákra ráfagyott a kezünk, a furulyán alig jött ki hang, énekeseink közül többen is beteget jelentettek, de igyekeztünk ott is legjavát adni képességeinknek, tudásunknak ünnepi hangulatot teremteni.
December mindig tartogat számunkra egy újabb lehetőséget a megmutatkozásra, hiszen 24-én a karácsonyi ünnepi szentmisén már hagyománnyá vált rögtönzött koncertünk. Nem volt ez másként 2021-ben sem. Még 23-án este tartottunk egy főpróbát, majd 24-én a 10 órás ünnepi mise után mi következtünk. Tolnai Judit gyönyörű fuvolazenéje után felcsendült a Csordapásztorok kezdetű csokrunk, majd Licsné Dobos Anikó szívhez szóló karácsonyi kántálása következett. Még két dalcsokor került az előadottak közé a Kis Jézus aranyalma…, majd a Mostan kinyílt… kezdetű karácsonyi dalcsokrunk, amit citera és Anikó furulyakíséretével adtuk elő. Bízom benne, hogy sikerült hozzájárulnunk a jelenlévők ünnepi hangulatának emeléséhez.
Az idei évben teljes mértékben saját erőből gazdálkodtunk, hiszen párhuzamosan két pályázat megvalósítása futott, amiből tudtuk finanszírozni továbbképzéseinket, ill. a művészeti vezetőnk Kovács László oktatói munkáját, amit ezúton is köszönünk neki. Szintén pályázati pénzből nyílt lehetőség egységes fellépő cipők beszerzésére, így már teljessé vált jelenlegi egyen öltözetünk. A nem helyi fellépésekre a szállítást továbbra is a helyi Önkormányzat biztosította, amiért szintén köszönetünket fejezzük ki. Ezúton köszönjük meg Bereczky Mária nagylelkű adományát is, amivel hozzájárult támogatásunkhoz.
Előreláthatólag újabb hosszabb szünet következik, mivel nem tudjuk, mivé alakul a mostani járványhelyzet. Szeretnénk 2022-ben méltóképpen megünnepelni fennállásunk 35. évfordulóját, ehhez azonban némi anyagi támogatásra lenne szükségünk. Természetesen újabb pályázatokkal igyekszünk ezt előteremteni, de mivel 2018 óta egyesületként működünk, és már jogosultakká váltunk az adó 1%-ra, szívesen vesszük az ilyen irányú támogatásokat (adószámunk: 18979787-1-13), illetve a (65100352-16147140 sz.) Takarékbanknál vezetett folyószámlánkra az esetleges adományokat is.
A következő évben is szeretnénk folytatni az együttműködést a helyi óvodával és iskolával, részt venni ünnepségeiken, rendhagyó foglalkozásaikon, elmélyíteni a gyerekekben a népzene ismeretét, szeretetét. Pályázati projektünk keretében még vár ránk egy kétnapos csapatösszetartás – kapcsolatépítéssel és továbbképzéssel egybekötve, amit a jó idő beálltával kívánunk megvalósítani. Természetesen a helyi rendezvényeken továbbra is igyekszünk a tőlünk megszokott színvonalon szerepelni, illetve a külsős felkéréseknek eleget tenni. Köszönjük a családtagoknak is, hogy tolerálják az asszonyok, feleségek, barátok népzene iránti elhivatottságát. Külön köszönöm a Népdalkör minden tagjának a kitartó szorgalmát, lelkesedését, türelmét, hogy a sok-sok elfoglaltság, betegség, munka, gyerekek, család mellett jut idejük és van igényük egymás társaságára, az együtt éneklés örömének átélésére és mindezek átadására.
A Nyársapáti Népdalkör nevében ezúton kívánok békés, boldog, reményekkel és lehetőségekkel teli új esztendőt mindenkinek és minél jobb egészséget!
Tisztelettel: Nagy Erzsébet
