A Budai úti hobbin, a nagy melegben a mogyorófa alá kiteszem a nyugágyat, rá a matracot és nézem az eget. Sokszor átsuhannak különböző madarak, csend van. Olykor az ember alkotta „vasmadarak” zavarják meg a csendet. Főként a helikopterek vannak nagy zajjal.
Időnként cikázó fecskéket is látok, akik bogarakat halásznak az égbolton, hol lentebb, hol fentebb, úgy a légnyomás is más magasságba kényszeríti a rovarokat. Úgy eltűnődtem, ugyan merre lehet a fészkük.
– Az udvarban szép kakasok, csirkék, gyöngytyúkok vannak, szeretjük a frissen vágott húst a családdal. – meséli a gazda. – Van egy szép hársfa az udvar közepén, mely virágzáskor pompás illatot ad és menedéket a gyöngytyúkoknak, az éjszakát ott töltik a róka elől, de nem mindig sikerül. Mert a róka igen ravasz, a fa alá megy és körbe-körbe jár, mindaddig míg a gyöngytyúk elszédül és leesik. Kérdem: van-e malac, hát hogyne lenne, én nem megyek a boltba hús termékért. – vallja Lajos és hozzáteszi: már csak egy tehenem volt, eladtam, így csak a fecskék birtokolják az egész istállót. Az istálló ajtaja éjjel-nappal tárva-nyitva van, a fecskék hadd közlekedjenek kedvükre.
Köszönöm, hogy megmutattad, nem mindenkinek van ilyen szabad kalitkája, ahol jó érzik magukat a madarak. De meg is hálálják, kevesebb légy van a tanya körül. Igazán jószágbarát vagy Lajos!
Józsi bá’