“A fizetőzónán túl, egy hangulatos vágóhídi lerakat és egy bedőlt cukrászda között léptem Cegléd földjére először -kezdi nem éppen hízelgő városelemzését a riporter – köröttem csend és olyan tömény pakuraszag volt, hogy már azzal be lehetett volna fűteni – így jár, aki smucig, bár többnyire sokkal jobban. Az Árpádról elnevezett utcán indultam a közeli belváros felé, a kissé rurális, földszintes közeget a vadregényes észak-alföldi táj törzsökös fásszárúival, tehát magashegyi fenyőkkel, valamint egy impozáns, mályvaszínű művházzal színesítették a különböző korok berendezői, bár a Kossuth Lajos című neobarokk kultúrpalota melléküzemági modorú alumínium keretes nyílászáróit elnézve gyanítható, hogy némelyiküknek nem állt rendelkezésére megfelelő hatástanulmány. A teljes cikk itt olvasható…
A Kossuth-kultusz bűvöletében
